Eger - hetilap, 1863

1863-10-15 / 16. szám

123 nia, de nem egyszersmind választania. Szava azonban el­hangzott és viszhangra nem talált. Mig a választási előmunkálatok folytak, a közbeneső ülésekben több rendbeli jelentékeny törvényjavaslat ter­jesztetett elő : Ilyen a dr. Ratiu (azelőtt Rácz) és társai által benyúj­tott törvényjavaslat, mely egyenesen a magyarok és szé­kelyek, mint földbirtokosok ellen van irányozva. Ha tár­gyaltatni fog, akkor bővebben ismertetjük, most csupán azt tartjuk megjegyzendőnek, miszerint a törvényjavaslat czélja, hogy a magyarok és székelyek kezeiben levő föld­birtok és különösen erdőség egy egyszerű törvény által a román parasztságnak mint tulajdonbirtok átadassák. Ez a mily mélyen belevág a tulajdonjogba, ép ugy előre lát­hatólag keserű viszályok gyúpontja leend. Az okt. 9-én tartott ülésben Lászlóffy az örmények beczikkelyezése érdekében nyújtott be törvényjavaslatot. Ez annyiban is kiváló jelentőséggel bir, hogy Lászlóffy a román nemzet beczikkelyezése alkalmával mondá : ha ő nem királyi hivatalos, hanem képviselő volna, javaslatot tenne az örmények, mint ötödik nemzet beczikkelyezése iránt ; tehát már megkapta az utasítást és engedélyt. Gyors haladás : tegnap még négy nemzet, holnap talán már öt lesz Erdélyben és igy tovább, ha még másoknak hasonló kedve kerekedik. — Ugyanezen ülésben közölte az elnök a birodalmi tanács felsőházába következő kinevezettek neveit: gr. Nemes János, gr. Béldy György, Fogarassy Mihály püspök, magyarok ; Sterka-Szulutz g. k. érsek, b. Saguna András g. n. egyesült püspök, és b. Papp Konstan­tin bankigazgató, románok; b. Bruckenthal József, Rosen­feld Lajos és Binder Mihály superint. a szászok részéről. Mánap, az oktob. 10-ki ülésben, az országgyűlés ke­beléből megválasztatott a 26 képviselő a birodalmi ta­nácsba, névszerinti Groisz országgyűlési elnök, b. Rei- chenstein alkanezellár, Papp kormányszéki alelnök Schmidt a szászok grófja, Moldován udvari tanácsos Aid u lean országgyűlési alelnök, Friedenfels udv. tanácsos, Rannicher főkormány széki tanácsos, B a r i- t i u gyárigazgató, Eranos esperes, B o 1 o g a kormány­széki tanácsos, Lászlóffy városi biró, Boheczel fő­kapitány, Sipotariu itélőszéki biró, Dunk a kormány­széki tanácsos, Negritiu (ezelőtt Fekete) kanonok, Re­mény főkapitány, Poppea főpap, Puscariu admi­nistrator, Cipariu kanonok, Zimmerman az egyházi főtanács elnöke, Trauschenfels ügyvéd, Schuller városi lelkész, Gull senator, Binder Mihály főtörvény­széki tanácsos, és Schuler-Libloy tanár. Érdekes részlet, miként történt e választás? Az or­szággyűlés képviselők nyolcz osztályra vannak felosztva. Az osztályok közöl a harmadik a magyar városok, a hato­dik a székely székek képviselőiből állana; de ez osztályok rnainapig sem alakultak meg ; kiválaszsza tehát e két osztályra eső hat követet? A kérdés meg lön oldva: mert az összes képviselők megválaszták a távollevő magyarok és székelyek helyett a hat első követet; ezután választá- nak csak a királyi hivatalosok és az egyes osztályok kli- lön-kiilön. Képviselve lesznek tehát az erdélyi magyarok és székelyek is a birodalmi tanácsban ; de vájjon kik által? Talán küldötteik, talán nemzetbelieik által? A helyettük s nevökben megválasztott hat képviselő közöl csupán Groisz tartatik magyarnak. Mezőgazdasági állapotaink. IV. Eger, okt. 11. 