Eger - hetilap, 1863

1863-11-26 / 22. szám

173

T Á R C Z A.

Bagdad és Balylon, Nínive romjai.

IL

Bagdadból az európai utazó rendesen kirándul Babylon romjaihoz. Hilla (Hellali, Hille) mintegy 20 német mérföldre esik Bagdadtól délnyugatra, melynek beutazására két-három nap kívántatik. Az Armenia hegyeiből eredő két folyam, a Tigris és Eufrát közötti tartományt Dschesirehnek (sziget) hivják az arabok, jelenleg ez kopár, vad pusztaság, de az ókoi’ban virágzó paradicsomhoz hasonlított. A babyloniaiak e két folyamot csatornahálózat által kötötték össze, a kiásott földekkel pedig az Eufrátot erős töltések közé szorították, az ekkép nyert müutakon nemcsak tömérdek tutajok és csónakok, de nagyobb hajók is bátran úszkáltak ide-oda, élénk kereskedést folytattak, vizeik pedig a folyamvidék öntözésére használtattak, mely általa oly mesés termékenységet nyert, hogy a rozs, búza és köles 100 —150 magot is termett egy után, és a pálma-, datolya- s gyümölcsfák, kárpótlásul az itt nem tenyésző füge-, olajfák s szőlőtök helyett, egész erdőket képeztek.

E vizpályák közöl F lan din 1841-ben még kettőt talált félig bedőlt, félig használható állapotban, az egyik Bagdadtól mintegy kilencz mérföldre lehet, s benne a csekély vízállás miatt több bárka veszteglett; a másik (Nahr- mascha) délfelé egészen szárazán állott, tovább még négy kisebb csatorna is látszik, melyeket az arabok szintén Nahr-nak neveznek, de vizök nincs; a török tunyaság és az arab könnyelműség úem gondol kijavitásukra. Mindezen medrek parallel irányban futnak, vizeiket az Eufrátból nyerék, mely tehát e területen magasabban fekszik a Tigrisnél.

A történelem e müveket óriásoknak hirdeti, s azok is valóban. Ily nagyszerű munkák a vidék öntözésére nem voltak szükségesek ; az öntözési rendszer itt csak másodrendű tekintet volt: a fővárost és tartományt, a tavaszi romboló áraktól csatornázás által megmenteni, tette a fő- czélt.

Hi 11a, arabváros az Eufrát jobb partján mintegy 600 lakossal, de kertjei s egy elővárosa a balpartra esnek. Házai, mint a régi Babylonban szokás volt, kőbányák hiányában, égetett téglákból vagy vályogból épitvék, melyeknek lapos fedelét szál magyékény nyel rakják be s agyagréteggel borítják. A nagyobb házak előtt, mint Bagdadban, serdabok (pinczék) állanak, hová a nap égető su- gárai elől vonulnak nyárban, mert május hótól augusztusig a hőség oly rekkenő, hogy az árnyékban levő hőmérő néha 38° R-ig emelkedik, ilyenkor a serdabok kellemes, hüs helyeknek tetszenek, pedig hőmérsékök = 27° R. Nálunk ily hőség csak a legforróbb júliusi napokban jelentkezik.

Hillából a vándor szeme több kisebb s nagyobb halmokon akad meg, melyek vagy csoportokban, vagy bizonyos vonalban emelkednek. Ezek alatt eltemetve nyugszik a hires Babylon. Szemirámis dicsőségéből, egy világhatalom fővárosából, csak e romhalmok maradtak fenn. Hiúságok hiúsága ! Azoknak, kik nagy dolgokon törik fejőket, s messze jövőre építenek, vagy kik megtört reményeik s terveik felett bánkódnak, nagy vigasz és tanulság fekszik e helyen. „Minden hiúság“ — mondá a bölcs — és szavainak igazát a nagy romok mellett inkább érezzük.

Mielőtt ezekhez mennénk, vessünk egy futó pillantást vissza a régi Babylonra.

