Eger - hetilap, 1863

1863-10-01 / 14. szám

108 sápadt, Leesett pofával, melynek kicsucsorodott szájában egy kis csutak füstöl, melyet néha még addig sem bir nélkülözni, mig egy szét kimond, hanem elharapván a szót 3 — 4-szer visszakapja szá­jába, mig erőt tud venni magán, hogy egy mondatot bevégezzen; — vájjon az ilyen nem ép oly nevetséges-e ? — Mind a két szen­vedély aljas és roszhatásu úgy a testre, mint a lélekre. Nem mondom én, hogy nem kell pipázni, — hát a dohánytermesztő hogy élne? hogy ne igyunk bort, hiszen én is termelem és azután akarok élni ! — hanem minden túlságos szenvedély hiba s rósz a társadalomra ; a legaljasabb pedig az iszákosság, főleg müveit embernél. Valóban óhajtandó volna, hogy a józan ész felülkerül- ne e szenvedélyen és korlátozná azt; élczlapjaink pedig igen szép dolgot tennének, ha e térre kiterjesztenék közreműkö­désüket. Az ember mindent inkább eltűr, mint azt, hogy nevetsé­gesnek találják. A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése Pesten. A nemzeti muzeum díszterme a közelebb múlt napokban or­szágos ünnepélynek volt színhelye, ünnepélynek, mely a tudomá­nyoknak átalában, de különösen a korunkban oly nagy fontossá­gúvá vált természettudományoknak volt szentelve. Értjük a ma­gyar orvosok és természetvizsgálók IX-ik nagygyűlését, mely 16 évi kényszerű szünet után, szept. 22-én nyittatott meg újólag. A gyűlést d. e. 10 órakor nyitotta meg a lelkes éljenekkel fogadott b. Eötvös József ideigl. elnök egy kitűnő beszéddel, mely­ben mindenekelőtt ez országos gyűlések alapitója s egykori el­nökének, id. Bene Ferencznek emlékét idézte föl, szépen ecsetel­vén annak a társulat körüli érdemeit ; azután ismert ékesszólásá­val tolmácsolá a természettudományok becsét és magasztos fela­datát szellemi és anyagi jóllétünk érdekében. Beszédét a hallga­tóság több ízben megszakitá tetszésnyilatkozatával, mely végül átalános, viharos éljenzésekben tört ki. A megnyitó beszéd után Kubinyi Ágoston élénk rajzát adá az 1848-ban Sopronban tartott 8-ik nagygyűlésnek, egyszersmind elősorolván a társulatnak azóta elhunyt jeles tagjait. A társulat egyik titkára, Kovács Sebestyén Endre, id. Bene Ferencz fölött tartott emlékbeszédet, ügyesen emelvén ki azon főbb momentumokat, melyek által a dicsőült a természettudomá­nyok fejlődésére hazánkban hatott. Szabó József társulati titkár „az emberről a geológiában11 tartott igen érdekes tudományos előadást, melyet a közönség mindvégig feszült ^figyelemmel hallgatott. Ezután Kubinyi Ágoston indítványára küldöttség nevezte­tett ki, mely Bene Ferencz özvegyének a magyar orvosok és ter­mészetvizsgálók részvétét kijelentse, s egyszersmind a Bene emlékére veretett éremnek egy ezüstpéldányát átnyújtsa. Következet több hivatalos közlemény felolvasása, minők : Pest városnak, az erdélyi muzeumegyletnek s a bécsi állattani társulatnak üdvözlő levelei, Pozsony, Győr és Maros-Vásárhely levelei, mely városok mindegyike, magyar vendégszeretettel hívja fel a magyar orvosok és természetvizsgálókat, hogy jövő évi nagy- gyülésöket az ő falai közt tartsák meg. Végül több rendbeli indít­ványok tétettek, különösen a szakosztályok módosítására vonat­kozólag ; melyek közül azonban egy sem fogadtatott el. A gyűlés után d. u. 3 órakor, a pesti lövődé teremében, magyar szokásként „facerunt magnum áldomás.11 A számos fel­köszöntéssel fűszerezett lakoma alatt a gyülekezet üdvözletét küldé táviratilag a nagy németországi orvosok és természetvizs­gálóknak, kik épen az nap tárták gyiilésöket Stettinben, s kik szintén távirat utján viszonzák az üdvözletét. Szept. 23 án szakgyülések, 24 én pedig ismét összes nagy­gyűlés tartatott, mely alkalommal a kitűzött értekezések sorren­dét Knöpfler Vilmos, m.-vásárhelyi orvos és küldött nyitá meg a természettudományokról és gyakorlati életről tartott értekezésé­vel. Ezután Balog Pál a velenczei tudományos congressus rajzát s abban tett észleleteit adta elő. Bene Ferencz az elmebetegek- röli gondoskodásról, Schmidl Adolf pedig a Bibar-hegységröl tartott értekezést. Még többen is akartak előadást tartani, de az idő rövidsége nem engedte, mivel még egyéb tárgyak is voltak elintézendök, melyek közül csak azt említjük meg: hogy Buda város egy küldöttje üdvözölvén az orvosok és természetvizsgálók gyülekezetét, kijelenté, hogy a testvér-főváros a természettudo­mányok iránti rokonszenvének bizonyságául 30 aranyat ajánl föl valamely tudományos pályamunka jutalmául, kérvén a gyüleke­zetei a pályakérdés kitűzésére s a jutalomnak a legjobb pálya­munka részére leendő odaitélésére. Mely ajánlat örömmel fogad­tatván, az elnök e tárgyban bizottmányt nevezett ki. Szept. 25-én szakgyülések s végre 26-án befejező összes nagygyűlés tartatott, melyen ismét több érdekes felolvasás történt. A jegyzőkönyvek hitelesítése után a jövő évi naggyülés székhe­lyének megválasztása következett, mi érdekes vitatkozásra nyúj­tott alkalmat. A kérdést végre is szavazás által kellett eldönteni, melynek folytán Pozsony 98, Maros-Vásárhely pedig 124 szava­zatot nyervén, ez utóbbi város tűzetett ki a jövő évi gyűlés he­lyéül, mely aug. 24-én veendi kezdetét. A gyűlés a választásokkal fejeztetett be. Elnökül közfelkiáltással Haynald Lajos, erdélyi püspök, alelnökökül Szabó József, kolozsvári tanár s orvos és gr. Teleky Domokos, titkárokul Knöpfler V. m.-vásárhelyi orvos és Szabó József geolog, s pénztárnokul Rózsai József választattak meg. A gyűlésre a két testvérhaza minden részéből sőt Becsből is érkeztek derék szaktudósok, (összesen 437-en) annálinkább saj­náljuk, hogy sem lyceumunk, sem Eger városa nem volt ott kép­viselve. Levelezések. Nag}-Kálit), szept. 22. Azon gyakori tüzesetekhez, melyeket a lapok hazánk különböző vidékeiről csaknem mindennap hoz­nak, én is egy szomorít adattal vagyok kénytelen járulni. Mily borzasztó pusztítást okozhat a tűz, annak mi nagy-kállóiak teg­nap fájdalmas tanúi valánk. Épen két óra múlt délután, midőn a vészharangok megkondultak, s alig múlt nehány perez, és a dü­höngő nagy szél miatt városunknak negyedrésze lángban állott. Négy óra alatt leégett 150 ház és számos melléképület. A vár­megyeháznak fele, a r. k. templom és torony, nem különben a plebánosi lak összes melléképületeivel a lángok martaléka lön. Sokra megy a kár/mit egyesek szenvedtek ; az összes veszteség mintegy 240—300 ezer frtra tehető. Ha tekintjük jelen, különben is nehéz és mostoha körülményeinket, e tüzesapás kétszeres suly- lyal nehezedik a károsultakra. Kár után rendesen okosabbak szoktunk lenni, igy sopánkodnak most sokan, kiknek házuk bizto­sítva nem volt. Hitelt érdemlő értesülés szerint, mégis többen va- lának biztosítva, kivált a magyar biztositó társulatnál, úgy hogy ez körülbelöl 8—10 ezer forint erejéig van érdekelve. A tűz állí­tólag egy szakácsné gondatlanságából támadt, valóban kívánatos lenne, hogy az ilyenek gondatlanságukért, legalább mások oku­lása végett, szigorúan megfenyittessenek ; de nem ártana, ha a gyufa használata is korlátoztatnék, mert ha számba veszsziik ama károkat, melyeket annak könnyelmű használása folytán támadt tüzesetek hazánkban okoznak, valóban igen drágán vásároljuk meg azon kényelmet, melyet a gyufa nyújt. Reményiem, jövőre kedvezőbbről értesíthetem t. szerkesztő urat és becses lapja t. olvasóit. a. I

Next

/
Thumbnails
Contents