1863. Az előadottakból láthatja a t. olvasó, mi okok folytak be arra, hogy gazdaságunk némi kedvező eredményt mutathat fel ; de bár ez eredmény látszólag kedvező, mégis igenrosznak mond­ható. Igaz ugyan, hogy egy család csak megélhetne belőle, meny­nyiben kenyérben fogyatkozást nem látna ; ámde régen meg van Írva, hogy nem csak kenyérből él az ember ! a mostani társadalmi viszonyok közt a fő kellék a pénz; pénzt pedig csak ugy sze­rezhet a gazdaember, ha van eladható terménye ; ha az nincs, vagy nem olyan, mit az ember illő áron eladhat, akkor fennáll a szükség a háznál. Már ha ily látszólag kedvező eredményű gaz­daságnál is megvan azon szükség, hogy a nemgazda-közönség- nek mitsem juttathat, mit várhatni akkor azon számtalan gazda­ságoktól, melyek hazánk sikföldén elterülnek, hol a gazdának sem kenyere, sem vetnivalója, sem takarmánya nincsen? — A múlt nyáron kétszer jártam meg Hevesmegyét Egertől a Jászsá­gon át Szolnokig két irányban aratás előtt és után ; volt alkal­mam látni azon gazdasági nyomort, mely mindenfelé mutatkozott, alig tűnt fel itt-ott egy kis látszólagos kedvező eredmény ; és a tiszántúli rész le egész a Marosig szemtanuk állítása szerint még ennél is roszabb állapotot mutatott. De nem szükséges ennyire menni a helyzet felfogására, csak az inségi bizottmány által ki­osztásra rendelt gabonamennyiséget kell figyelembe venni s előt­tünk állhat képe azon nyomornak, mely a közelebbi télen reánk háruland. Figyelemre méltó, hogy daczára az állandó szárazságnak, épen ugy, mint Ostoroson, a sikföldön is akadtak egyes pontok, melyek némi kedvező eredményt mutattak. Feltűnt ez n. Abonyi Lajos helytartótanácsos, mint az Ínséges helyeket vizsgáló k. biz­tos előtt is ; s miután e kedvező pontok főleg az ugarföldeken ta­láltattak, k. biztos ur egy, amagyar gazdasági egyesü­lethez intézett emlékiratában a régi ugarrendszer isméti fel­karolását melegen ajánlja. Igaz, hogy az ugarrendszer ez idő szerint már nagyon a minimumra vétetett ; ez sajnos, de oka ré­szint a mezőgazdaságban terjesztett uj tanokban, melyek szerint sokan az ugarolást mellőzhetni vélik ; részint a túlságos adó­zásban, mely az ugart is egyaránt sújtja, keresendő. Nem csak a tulajdonos, de a haszonbérlő is használni akarja a földet ; a roppant adózás következtében a haszonbérlések is tulcsigáztat- nak, kényszerítve van tehát minden gazda, földét lehetőleg ki­zsákmányolni ; ezért minél kevesebb földet hevertet. Én elismerem azt, hogy a földnek he verése kedvező a nö­vényzetre ; de azért az ugart túl nem becsülöm, és a kedvező eredményt inkább a föld jól megmunkálásából következtetem ; mire az ugar igen jól felhasználható azért is, mert a trágyázásra igen kedvező. Hiszen csak télen és tavaszi munka után van időnk, trágyát hordani", már pedig ha földünk őszivel be van vetve, hová trágyázunk ? a tavaszi vetés alá? az árpára megjárja; de minek — legalább Eger vidékén — a sok árpa ? hiszen itt el nem lehet adni csak 25 köblöt is sommásan ! a zab alá pedig csak nem trágyázunk. Az ugar tehát az, mi kisegít; ezt jól megtrágyázzuk, idejében megdolgoztatjuk és bevetjük. A földnek jól megdol­gozása tehát az, mi a gazdaságban legjobb eredményt nyújt; bizonyságul állíthatom saját rozsvetésemet, mely bár egyszeri szántásban is meglehetős eredményt nyújtott azon kimerült föld­ben, mely ugarnak volt szánva, de a megelőzött kapálás által kedvező munkálásban részesült. Ha már most gazdaságaink jelen évi eredményét tekintjük, ugy találjuk, hogy az felette rósz és rendkívüli állapotban sinlik. Igaz ugyan, hogy nagybirtokosaink még múlt évekről nagyobb mennyiségű gabonakészlettel bírnak ; de ha a hírlapi tudósítá­sok nem csalnak, a naponkinti 5, 10, 20 sőt 40 ezer mérőre is fel­üt

Next

/
Thumbnails
Contents