Eger - hetilap, 1864

1864-04-07 / 14. szám

108 gül, melynek vakolatlan falai virágos díszítményekkel vol­tak elfödve. Liszt zongorázott, nehány bibornok szóno­kolt, s a pápai énekkar énekelt. Végezetül monsignor Nardi, a pápa világi fejedelemségének egyik tudós és buzgó védelmezője, köszönetét szavazott a legnagyobb- szivü és legszegényebb fejedelem iránt tanúsított részvé­tért. A római nemesség nagy része, az összes legitim emi- gratio és a hitbuzgók nagy száma jelent meg a világ min- • den részéből. Valóban megható látvány lehetett, a régi római nagyság pusztuló romjain, egy hangversenyre egy- begyült közönséget szemlélni, mely hangversenyt egy ma­gyar művész rendezte. Mély megindulást okozott a fővárosi körökben egy szomorú gyászeset. A jótékonyságáról átalán ismert Lángh Ignácz, Pest egyik legjelesebb ügyvéde, kedden reggel magát szivén lőtte. Bonczolás után kitűnt, hogy agy veleje tetemesen meg volt rongálva, minek oka, valamint kedé­lyének utóbbi időben tapasztalt elborulása is, folytonos betegeskedése volt. Temetésén nagy számú közönség je­lent meg, és sírjánál Tóth Lőrincz mondott gyászbeszédet. A magyar nyelv még Amerikában is hasznos szolgá­latot tesz. Közelebb a „F. L.“ szerint egy amerikai utazó fordult meg fővárosunkban, s beszélte, hogy az Unió had­seregei távirati nyelvül a magyart használják, miután minden hadtestnél van magyar, ki tolmácsolja, inig a táv- irdai tisztek nem értvén meg, az értesítéseket el nem árul­hatják. H. Á. Levelezések. Miskolcz, apr. 1. A miskolczi, illetőleg borsodi műkedvelő társaság másod Ízben is föllépett a színpad deszkáira, mulattatni a közönséget, de egyszersmind sok szűkölködő embertársunk könyeit, hanem is egészen, legalább részben leszáritani; másod­szor is fényes jelét adá színpadi képessége-, és nemes czélért heviilő áldozatkészségének. Az eredmény nem kevésbbé sikerült volt, mint a február-havi. Az első előadás hangversenynyel ösz- szekötve, márcz. 28-án tartatott meg e programm mellett: I.Sza­kasz részletei: 1. Nyitány, két zongorán, nyolcz kézre előadták: Jekelfalusy - Hanák Adél úrnő, Pilta Erzsébet urhölgy, Fáy Antal és Pap Dezső urak. 2. „Fonódal“ Littolf Henriktől és „Re­pülj fecském“ Reményitől, zongorán előadta Kahle Wildt Janka úrnő. 3. Magándal Ernámból, Csizik Károly ur zongorakisérete mellett éneklé Géczy-Soltész Judit úrnő. 4. Chorale, különböző hangszereken Abelesz Vilmos, Pap D., Rudassy Ignácz, Farkas István, és Kunsch Gyula urak. 5. Párdal, éneklé Géczy-Soltész Judit úrnő és Szűcs Lajos ur. II. Szakasz részletei: 6. Egy hege­dős dala, Farkas Istvántól, éneklé egy 24 tagból álló férfikar. 7. „A szél arája,“ ábránd Wilmers Rudolftól, zongorán eljátszó Kahle- Wildt Janka úrnő. 8. Népdalok, éneklé Szűcs L. ur. 10. Magyar lassúk és frissek, előadták: Goldmann Mór, Szunyoghy Gábor, Pap D., Szénffy Gusztáv és Farkas István urak. E hangversenyt megelőzte a „Fösvény“ vagy „Nem mehet ki a szobából,“ eredeti vígjáték, Kisfaludy Károlytól, melyben következő hölgyek s urak szerepeltek; Bajszövő, uzsorás — Faigei István ur, Hontai Liza — Echreiner Irma k. a., Egyed, Liza kedvese — Teper Lajos ur, Judit, özvegy polgárnő — Dominkovics Mari k. a., Fogadós — Szepessy Béla ur, Fürgencz — Szathmáry Ödön ur, Piroska — Bozsik Berta k. a., Galambos —Soltész Albert ur, Mike, Bajszövö inasa — Cente József ur, Bertus, Fiirgencz inasa — Markó László ur. 29-én pedig „Női harcz“ vagy: „Párbaj a szerelemben“ fran- czia vígjáték adatott, következő személyzettel: Autreval grófnő — Doleschall Gabriella k. a. Villegontier Leona, unokahuga — Borgyos Regina k. a., Flavigneul Henrik — Farkas István ur, Grignon — Duschek István ur, Montrichard báró — Molnár Al­bert ur, Dragonyos altiszt — Vithen Károly ur, Inas — Markó László ur. Mind az első este ügyesen összeállított hangverseny és szinelőadás, mind pedig a következő napon előadott színda­rab általában meglepő eredménynyel folyt le. Különösen ez utób­biban D. G. és B. R. kisasszony versenyzett egymással a pálma elnyeréséért, úgy hogy nézetem szerint, bajos volna elhatározni kit illet az elsőség, akár biztos játékukat, akár szép készültségü­ket és színpadi otthoniasságukat tekintjük ; önmagukat látszottak fölülmúlni. A kellemetlen esős idő daczára tömve volt a színház. Hulltak a koszorúk, mint a künn szakadt záporeső, és pedig nem érdemtelenül, s a zajos tapsoktól viszhangzott a tágas szinterem. Adja Isten, hogy még többször is láthassuk őket a színpadon, de — boldogabb időkben! Csak egyet sajnálunk mégis, s azzal, úgy hiszem, a közönség nagy részének nézetét tolmácsoljuk, midőn mondjuk, hogy Horváth L. és Bakos Antal urakat sajnosán kel­lett a színi előadásokban nélkülöznünk. Mi okból nemjátsztak? nem tudom, s mélyebb elemzésébe nincs kedvem — legalább ez­úttal — ereszkedni. Végül, mit talán első helyre kellett vala ten­nem, kedves kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ezen mű­élvezetnek s jótékony előadásnak szervezői és előteremtői a hon- leányi erényeikről hazaszerte tisztelt b. Vay Béláné gr. Teleky Zsófia, és bold. Palóczy Lászlónak leánya Kotz-Palóczy Judit úrnők valának, rendező pedig a veterán színigazgató, Pázmán Mihály ur, ki lelépvén a színpad teréről, jelenleg Miskolczon él­vezi a nyugalom napjait. Fogadják mindnyájan nemes fáradozá­sukért a szükölködők hálás köszönetét!! A két napi bruttó-bevétel 814. o. é. frtot tesz, ide nem értve nehány lelkes hazafinak e czélra küldött segélyadományát. S aj ó. Nagy-Mihály, márcz. 30. — Boldog azon ember, ki öntuda­tában, s a szenvedők hála- s örömkönyeiben leli jó cselekedetei jutalmát, és nem szorul a nyilvánosság dicséreteire. Az alföld Ínsége országszerte ismeretes, ezt mi annyival inkább tudjuk, minthogy nincs nap, melyen 10—12 Ínséget szen­vedő ne kopogtatna be hozzánk; hogy pedig ezek valóban szü­kölködők, bizonyítja halovány, kiéhezett arczuk, beesett szemök, kékült ajkuk, gyengeség s kimerültség okozta bizonytalan járá­suk váltig tanúskodik: mennyit szenvednek! Nem is távozik egy sem körünkből vigasz, segély nélkül. Bár nekünk sincs fölösle­günk, mindazáltal megosztjuk szívesen, a mink van, jobb sorsra érdemes testvéreinkkel. De különösen nagylelkű uraságunk az, kinek jótékonysága egyaránt kihat minden szenvedőre. Ugyanis a bájos ifjú gr. Sztáray Antalné kifogyhatatlan jótékony- ságu anyósával, özv. gr. Sztáray Albertnéval karöltve nemcsak minden egyes náluk megforduló magyar szükölködőt, tápláló meleg étellel ellát, de azonkívül még mindegyiket tete­mes összeggel is megajándékoz; mi — tekintve a kéregetök ezer­nél is talán többre menő számát, s az uradalom egyéb roppant kiadását, — oly összeget tesz már eddig is, mely bizonyára a Mindenható ezerszeres áldását vonandja ő méltóságaikra. Ha még hozzáadjuk, hogy városunkban nincsen valódi szegény, kit a nemes grófnők saját kézi pénztárukból ne részeltetnének segé­lyezésben, a nélkül, hogy valaha tudná a bal kéz, a mit ad a jobb ; ha mondom, mindezeket hozzáadjuk: önkéntelenül is felso- hajtunk: boldogok ők, mert öntudatukban s a szenvedők hála- s örömkönyeiben keresik jótéteményeik jutalmát! Eszmerokonságnál fogva megemlitem, hogy közelebb meg­fordult nálunk Chaldani Mihály, maronita áldozár, s az aleppói érsek helyettese, ki szintén gyűjt könyöradományokat, egy Alep- póban építendő házra, azon árvák és özvegyek részére, kiknek apáit, illetőleg férjeit, a mohamedán drűzok 1860-ban lekonczol- ták. Készül Egerbe is. Időjárásunk tavaszi; az eső igen gyakori nálunk, mely a szántást akadályozza, s e miatt eddig még nem vethettünk semmit. H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents