Eger - hetilap, 1863
1863-09-10 / 11. szám
83 jogusitásáról szól, de a bizottmányi szerkezet sokkal határozottabb alakban. A viszály és vita okát mi különösen e szavakban: „az erdélyi alkotmány sz érint", véljük rejleni. A románok egyenjogúságot akarnak, de nem átalános, birodalmi elvek, hanem az erdélyi alkotmány szerint ; a kormányi javaslat ellenben és vele a szászok Erdély régi alkotmányáról ez alkalommal mit sem akarnak tudni ; ők jogot, uj jogot adnak a kormányi javaslatban, de azt a románok nem akarják, mert e szerint a ti- roli épen úgy lehetne Erdélyben tisztviselő, mint a román. A románok itt kifejtett törekvése oly sakkhuzásnak tekintendő, melylyel a bécsi kormánynak befolyása elől az utat szándékoznak elvágni ; másrészről azonban a bizottmányi javaslat keresztülvitele által oda törekednek, hogy Erdélyben egykoron a magyar, székely és szász nemzetek felett — számitva a fejtöbbségre — suprematiát nyerjenek. A bécsi centralista sajtónak a románok ily magatartása természetesen nem tetszik; ez a románokban nem akart egyebet látni, mint a kormány és szászok egyszerű visz- hangját: a csalódás tehát felette fájdalmas, és e miatti bo- szankodását sehogy sem tudja eltitkolni, s valamint ezelőtt kiválólag dicsérte a román nemzetet, úgy most kiméletle- nül gyalázza, politikai éretlenségről vádolja. Mi korainak találjuk e keserű kifakadásokat : a dolgok még nem fejlődtek odáig, hogy az erdélyi országgyűlésről jobbra vagy balra Ítéletet mondhatnánk. Fognak-e a románok továbbra is oly tömör ellentállást és összetartást tanusitani, mint a kir. előterjesztvény három első pontjánál tanúsítottak ; vagy a hol az enyém, s tiedrőli jkérdés megszűnik, s egy harmadik —- p. o. a magyar vagy székely érdekekről lesz szó, ismét a kormány és szász javaslat mellett állandóak ? a jövő ülések fogják megmutatni. Községi táp-intézetek. Szivszorongva nézünk a legközelebbi jövőbe, s a kép, mely ott szemeink elé tárul, megfagyasztja a vért ereinkben. A tél mint óriási rém közeleg felénk; kíséretében alaktalan, a távolság miatt még most fel nem ismerhető árnyak látszanak. Vajha ne lennének azok az éhség kísérteties árny-alakjai ! Minden lehető utat és módot meg kell kísértenünk, melyeken szenvedő embertársainkon könnyithetünk ; és ha a baj gyökeres orvoslása nem áll is hatalmunkban, szóval és tettel meghozni a tőlünk kitelhető áldozatot, emberbaráti szent kötelességünk. Komolyan elmélkedve e tárgy fölött, eszünkbe jut a községi táp-intézetek czélszerüsége, és főleg mostani körülményeink között, életrevalósága. Hazánkban a munkás néposztály, a nap kiállott terhe és fáradalmai után, maga szokta elkészíteni eledelét. Nem elég tehát, hogy egész napon át fárad és dolgozik, — a munka után olyannyira édes, és a következő napi munkára uj erőt adó, szükséges nyugalomnak egy részét is fel kell áldoznia, hogy ételét elkészithesse ; kicsiben vásárolja be a szükségeseket, s igy a mellett, hogy rósz élelmiszereket kap, még drágán kell meg is fizetnie ; az egyesek külön-külön tüzelvén, töméntelen fa fogy el, és megy kárba; mindannak daczára tehát, hogy időt vészit, méregdrágán vásárolja be élelmi-szereit, sok fát fogyaszt, s be- végzett napi munkája után is fárad, — izetlen, rósz, sőt gyakran egészségtelen eledellel kell beérnie. Hogyan lehetne és kellene e dolgon segíteni? Más nemzetek példája szerint, nyilvános táp-intézeteket kellene állítani, s a munkás néposztálynak olcsón és jó minőségben kellene az első életszükséget, a tápláló eledelt kezéhez szolgáltatni. Hogy az ily táp-intézetek a czélnak megfeleljenek, nem szabad azokat egyesek üzérkedésének átengedni, hanem kell, hogy a községek által létesittessenek, s a nélkül, hogy bérbe adatnának, valamely becsületes emberbarátokból álló egylet által, a község számadására kezeltessenek. Nem szükséges, hogy a község pénzáldozatot hozzon; csak annyit előlegezzen, a mennyi egy ily intézet létesítésére elegendő ; hanem az szükséges, ‘hogy a község az ily táp-intézetnél minden lehető haszonról és nyereményről lemondjon és a jobb időkben nyert hasznot, a bekövetkezhető rósz időkre tegye félre, hogy a drágaság idején a szegény munkáson hathatósan legyen segítve az áraknak lehető legolcsóbbra kiszámított egyenletessége által. Félreismerhetlen az ily intézetek haszna. Az ily tápintézet egészséges, tápláló és olcsó eledelt nyújt a szegény munkásoknak a nélkül, hogy ez ételének elkészítésével idejét, erejét és pénzét vesztegetné. Hogy az ily nyereségre nem számitó táp-intézetek sokkal olcsóbb és jobb eledelt adhatnak, mint bármely egyes család magának késziteni képes, — az bizonyos; mert a táp-intézet nagyban szerzi be a szükségeseket, tehát jobbat és olcsóbban, mint egyesek kicsiben és hasonlithatlanul sok fát kiméi meg. És mindezen előnyökben részeltetheti a község szegény munkásait, a nélkül, hogy sajátjából csak egy fillért is áldozzon. Midőn a táp-intézetek mellett szót emelünk, korántsem pengetünk új eszméket, nem fellegvárak, nem theo- riák mellett harezolunk. fiz eszme már régen testesítve van. Altonában már 42 év óta áll fenn, és pedig a legjobb sikerrel, úgy hogy mintául szolgálhat. Naponkint 600 — 700 ember részesül ott, egy shillingért (mintegy 3l/% kr, osztr. ért.) 2 fontnyi tápláló s jóizli elődeiben. Gazdászati tekintetben az intézet legnagyobb előnye az, hogy az ételek gőz által főzetnek meg. A 18 köbláb térméjü gőzkatlan, mely ugyanannyi vízzel töltetik meg, mérsékelt tüzelés mellett elegendő gőzt szolgáltat, 6 — 7 óra alatt 700—800 részlet eledel megfőzésére. A katlan fedője , gőz- és vizhatlanul van reácsavarva, és biztossági szeleppel ellátva. Két cső vezeti a vizet a két főzőedénybe és egy víztartóba, melyben a viz tökéletesen fel- forraltatik. Egy harmadik cső a gőzt egy más, a katlan fölé alkalmozott edénybe származtatja, a melyben, a kat- ; lan utántöltésére szolgálandó viz melegittetik előlegesen. Mindkét főzőedény erős, jól megczinezett rézből van készitve, gőzhatlanul elzárva, és fába foglalva, hogy a mennyire lehet, a meleget ki ne sugározza. Az edények fedőjén kisebb fedők vannak alkalmazva, hogy a főzeléket, s más egyéb hozzátartozókat, az egész fedő levétele nélkül bele lehessen tenni. A kisebb főzőedény, a kocsonyának a feldarabolt csontokból való kifőzésére és feloldására is szolgál ; miért is ezen edénybe egy bádogsze- lencze van elhelyezve. Ezen feloldás délutáni 2 órától esti 10 óráig történik, és az ily módon nyert csontkocsonya a másnapi étel készítéséhez használtaik. Magától értetik, hogy a hús és főzelékeknek gőz általi megfőzésénél sokkal kevesebb vizet kell használni, mint akkor, ha a főzés csak szabadtüznél történik; mert a főzőedénybe leszálló gőz, ott szintén vizzé válik. Az egész főző-készlet legfelebb 700 frtba kerül. Az ételek elkészitése a következő rendben történik. *
