Eger - hetilap, 1863
1863-11-05 / 19. szám
148 a szomszédokat a gipszszel való javítás elfogadására bűz- | ditotta? Nem; közönyösek maradtak, s legíölebb azt mondák: „Franklin földjei jobbak a mieinknél/' Mit tőn tehát a leleményes és jeles Franklin? Egy évben saját földjén csupán ezen betűket : Itt gipszszel trágyázna k,“ javitotta meg gipszszel. E szók aztán a dúsabban termett búzán nagyon világosan feltűntek és könnyen olvashatók lőnek. Es ez használt! Csak ily összehasonlitó módon véljük mi népünket is a rendszeres gazdálkodás hasznáról meggyőzhetni. A jelen évi szárazság igen kemény leczkét adott sokaknak aluczerna, lóhere sat. takarmányok előnyéről; de mi sokkal jobban szeretjük népünket, mintsem azt ohajtanók, hogy ily szomorú tapasztalás által legyen kénytelen, az újabb gazdálkodás előnyeiről meggyőződni. Alig tehetne tehát gazdasági egyletünk czél- szerübb intézkedést, mint ha működését azon irányban öszpontositaná, hogy legalább a népesebb helyeken, ha másképen nem lehetne, földeket venne haszonbérbe, hol mintagazdaságot folytatva, mind a még kevésbbé elterjedt gazdasági eszközök czélszerüségét, mind az ekként vezetett gazdálkodás előnyeit gyakorlatban tüntetné föl népünknek. És valamint nem kételkedünk benne, hogy ilynemű szándékai minden oldalról üdvös támogatásra találnának; úgy erősen hiszszük, hogy ez irányban teendő intézkedései által gazdászatunk és földművelésünk előmozdításában igen szép sikerrel és eredménynyel működhetnék. Igen üdvös lenne továbbá, ha a vidéki gazdasági egyesületek arra is kiterjesztenék figyelmüket, hogy a nép a gazdasági eszközök megszerzéséhez, könnyen és biztosan juthasson. Hányszor nem történik, hogy egyik vagy másik, kísérletet akarván tenni, hibás eszközt, állott s rósz magvakat szerez, s igy eredményhez nem jutva, pálczát tör az újabb gazdászat fölött, és elvéhez : „legjobb úgy, mint apáink gazdálkodtak," annál konokabbul ragaszkodik. Egyelőre ennyit tartottunk jónak elmondani, alkalmilag, ha szükséges lesz, még bővebben hozzászólunk az itt megpenditett eszméhez. Egy gazda. A magyar földhitelintézet részéről a következő tudnivalók tétetnek közhírré : 1) Az intézet zálogleveleinek folyó 1863. évi november 1-én lejárt k a m a t s z e 1 v é n y e i Pesten az intézet pénztárnokánál, Bécsben Wodianer Móricz urnái, Frankfurtban Bethman testvéreknél, Berlinben Mendelsohn Endre és társainál, s Brüsszelben Langrand-Dumonceau Endre és társainál váltatnak be teljes névszerinti értékben, minden levonás nélkül. 2) A m. földhitelintézetnek, alapszabályai 104-ik §-nál fogva, tartalékalapja jövedelmezővé tétele végett, legfülebb fél évi lejáratra a legalább három aláírással ellátott biztos váltók leszámítása is meg lévén engedve, közhírré tétetik: hogy e vál- tóleszámitolási üzlet folyó évi november hó 4-dikén megkezdetik, s a váltó-biráló ülések az intézet pénzügyi osztályában, hetenkint rendszerint szerdai napokon tartatnak. Bővebb értesítés az intézet pénzügyi osztályánál nyerhető. 3) A földhitelintézet már forgalomban levő zálogleveleinek első kisorsolása, 1863. évi okt. hó 31-én, a kir. biztos és két felügyelő bizottmányi tag, s az igazgatóság kiküldötteinek jelenlétében, a következő eredménynyel hajtatott végre : Az A sorozatú 1,000 frtos záloglevelek közül kihúzattak a 269, 843, 1,lïl, 3Î4, 1,121, és 5ÏT számnak: A C sorozatú 100 frtos záloglevelekből pedig a 126, 56, 21Î és 63-ik sorszámmal jegyzettek. Ez eredményről oly megjegyzéssel értesittetik a t. közönség, hogy a) a kisorsolt záloglevelek, félév múlva, azaz 1864. május 2-án, a kamatokkal együtt, teljes névszerinti értékben, készpénzben kifizettetnek : Pesten az intézet pénztáránál, Bécsben Wodianer Móricz urnái, Frankfurtban Bethman testvéreknél, Berlinj ben Mendelsohn és társainál, Brüsszelben Langrand-Dumonceau és társainál ; b) hogy az intézet a kisorsolt zálogleveleket, leszámítolás utján, a kitűzött határidő előtt is kész beváltani ; c) hogy e kisorsolt záloglevelek birtokosai a fizetésre kitűzött határidőn túl kamatot nem követelhetnek; d) hogy a kisorsolt záloglevél, ha e hirdetés után tiz év alatt be nem mutattatik, az elveszett okiratok megsemmisítésére nézve fennálló eljárás alá esik. Levelezés. Kcresztur, okt. 29. T. szerkesztő ur ! Hegyaljai ember ko- czogtat be önnél, hogy becses lapjában tudósításának helyet kérjen. *) Szüretünkkel mi is készen vagyunk. Az idő nagyon kedvezett, mégis a szüret oly csendesen folyt le ez idén a Hegyalján, hogy magunk is alig vettük észre. Borunk kevés lett, a múlt évi terméshez hasonlitva mintegy harmadrész. Nem is csoda; a jelen évi rendkívüli időjárás mindenütt ott hagyta szomorú nyomait, hegyeinken épen úgy, mint az Alföld síkjain. A szőlőszemek érettek voltak ugyan, de ki nem fejlődtek tökéletesen. Aszú több volt, mint a múlt évben; de részint mert igen kevés bor termett, részint mert minőségre a múlt évivel nem versenyezhet, csekélyebb áron kelt ; kezdetben 8, később 10 o. írton széliében lehetett venni, mig a múlt évben 20—30 frt volt egy puttón aszú ára. Franczia- országban szüret előtt vegyészek járják be a szőlőhegyeket, a termés minőségét megvizsgálják és meghatározzák, s igy a gazda, mielőtt hozzálátna a szedéshez, már tudja : mennyi czukor- és szeszrészeket tartalmaz elszürendő bora? mennyivel és miben múlja felül a múlt évit, vagy áll annál hátrább ? Mi e tekintetben még nagyon hátravagyunk ; mi szedés után is alig tudjuk meghatározni: mily bort szűrtünk el, s mi áron adhatjuk? Tapasztalt borászaink állítják, hogy daczára a rendkívüli időjárásnak, nincs okunk, ez évben jó bort nem reméleni. A közvélemény, az urasá- gok szőlőjében termett — mint itt nevezni szokták — úri borok árát hordónként 50 o. írtra határozta, a gazdák borai 25—30 írton kelnek. Borászati egyesületünk, közgyűlését f. hó 25-én tartotta meg Mádon b. Vay Miklós ö excja elnöklete alatt ; jelen volt e gyűlésen a többi közt gr. Andrássy György országbíró ö excja is. Ez alkalommal bált is rendeztek, de ebben kevesen vettek részt. Mindamellett, hogy csekély terméseink vannak, — mert bizony a múlt évit sem lehet bőnek mondani — a szőlőművelés nálunk három év óta előhaladásban, emelkedésben van. Az elhagyott szőlők ismét művelés alá vétettek és újonnan beültettetnek. E körülmény okát sokan abban keresik, hogy 1850-től vidékünkön nagy lévén a napszám, több szorgalmas munkás szépen keresett magának, kik megtakarított pénzökön a parlagszölőket megszerezték és most gondosan művelik, kétségtelenül a befektetett tőke biztos és jó kamatozása mellett. Tályán a veszprémi püspök ur is megvett egy elhagyott szőlőt, s azt művelés alá vétetvén, mint mondják, csupán a rigolizálás és beültetés 5,000 írtba került. Mi igen szívesen látunk ily jeles bortermesztőket, mint a veszprémi püspök ur, ki somlyai boraival a londoni kiállításon is elsöosztályu jutalmat nyert. Óhajtjuk, hogy emelhesse boraink hírét is, miként a somlyaiét. *) Mindig szívesen látjuk. S z e r k.
