Eger - hetilap, 1864
1864-04-07 / 14. szám
108 gül, melynek vakolatlan falai virágos díszítményekkel voltak elfödve. Liszt zongorázott, nehány bibornok szónokolt, s a pápai énekkar énekelt. Végezetül monsignor Nardi, a pápa világi fejedelemségének egyik tudós és buzgó védelmezője, köszönetét szavazott a legnagyobb- szivü és legszegényebb fejedelem iránt tanúsított részvétért. A római nemesség nagy része, az összes legitim emi- gratio és a hitbuzgók nagy száma jelent meg a világ min- • den részéből. Valóban megható látvány lehetett, a régi római nagyság pusztuló romjain, egy hangversenyre egy- begyült közönséget szemlélni, mely hangversenyt egy magyar művész rendezte. Mély megindulást okozott a fővárosi körökben egy szomorú gyászeset. A jótékonyságáról átalán ismert Lángh Ignácz, Pest egyik legjelesebb ügyvéde, kedden reggel magát szivén lőtte. Bonczolás után kitűnt, hogy agy veleje tetemesen meg volt rongálva, minek oka, valamint kedélyének utóbbi időben tapasztalt elborulása is, folytonos betegeskedése volt. Temetésén nagy számú közönség jelent meg, és sírjánál Tóth Lőrincz mondott gyászbeszédet. A magyar nyelv még Amerikában is hasznos szolgálatot tesz. Közelebb a „F. L.“ szerint egy amerikai utazó fordult meg fővárosunkban, s beszélte, hogy az Unió hadseregei távirati nyelvül a magyart használják, miután minden hadtestnél van magyar, ki tolmácsolja, inig a táv- irdai tisztek nem értvén meg, az értesítéseket el nem árulhatják. H. Á. Levelezések. Miskolcz, apr. 1. A miskolczi, illetőleg borsodi műkedvelő társaság másod Ízben is föllépett a színpad deszkáira, mulattatni a közönséget, de egyszersmind sok szűkölködő embertársunk könyeit, hanem is egészen, legalább részben leszáritani; másodszor is fényes jelét adá színpadi képessége-, és nemes czélért heviilő áldozatkészségének. Az eredmény nem kevésbbé sikerült volt, mint a február-havi. Az első előadás hangversenynyel ösz- szekötve, márcz. 28-án tartatott meg e programm mellett: I.Szakasz részletei: 1. Nyitány, két zongorán, nyolcz kézre előadták: Jekelfalusy - Hanák Adél úrnő, Pilta Erzsébet urhölgy, Fáy Antal és Pap Dezső urak. 2. „Fonódal“ Littolf Henriktől és „Repülj fecském“ Reményitől, zongorán előadta Kahle Wildt Janka úrnő. 3. Magándal Ernámból, Csizik Károly ur zongorakisérete mellett éneklé Géczy-Soltész Judit úrnő. 4. Chorale, különböző hangszereken Abelesz Vilmos, Pap D., Rudassy Ignácz, Farkas István, és Kunsch Gyula urak. 5. Párdal, éneklé Géczy-Soltész Judit úrnő és Szűcs Lajos ur. II. Szakasz részletei: 6. Egy hegedős dala, Farkas Istvántól, éneklé egy 24 tagból álló férfikar. 7. „A szél arája,“ ábránd Wilmers Rudolftól, zongorán eljátszó Kahle- Wildt Janka úrnő. 8. Népdalok, éneklé Szűcs L. ur. 10. Magyar lassúk és frissek, előadták: Goldmann Mór, Szunyoghy Gábor, Pap D., Szénffy Gusztáv és Farkas István urak. E hangversenyt megelőzte a „Fösvény“ vagy „Nem mehet ki a szobából,“ eredeti vígjáték, Kisfaludy Károlytól, melyben következő hölgyek s urak szerepeltek; Bajszövő, uzsorás — Faigei István ur, Hontai Liza — Echreiner Irma k. a., Egyed, Liza kedvese — Teper Lajos ur, Judit, özvegy polgárnő — Dominkovics Mari k. a., Fogadós — Szepessy Béla ur, Fürgencz — Szathmáry Ödön ur, Piroska — Bozsik Berta k. a., Galambos —Soltész Albert ur, Mike, Bajszövö inasa — Cente József ur, Bertus, Fiirgencz inasa — Markó László ur. 29-én pedig „Női harcz“ vagy: „Párbaj a szerelemben“ fran- czia vígjáték adatott, következő személyzettel: Autreval grófnő — Doleschall Gabriella k. a. Villegontier Leona, unokahuga — Borgyos Regina k. a., Flavigneul Henrik — Farkas István ur, Grignon — Duschek István ur, Montrichard báró — Molnár Albert ur, Dragonyos altiszt — Vithen Károly ur, Inas — Markó László ur. Mind az első