Eger - hetilap, 1863

1863-11-12 / 20. szám

nyújtanak az élvezetvágyó pesti közönségnek egy kis szórako­zásra. Tehát unalomról, csendről — szó sem lehet. Városunk pe­zseg, de pezsgésében van bizonyos szorongatottság, mely élénken figyelmeztet azon nyomasztó körülményekre, mik közt forgunk. De ne nyúljunk a darázsfészekbe ! A szüret szokott zaj kíséretében folyt le, nem a legbőveb­ben, de nem is épen legszűkebben. A bor, — mint legtöbb helyt — kitűnő. Az első őszi lóverseny, okt. 19-én, kevés közönség jelenlé­tében szerencsésen minden baj nélkül folyt le. — A részvétlen­ség oka részben abban fekszik, bogy a verseny déli 12 órakor tartatott meg, de másrészt a lakosság már meg is unta az egy­hangú futtatást nézni és ezért vagy két itcze port lenyelni. Mindszentek napján a kocsik szakadatlan sora robogott ki a temetőbe egész délután, számos gyaloglók kíséretében, hogy fölkeressék azokat, kik most a rideg de enyhet adó sir kebelén nyugosznak. Meglátogattuk koszorús költőinket, kiknek sírjait egyszerű koszorúkkal diszité a honfiúi s gyermeki kegyelet. Meg­hatva rövid, csöndes imát rebegtünk azokért, kik nemzeti irodal­munk érdekében egykor annyit fáradoztak s most pihennek. — Estefelé az ég könyiii bullának, eloltva a sírok ezer meg ezer lobogó lámpáit. A látogatók átázva siettek hazafelé. A számta­lan nyomorékok az utón letelepedve az ájtatoskodók körül, kü­lönösen a fiatal nőkre visszataszitó hatással voltak. A város in­tézkedhetnék már ez ügyben ! Mindszent óta hideg uralkodik, de daczára ennek, a lipót­városi basilika építésén 200 ember szakadatlanul dolgozik mind­addig, mig a hideg 8 fokra nem hág. Az építész egy év letelte után szeretné befejezni az épületet! Már elkelne, elég szégyen, hogy eddig még nem készülhetett el. De mikor oly nehezen jő az a pénz ! De most — talán nem lesz érdektelen — áttérek a nemzeti színházra. Az annyira ostorozott intézet számos látogatásnak ör­vend, s ezt nemcsak a jeles daraboknak, de a közreműködőknek is köszönheti. A pályaművek előadására fölötte kiváncsiak vagyunk. Je­lenleg a „Faust" dalmű tölti meg a nézőtért, mint halljuk, egy előadása 1,000 frtot jövedelmez. A darab kedves és nagyszerű. Különösen változásai lepnek meg. Így a kopár, sziklás vidék egyszerre ragyogó tündérpalotává változik. Majd ismét a börtön szemünk előtt sülyedni kezd, s helyette madártávlatban kék mo­solygó éggel a város látszik. Négy angyal lassan lebeg föl az égbe, magukkal vivén a kimúlt Margarétát. — A napokban Er­kel „Bánkbán"jában Stéger lépvén föl, a szinház zsúfolásig megtelt. A budai népszínház egymásután adatja Offenbach operett­jeit. A pesti német színházban Bulyovszkyné szerepel tetszéssel. így tehát csak mulatunk és élvezünk. A közeledő farsang­ban tán már tánczolunk a redoutban. A sörház már megnyílt, a kávéház nemsokára szintén átadatík rendeltetésének. A vállal­kozók csak bírnak majd annyi leleményességgel, és adnak majd egy két zártkörű tánczestélyt az alföldiek és a — maguk javára. Az épület 742,650 frtba kerül. A pénzalap 554,275 frt, a hiányzó 187,343 frtot kölcsön utján szerzik meg. Eredetileg 340,000 írtban állapodtak meg. A következő szobrok fogják diszitni, úgymint : Zsigmond király, Mária Terézia, IV. Béla király, Erzsébet királyné, gr. Széchenyi István, Hunyady János, Nagy-Lajos, Hollós Mátyás, Zrínyi Miklós, József nádor, Szilágyi Erzsébet, Varula Jakab mellszobrai. Ez utóbbi polgármestere volt Pestnek, midőn szabad kir. várossá lön. A nagyhid-utczai oldalon, Attila és Árpád mellszobrai állandnak. A Pannónia mellé fölállított szobrok a négy korona alatt Erdély-, Horvát-, Tótországot és Dalmáeziát jelképezik. Ma veszi kezdetét a négy kamarai hangverseny elseje, a második nov. 22-dikén lesz. — így tehát csupa