Eger - hetilap, 1863

1863-10-01 / 14. szám

\

— 109 —

T A R € Z A.

Csatakép.

(A lengyel harcztérröl.)

Körülfog száz meg száz muszka Tizenkét lengyelt,

Álmából a hős kis csapat Riadva felkelt.

A kaszát mind földbe szúrják,

Es pardont kérnek ;

De a muszkák a pardon-szót Nem értették meg.

S a mint vadul nekiesnek,

Hogy öldökjenek ;

Felkapják a kaszát újra A hős lengyelek.

„A mit érek, azt kaszálok !"

Mennydörgött, zengett, —

Es tizenkét kaszás halál Vágja a rendet.

S a muszka, ha rendre nem hullt, Kudarczczal ment el ;

— Csodálkozva néz utána Tizenkét lengyel. ......

Benőfy Soma.

Hangverseny a vadak közt.

Az amerikai Egyesült-Államokban számos vándorló énekescsapat létezik, melyek az Unió összes tartományait bejárják s hangversenyeket adnak. E csapatok közt legísmeretesebb azoké, kik „alleghanianoknak" neveztetnek s kik egyszersmind „beli ringer“-ek azaz olyanok, kik különböző nagyságú és vastagságú, öszhangzólag összeállított csengetyükkel különféle müdarabokat játszanak. Egy ily csapat múlt évben egy nagyobb kirándulást tett az Egyesült-Államokon keresztül Délamerika s a Csendestenger szigeteiig. A csapat egyik tagja következő érdekes leírását adja egy ily hangversenynek, melyet a Hervey-szigetek egyikén, a Rárotonga nevűn rendeztek.

Mindjárt reggeli után csolnakra ülve a part felé evezénk. Száz meg száz bennszülött gyiilt öszsze a kikötőben. Ügynökünk két óriási képes hirdetvényt összeragasztván magas rudakra tűzött úgy, hogy messze láthatók valának a partról. E különös jel láttára a bennszülöttek annál jobban elbámulának, minél inkább közeledtünk a parthoz. Mihelyt kiszállánk, férfiak, nők és gyermekek vettek bennünket körül. Nagy zavarban voltunk a fölött, hogyan kellene magunkat ezen emberekkel megértetnünk, a mint a tömegből egy férfiú lépett hozzánk, s tört angol nyelven tudtunkra adá, hogy a czethalászokkal több utazást tett s nyelvünkön képes beszélni. Azonnal átnyujtáuk neki nehány kisebb hirdetvényt, s megmagyaráztuk neki üzletünket és szándékunkat. Miután a tömeggel ezeket tudatta, Gill hittérítő lakására vezetett bennünket, a kihez ajánlólevelünk volt a Szandvich-szigetekröl.

Gill és neje igen barátságosan fogadott bennünket. Mindketten kiváncsiak valának, tőlünk egy hangversenyt hallani, azonban egyúttal tudtunkra adák azt is, miszerint nem tudják, vájjon kellőleg fog-e megjutalmaztatni fáradságunk, mivel a sziget lakóinak sem pénzük, sem pedig becsesebb érczük nincs ; azonban — tevék hozzá — ha belépti díjul egyebet is elfogadunk p. o. sertést, szárnyasállatot, kokoszdiót, s egyéb belterményeket, akkor

igen nagyszámú hallgatóságunk leend. E gondolat megtetszett, s mivel különben is büszkék valánk arra, hogy mi adjuk az első hangversenyt a Hervey-szigeteken, könnyen ráálltunk. S azért azonnal visszaküldők a csolnakot a hajóhoz, hogy a hangszereket, hangjegyeket, s a belépti jegyeket elhozassuk. Ezalatt Gill azon ajánlatot tévé, hogy látogassuk meg a királyt, s nyerjük meg részünkre befolyását a népre. Elvezetett tehát bennünket a palotába, mely egy tágas egyemeletü, szalmával fedett házból áll, kokoszpálma s narancsfákkal kerítve. Midőn beléptünk, a királyi családot, mely a király, királynő s egy körülbelöl tiz éves her- czegnőböl állott, egy körülbelöl 12 lábnyi hosszú pádon ülve találtuk. Első pillanatra igen meglepett e nagy urak rendkívüli kövérsége ; gondolom, hogy együttvéve nyomtak ezer fontot. Miután bemutattatánk, fölálltak s sorban szívélyesen kezet szorítottak velünk.

Gill közbenjárására a királytól engedélyt nyerénk, hangverseny rendezésére ; ezért köszönetül az uralkodó családot belépti jegyekkel ajándékozók meg. Ezután sok hajlongás s láb- rángatás között, melyek bármely udvaroncznak becsületére váltak volna, eltávozánk.

Most Gill az iskolaházat, egy nagy egyemeletes épületet, előadásunkra berendező. Ügynökünk azonnal egy nagy falragaszt irt, a melyen ez volt olvasható: „A makeai király parancsára az alleghaniánok Rárotonga szigetén ma délután 4 órakor nagy hangversenyt adnak. Belépti dij : 1 sertés, vagy 2 malacz, vagy

1 pulyka, vagy 2 tyuk, vagy 25 kokoszdió, vagy 20 ananász, vagy

2 marok banángytimölcs , vagy 5 nagy tök, vagy végre 2 kosár narancs. Gyermekek felét fizetik." E hirdetvényt ugyan nem sokan tudták a bennszülöttek közül olvasni, azonban tartalmát megmagyaráztuk nekik.

Két óra felé az előkészületek meg lévén téve, a belépti jegyek eladásához fogtunk. Az erre kijelölt hely egy tágas lugas volt, mely nyílt csarnokot képezett. Már jóval azelőtt nagy néptömeg gyűlt össze. A sertések röfögése, a pulykák hurukkolása, a kakasok kukorékolása, a tyúkok kodácsolása, a kokoszdiók csörgése, mikkel még a bennszülöttek zavart beszéde vegyült össze, a legnevetségesebb jelenetet képezék, a melyet valaha láttam. Az emberek izgatottságát látszólag oszták a sertések és szárnyasok, s a zűrzavar annyira növekedett, hogy kénytelenek voltunk, a rendes díjról lemondani s mindenkinek, ki csak valamit is hozott, belépti jegyet adni. A hajólegénységböl tizenkét férfiút kiállítónk, hogy a különböző tárgyakat, melyek belépti díjul hozattak, magukhoz vegyék s elrakják. A sertések lábaiknál fogva s a tyúkok tizenként összeköttettek, a kokoszdiók, banánok, ananász stb. pedig egy rakásra hányattak.

Négy óráig 1961 jegy kelt el. Most feltárult az ajtó s oly lökdösés és tolongás kezdődött a bemenet felé, a milyet’civilisált városainkban láthatunk. Mindenki első akart lenni, hogy jó helyet kapjon. Mindemellett e vad néptömeg nagy előnynyel bir a müveit néptömeg fölött. Ok nem voltak kitéve azon veszélynek, hogy a cylinderkalapok összenyomatnak, a crinolinok összezu- zatnak, vagy hogy a ruhák széttépetnek s a tárczák és órák eltévedhetnek, mert ők a divat mindezen haszontalan készítményeiről mitsem tudnak, hanem még mai napig is az egykori Ádám és Éva korabeli jobb idők szokásaihoz híven ragaszkodnak.

Midőn a teremben az egész hallgatóság összegyűlt, s a csend némileg helyreállt, egy vig négyes dallal a hangversenyt elkezdők. Figyelmes hallgatóink el voltak ragadtatva ; azonban tekinteteik s tagjártatásaikból kivehetttik, hogy az előttünk fölállított csengetyiik, melyeknek száma hatvankettőre ment, s a kis gyüszütöl kezdve fölfelé a vizveder nagyságával bírtak, oly ma-