Eger - hetilap, 1863
1863-11-12 / 20. szám
156 Ferencz, 8) Nyíri Gábor czipészek, 9) Horváth József kalapos, 10) Bartmann József, 11) Kuliffay Ferencz könyvkötők, 12) Széky János niézeskalácsos, 13) Novotka János nyomdász (tiszt. egyl. tag), 14) Demetrovics Miklós sütő, 15) Molnár Soma, 16) Madár János, 17) Misicza József férfiszabók, 18) Miller János szappanos, 19) Sütni Mihály tiniár, 20) Baltay Ferencz üvegvésnök. Osszegités. Mester urak kitűnő oklevéllel............................................5 Segédek а) I. r. dics. oklev. és 3 drb ezüstfor. jutalommal. . 2 б) 1- r- n n ii ^ n n n • • 10 c) I. r. „ „ „ 1 „ „ „ • .13 d) I. és II. r. dicsérő oklevéllel...................................20 A kiállítók összes száma 50. Mesterségre nézve 23. Adakoztak az egylet kiállítása zárnapján a tagok által tartott házi estélyre : ngos és főt. Lengyel Miklós prépost-kanonok elnök ur 5 ft, tek. Albert Ferencz csillagász ur 1 ft, t. Spekner Dávid polgár-védnök ur 1 ft, özv. Sik Tamásné assz. 2 ft — összesen 9 ftot. Ezenkivü Ürményi Antal pénztárnok és Frivaldszky Ádám polgár-védnök: urak több üveg sajáttermésü czeglédhegyi borral kedveskedtek. Ezek után méltán adtuk át magunkat az ártatlan örömnek. Este t. í. zongora mellett 6—12 óráig — belépti dij nélkül — tánczmulatságot rendeztünk, melyre az egyleti polgár-védnök urak családain kivül ifjaink tánczosnöi voltak hivatalosak. A szépszámú vendégkoszoru oly kedélyesen mulatott, hogy nem lesz köztük egy sem, ki az e sanyarú időben élvezett vidító órákra örömmel ne gondolna vissza. E rövid tudósítás végére szabadjon ide csatolnom még egy pár szót, melylyel az ügynek tartozunk. E lapok 18. számának első czikke szerint, minden igyekezetünk mellett is megróhatna bennünket a t. közönség, mert abban az áll, bogy évfordulónk megünneplése elmaradt, s a helyett kézmukiállitást rendeztünk ; továbbá, hogy az idei munkakiálliíásban kevesebb részvét és tevékenység mutatkozott iparüző polgáraink részéről, mert ez idén 50 tag 83 darabot, tavaly pedig 78 tag 78 darabot állított ki. Mellőzve, hogy Kisasszony-napkor tartandó alakulásunk ünnepét tavaly is munkakiállitással kötöttük egybe, s e kettő valamint ez idén együtt volt, úgy ezután is együtt leend megtartva, az elhalasztásra nézve megjegyezzük, hogy valamint a nappalt csak akkor tekintjük vidámnak, ha a nap az égen ragyog; úgy ünnepélyünket is egyedül akkor állítjuk valóban fényesnek és egésznek, ha érsekatyánk ő excellentiáját, ki minden hasonló ügyre kiterjeszti kegyes figyelmét, hálás körünkben üdvözölhetjük. Már pedig tudva lehet czikkiró előtt e lapokból, hogy apostoli főpásztorunk szept. 8-án a csinos feldebrői, 13-án pedig az országliirii miskolezi kálvária fölszentelésére utazott el. Ha nem említjük is a nemsokára bekövetkezett szüretet, úgy hiszem, eléggé igazoltuk magunkat elmaradásunk iránt. A mi pedig iparüző polgáraink részvétlenségét illeti, erre nézve az időnek, melyen kivül esemény nem történhetik , tekintetbe vételét kérjük. Tapasztalás után állíthatom, hogy mestereink, munkahiány miatt, vagy elbocsátották segédeiket, vagy csak azért tartottak meg egyet-kettőt, hogy velők a netalán bekövetkezendő jobb időkre előre dolgoztassanak. Hogy ily körülmények között 28 egyleti tag, pénz- és munkahiány miatt elmaradt, igen természetes, s ezektől kiállításra munkát kívánni nem is lehet, ámde az 50 kiállítóra nézve kettős dicséret, hogy nemcsak magukért tettek