Babylon az Eufrát két partján 120 stadiumnyi négyszöget, vagyis: 12y4 földrajzi mérföld területet foglalt el, alakja rendes négyszög s egy-egy oldala negyedfél mérföldnyi hosszú volt. Szemirámis e folyamot egy- időre félrevezetteté és medre alatt téglákból folyosót építtetett, mely 12 láb magas s 5 1. széles volt; boltozata hét, oldalfalai pedig 20 téglavastagságuak voltak, melyek szurokvakolattal köttettek össze. E tunnel a jobb s balparton emelkedett két királyi palotát kötötte össze s nyílásait mind a két oldalon bronzkapuk zárták el. A folyam felett szintén egy 220 meter (= 116 öl) hosszú kőhidtartotta fenn a közlekedést E hid közepe éjjelre mindig felvonatott, még ma is kivehetni az oszlopok nyomait. Az utczák mind egyenes vonaluak és házai négy emeletesek valának. Szemirámis e roppant várost oly vastag falakkal keritteté be, melyeken hat szekér egymásmelleit bátran haladhatott, felettök 225 védtorony hatvan rőffel magasabban emelkedett s rajtok 100 bronzkapun át hullámzott ki és be a karavánok s népek sokasága. A Nabukadnezar őseinek palotája az óvárosban feküdt s három óriás fallal vétetett körül, melyek közül a külső másfél mérföldnyi (1 mf. = 978 öl) kerületű volt. Csodás dolgok vannak megirva Bél templomáról, melyben az istenség negyven lábnyi magas aranyszobra vala elhelyezve, ennek közepéből emelkedett ama hires nyolczemeletü torony, melynek mind magassága, mind alsó átmérője egy-egy stádiumot tett. Legfölül Bélnek aranytrónja pompázott szobor nélkül, egy arany- nyugágygyal. Szemirámis függőkertjei, melyek a világ hét csodájának egyikét tették, amphitheatralis modorban valának épitve, fokozatosan emelkedő erkélyeket tüntetvén föl, folyosók által tartatva, melyek négyszögü oszlopokon nyugodtak ; az Eufrátból gépek által fölvezetett viz örökös virulásban tartá a fákat s növényeket, melyek drága illattal tölték el a levegőt köröskörül stb.

Ezek után tekintsük meg a romhalmokat.

Az első halmot az arabok ma is „Bab el Mudschel- lebe"-nek (tetőtől talpig rom) hivják, ez egy derékszögű fensikhoz hasonlit, melynek minden oldalán az esőviz mély árkokat mosott, melyekben téglákat találhatni. F1 a n d i n kérdi: „vájjon nem ez-e a világhírű toronynak maradványa"? — De Oppert úgy véli, „hogy ez Babylon é- szaki várfalához tartozott. Az innen induló halomsor tette volna az óvárosnak külső falát."

Az Eufrát jobb partján, a Mudschellebe-hez mintegy félórányira, délfelé magaslik egy másik halom, melyet az arabok „Kasr“-nak (vár) neveznek, ennek kerülete mintegy 2y2 ezer lábnyi s inkább természetes, mint romhalomnak tetszik. Évszázadok óta innen hordják Hilla lakói házaikhoz az épitési anyagot.

Ezen Kasr volt a régi babyloni királyi vár, melyben Nagy-Sándor telhetetlen lelkét kiadta. Ehhez közel emelkedik az „Amran ihn Ali", melyben valószínűleg Szemirámis terraszszerü függőkertjei virultak egykor. Ezekből a rege szerint, még egy tamariska maradt fenn ; de e fáról a mohamedán legenda mást beszél: „ Azon a helyen az ő hires vezérük, Ali lándsáját a földbe ütötte, Allah úgy akarta, hogy az rögtön gyököt eresztett és innen ered azon tamariska". . . Mindenesetre itt volt a belső, harmadik bástyafal, mint az a halomsor jelöli, melynek kapuin át juthattak a belvárosba, melynek terjemét Oppert kilencz □ mérföldre teszi.