este ügyesen összeállított hangverseny és szinelőadás, mind pedig a következő napon előadott színdarab általában meglepő eredménynyel folyt le. Különösen ez utóbbiban D. G. és B. R. kisasszony versenyzett egymással a pálma elnyeréséért, úgy hogy nézetem szerint, bajos volna elhatározni kit illet az elsőség, akár biztos játékukat, akár szép készültségüket és színpadi otthoniasságukat tekintjük ; önmagukat látszottak fölülmúlni. A kellemetlen esős idő daczára tömve volt a színház. Hulltak a koszorúk, mint a künn szakadt záporeső, és pedig nem érdemtelenül, s a zajos tapsoktól viszhangzott a tágas szinterem. Adja Isten, hogy még többször is láthassuk őket a színpadon, de — boldogabb időkben! Csak egyet sajnálunk mégis, s azzal, úgy hiszem, a közönség nagy részének nézetét tolmácsoljuk, midőn mondjuk, hogy Horváth L. és Bakos Antal urakat sajnosán kellett a színi előadásokban nélkülöznünk. Mi okból nemjátsztak? nem tudom, s mélyebb elemzésébe nincs kedvem — legalább ezúttal — ereszkedni. Végül, mit talán első helyre kellett vala tennem, kedves kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ezen műélvezetnek s jótékony előadásnak szervezői és előteremtői a hon- leányi erényeikről hazaszerte tisztelt b. Vay Béláné gr. Teleky Zsófia, és bold. Palóczy Lászlónak leánya Kotz-Palóczy Judit úrnők valának, rendező pedig a veterán színigazgató, Pázmán Mihály ur, ki lelépvén a színpad teréről, jelenleg Miskolczon élvezi a nyugalom napjait. Fogadják mindnyájan nemes fáradozásukért a szükölködők hálás köszönetét!! A két napi bruttó-bevétel 814. o. é. frtot tesz, ide nem értve nehány lelkes hazafinak e czélra küldött segélyadományát. S aj ó. Nagy-Mihály, márcz. 30. — Boldog azon ember, ki öntudatában, s a szenvedők hála- s örömkönyeiben leli jó cselekedetei jutalmát, és nem szorul a nyilvánosság dicséreteire. Az alföld Ínsége országszerte ismeretes, ezt mi annyival inkább tudjuk, minthogy nincs nap, melyen 10—12 Ínséget szenvedő ne kopogtatna be hozzánk; hogy pedig ezek valóban szükölködők, bizonyítja halovány, kiéhezett arczuk, beesett szemök, kékült ajkuk, gyengeség s kimerültség okozta bizonytalan járásuk váltig tanúskodik: mennyit szenvednek! Nem is távozik egy sem körünkből vigasz, segély nélkül. Bár nekünk sincs fölöslegünk, mindazáltal megosztjuk szívesen, a mink van, jobb sorsra érdemes testvéreinkkel. De különösen nagylelkű uraságunk az, kinek jótékonysága egyaránt kihat minden szenvedőre. Ugyanis a bájos ifjú gr. Sztáray Antalné kifogyhatatlan jótékony- ságu anyósával, özv. gr. Sztáray Albertnéval karöltve nemcsak minden egyes náluk megforduló magyar szükölködőt, tápláló meleg étellel ellát, de azonkívül még mindegyiket tetemes összeggel is megajándékoz; mi — tekintve a kéregetök ezernél is talán többre menő számát, s az uradalom egyéb roppant kiadását, — oly összeget tesz már eddig is, mely bizonyára a Mindenható ezerszeres áldását vonandja ő méltóságaikra. Ha még hozzáadjuk, hogy városunkban nincsen valódi szegény, kit a nemes grófnők saját kézi pénztárukból ne részeltetnének segélyezésben, a nélkül, hogy valaha tudná a bal kéz, a mit ad a jobb ; ha mondom, mindezeket hozzáadjuk: önkéntelenül is felso- hajtunk: boldogok ők, mert öntudatukban s a szenvedők hála- s örömkönyeiben keresik jótéteményeik jutalmát! Eszmerokonságnál fogva megemlitem, hogy közelebb megfordult nálunk Chaldani Mihály, maronita áldozár, s az aleppói érsek helyettese, ki szintén gyűjt könyöradományokat, egy Alep- póban építendő házra, azon árvák és özvegyek részére, kiknek apáit, illetőleg férjeit, a mohamedán drűzok 1860-ban lekonczol- ták. Készül Egerbe is. Időjárásunk tavaszi; az eső igen gyakori nálunk, mely a szántást akadályozza, s e miatt eddig még nem vethettünk semmit. H. B.