eleget, hanem elmaradt 28 társukat is oly fényesen kipótolták, miszerint 5 kézmüvei gazdagabb volt kiállításunk, mint a tavalyi. A részvétlenség vádja tehát még akkor sem volna elfogadható, ha az 50 tag csak 50 darab munkát állított volna ki; miért is az illető czikkiró Ítéletét elhirtelenkedettnek kell nyilvánítanunk. Egyébiránt egyletünk a nyíltság és becsületesség terén mozogva, köszönettel veszi nemcsak a dicséreteket, hanem az alapos megrovásokat is : amazokat buzdításnak, elismerésnek, ez utóbbiakat pedig útbaigazításnak tekintvén. Jövőre nmélt. alapitó urunk, a mélt. főkáptalan, mint jól- tevőnk, úgyszintén a t. városi közönség várakozásának még inkább törekedni fogunk megfelelni. „Isten áldd meg a tisztes ipart !“ Lojkó Mihály, egyl. alelnök. A heves- és külső- szolnokmegyei központi inségse- gélyző bizottmány f. hó 3-án tartott ülésében elnöklő főispáni helytartó ur ő mlga mindenekelőtt előterjeszté, hogy miként legközelebb tett kőrútjában tapasztalta, a Szolnok és Török-Szent-Mik- lósra szállított vetőmag teljesen kielégítő, s mindazon községek, melyek abban részesültek, meg vannak vele elégedve. A mi pedig az élelmeztetésre szorult munkaképteleneket illeti, megjegyzé, hogy a tiszai járásban, Kenderes, Fegyvernek és Török-Szent-Miklós községekben ily élelmezésre szoruló egyének száma napról napra jobban növekszik, mint ezt a török-szent-miklósi inségsegélyző bizottmánynak okt. 29-én kelt fölterjesztése bizonyltja, melyben azt, hogy az eddig 1065-re szaporodott ínségesek élelmezésére azon bizottmány rendelkezése alatt levő élelmi készlet 8 nap alatt elfogyand — tudatván, a további élelmezésre hetenkint mulhatlanul megkivántató 130 mérő gabona és 106 ft készpénzből álló segélynek megadatását, valamint az 1200-ra tehető munkaképes, de dolog hiányában hasonlag Ínséggel küzdő egyének részére munka kieszközlését kéri. Minek folytán a nevezett községi bizottmányhoz, a megyei főpénztárban létező, alig 2000 frtnyi segélyalapból 1000 ft küldetni határoztatott, oly meghagyással, hogy a naponkint egy személyre megállapitott egy font kenyérnek és, mig olcsón kiállítható, egy iteze húsos, aztán pedig rántott levesnek elöállithatása tekintetéből, az Ínségesek közül 'főző és sütő asszonyok kirendeléséről gondoskodjék. A mi pedig azon kérelmet illeti, hogy a munkaképesek számára kereseti forrás nyittatnék, a kérelmező albizottmány fölhivatni határoztatott, hogy az ily egyéneket a szolnok-csongrádi tiszaszabályozási társulat által foganatba vett munkálatokhoz Szolnokra utasítsa. Ugyanez alkalommal a puszta-fegyverneki Ínségesek részére is 300 ft utalványozása lön elhatározva, mely oly módon, mint Török-Szent-Miklóson, tehát leves és kenyér naponkinti kiosztásával, leszen az ínséggel küzdők élelmezésére fordítandó. Egyúttal a bizottmány fölkérte a főispáni helytartó ő migát, hogy a munkaképtelen Ínségesek élelmezésére 15,000 mérő gabonát — melyből öt-ötezer m. Szolnokra, Török-Szent-Miklósra és Egerbe szállíttatnék — nem különben 15,000 ftot a nm. m. k. helytartó- tanácstól kieszközölni sziveskedjék. Ezek képezték az utólsó ülés érdekesb tárgyait, melyeken kivül még többrendbeli előterjesztések, folyamodványok sat. olvastattak föl és intézteitek el. Levelezések. Pest, nov. 9. Októberi életünk elég zajos volt ; a szüret, a lóverseny, a nyilvános és zártkörű estélyek, hangversenyek, végre a színházak nj darabjai, mind olyan dolgok, melyek bő alkalmat