szórakozás, mit- látás ! Mit fogunk tenni ezentúl ? mulatni s tán sírni, hisz sírva vigad a magyar. V er édy. Török-Szent-Miklós, nov. 5. Egy kissé kényelmetlenül érzem magam, hogy először is az időről szólok, mint az a valaki, a ki az udvarlást az ablakon kinézve kezdé meg, — de híjában ! ki­nek hol fáj, rajta tartja kezét! minket pedig a múlt hó lefolyta alatt az idő aggasztani kezdett; mert a túlságossá növekedett szárazság nyomokat kezdett hagyni a repcze- s buzavetéseken. Hanem a jó Isten, épen midőn holtainkróli emlékezésünk búba mérité szivünket, szép csendes esőt adott s aggodalmunknak vé­get vetett. Az egészségi állapot nálunk nagyon kedvező; de mindamel­lett is a halál kiveszi adóját részint rósz emberek, részint szeren­csétlenség által. Folyó hó elsején, a mező-túri országos vásár gyülekező napján, a túri-uton három gyalog parasztember egy mesteremberek s ládákkal megterhelt kocsi által utóléretvén, a kocsistól kitérést követeltek, — nem lévén szokásban, hogy gya­logembernek kocsi kitérjen, — egyszer történt talán meg, mikor a czigány a nagyságos urat azzal fenyegette, hogy majd úgy jár, mint a másik, — természetesen kívánságuk be nem töltetett ; e miatt haragra lobbanva, egy közülök a kocsi hátulján ülő mester­embert ájulásig főbe ütötte ; a mesteremberek, e méltatlanság ál­tal fölzaklatva, sátorfára kaptak s űzőbe vették a három parasz­tot, s egyet közülök agyonvertek, a másikat súlyosan megsebezték, a harmadik kútba ugrás által menekült előlök. Talán ez a máso­dik eset, hogy valaki kútba ugrás által menekült meg a haláltól, — egyik az egyiptomi József, másik a t. sz.-miklósi paraszt. Mint mondják, a három ember a helyszínéhez közel eső csárdából bo­torkált ki. — Ezen eseményben még egyrészt fajunk durvaságá­nak maradványát vagyunk kénytelenek szemlélni, másrészt szo­morú bizonyságát látjuk sz. Pál azon mondásának : „in vino —---------homicidium!" Azért tehát atyafiak! lassan a testtel a poh ár körül ! A mesteremberekről nem tudni, részegek voltak-e ? — de talán magyar emberek nem voltak ; mert különben ismerve a magyar közmondást: „részeg ember elől Krisztus is kitért1', ta­lán a dolognak más kimenetele lett volna. - • Másnap, ugyancsak a túri vásár alkalmából, a következő szerencsétlenség is történt : Este hazajövet, sötét lévén, egy kocsi eltévesztve az utat, a mel­lette levő árokba fordult, mely eset egy 37 éves férfit, egy 12 éves fiút s egy csecsemőt életétől fosztott meg. A túri országos vásárról eszembe jut a mi hetivásárunk ; — az élet ára, a múlt hetivásári árhoz képest, mindennemű életet illetőleg 40 krral o. ért. csökkent, — búza 8 frt 40 kr, — kétsze­res 7 frt 80 kr, rozs 7 frt, árpa 6 frt, zab 4 frt, — kukoricza 6 frt 40 kron kelt köblönként. Ez árcsökkenés igen vigasztaló ; mert a vetőmaggal csak a távolabbi jövő lévén biztositva az idő ked­vezése mellett, a jelen s közel jövő sok szenvedni valót ad e bő­séghez szokott népnek ! azonban a gondos városi elöljáróság mindent megkísért, hogy a város Ínségén enyhítsen, — legköze­lebb, mint biztos kútfőből tudom, Hajnik Pál ur által a város szá­mára száz 70 ezer frank kölcsönt eszközlött ki a belga banktól 8 0 o törlesztési kamatra, — ez adósság fejében leköttetett a vá­ros részéről mintegy 4,600 holdnyi legelő. — A pénz egy a vá­rosi tagokból alakítandó bizottmány által leszen kezelendő, — s mint elöleges számításból látszik, egy házas zsellér 15 frt, — egy negyedtelkes 30 frt, — egy féltelkes 60 frt sat. kölcsönt kaphat a fenn kitett összegből. Különben annak idejében, nem mulasztom el a városi elöljáróság ez intézkedéseinek keresztülviteléről t. szerkesztő urat tudósítani. y—1. *) *) Tudósításait jövőre is szívesen veszsziik. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents