Eger - hetilap, 1863

1863-09-24 / 13. szám

100

natkozó tervezetét, javaslatba hozván egyúttal, hogy a megki- | vántató szerszámok, sátrak s a t. beszerzése iránt intézkedés tétessék. Mire elnöklő főispáni helytartó [ur ő mlga azon kérdést intézte a bizottmányhoz : hogy a közmunkákhoz szükséges szerszámok, melyek mintegy 800 írtba kerülnek, s melyekről a f. in- tézvényben említés nem tétetik, minő alapból szereztessenek be ? továbbá, minthogy a munkások körüli felügyelők fizetéséről sincsen említés téve : ezek iránt is kikéri a bizottmány intézkedését- A felhozott nehézségekre — névszerint a közmunkákhoz szükséges szerszámokra nézve határoztatott : hogy a nm. m. k. helytartótanács eziránt mielőbb teendő intézkedésre fölkéressék, addig is pedig, hogy a közmunkák megkezdésében e miatt akadály ne történjék, az Ínség enyhítésére szolgáló pénzalapból a szükséges összeg előlegeztetni fog. A felügyelőket illetőleg pedig határoztatott, hogy kellő számmal 1 frt napidij mellett fogadtassanak föl, mely napidijak mily alapból leendő fedezése iránt a nm. m. k. helytartótanácshoz kérdés fog tétetni. Ezek megállapítása után, minden egyes útvonalhoz a közelebb fekvő ínséges községek ekkép határoztattak alkalmaztatni, névszerint a makiár- p.-szikszói úthoz s a füzes-abonyi hídnál eszközlendő vizmeder-szahályozáshoz: Makiár, Nagy-Tálya, Kerecsend és Eger városa; — Fehér-Ak- lyától Poroszlóig és a tiszai töltéshez : Fiizes-Abony, Dormánd, Bessenyő, Poroszló, Sarud, T.-Nána, N.-Köre, M.-Tárkány, Kömlő, T.-Füred, Igar, Nagy-Iván, T.-Halász, Szőllős,Derzs, AbádSzalók, Roff, Tisza-Eörs és Sz.-Imre. — Végül egy másik, helytartótanácsi intézvény is olvastatott föl, az azzal közlött utasítással, mely az álladalmilag vásárolt s kölcsön adandó vetőmag kezelésére vonatkozik.

Levelezések.

Palócz levelek. II. Isten áldja ketek újságát, még az emberit is ! De mindazonáltal sajnosán esett nekem , hogy az „Eger“ az én levelemmel mindenfelé elszáladozott. Megkövetem ásan, én a tek. urnák Írtam a levelet, kánturamnál be is pecsételtem veresvei, ezt megtudom bizonyítani; ott meg hát kibontották, s nehezen ha nem, az urnák valamelyik cselédje nyomtatáskor azt is az ágyzásba vetette. No de ha már megtörtént a baj, és a szerkesztői titok fel vagyon törve, én azért nem ácsárkodok, azt sem bánom, ha egyremásra jóba szállunk is, csak hiba ne történjék. — Isten neki, hát író leszek meg halhatatlan, szószólója emmi országunknak , mai napságtól valamennyi palócznak képét viselem, s levelemmel bebeköszöntök kelmetek faluházánál. De azt mégis kikövetelem, hogy ezentúlra is csak tek. urnák s nem az egész olvasóközönségnek irok, mert attól félek, hogy ha mindegyik választót ima az én levelemre, és még hozzá a levelbért ki nem fizetné, egyszerre prankóttá tennének. Pedig hát én is sok nemzetimmel, sok cseléddel vagyok, sokan vagyunk egykenyeresek, e rósz esztendőben egy csalárdfőnek megfő vagy megsül a feje, mint a tök.

A háladatosság azt hozta volna magával, hogy az I. római számot a második csakhamar kövesse, mert enyim házamnál is úgy van az vendégségkor, hogy az első zsemlye-grisz -leves után mindjárt a possadt leves következik és csak azután jő, hogy sok ne legyen, a harmadik léféle ; de biz el voltam én mással foglalva. S miután az erdei fák itt is oly korán hányják leveleiket, hogy azok a földet eltakarják, félve az öregségtől, csak most nyúltam az irószerszámhoz, ókor-ókor tanultam a diák nyelvet is, mert e faktúrás világban nem tudja az ember, minek veszi hasznát. No Isten áldásával most már egyik szavam a másikba őtöm, hogy állapotunk sorjáról híradással legyek. Szeretnék röviden írni, de a bold, nagy Széchenyi azt monda egy versben : „nincs időm rövidebben szólani.“ A mi nem oda való, szerk. úr csak úgy tudja, mint én, de még jobban, mert mestersége, — van jó szelelő-ros| tája, majd kifúja a pelyvát, de én nem tehetem. A gondolat olyan az Írónak, mint a gyermek az apának, mindegyiket szereti az apa, még a hibást is, legtöbbnyire a legkisebben legjobban gyönyörködik. S azért veszti el sok iró a becsületit más ember előtt, hogy im a maga munkájába nagyon szerelmes, oszt azt hiszi, hogy mág a mind jó, pedig dehogy a, dehogy a ! — Példákat hozhatnék fel, de megolvasnák mások is, kiket a dolog illet, vagy jövendőben illetni foghat, — én kerülöm a kontrahandot.

A lábáról levett élet csakugyan megcsalt bennünket, a mint kivertük szemét, ő is kiszúrta a mienket, sok helyt egy csomó egy vékát adott. A tengerire a száraz időjárás nagyon rósz hatással volt, a csövek csak sok helyen kinőttek, de üresen maradtak, most már azokra szemeket remélni annyi volna, mint 60 évesnek fogakhoz bízni. Más években előbb törik le a kukoriczát, s azután hordják be a szárát, most a szárat hordják előbb, azután meg a

csövet hoznák------ha volna. A kompér a föld alatt csöndesen

v

iseli magát, sem nő, sem szaporodik, mint sok szép remény, — siri nyugalmában legfölebb féktelen lovászok s szilaj ökrészek bűnös kezei által háborgattatván, kik az ínség már nyíló küszöbén több lelki nyugalommal s kevesebb becsületérzéssel mint valaha, a bogyókat idő előtt nem nap, de holdfényre hozzák, hogy a lobogó tűz parázsában megsüthessék. Sarju szintén igen kevés lett, s legjobb rétjeink sarjadzásához kötött reményeinket meghiusitá a tartós szárazság s most már marháink legelik le. Ilyetén szomorú csalattatásban aggódva nézünk a jövőbe, hol még Te le m a c h babos fazekát is üres nek látjuk, (se bab se makk nem lesz) s reményünk horgonyát Isten után abba vetjük, hogy az adó vagy elengedtetik vagy tetemesen megkönnyittetik, valamint a még ki nem épített közlekedési kőutaknak a napszámok készpénzzel fizetése mellett kiépítése kegyesen megrendeltetik. Ilyen pl. a sirok- baktai ut, melynek megkészitése még sok ezer gyalog, több ezer szekeres napszámot kíván, ilyen a Mátrán keresztülvezető gyöngyösi ut, a pétervásár- egri ut kitatarozása stb. A kölcsön, legyen búzában vagy pénzben, mindegy, vidékünkön magát ki nem fizeti, ha pedig magát ki nem fizeti, sohasem lesz kifizetve, mert „mutuabitur et — non solvet.11 Nálunk Apuleiusnak ama szép mondatát : „Fac, me mutuo diligas“ igy fordítják : „ha szeretsz, adj kölcsön, soha nem látod fejében. Népünknek csak pénzes munka kell, nincs is benne azon nemes ambitio, hogy hitelre vágyjék, abban egy óriást lát, melylyel tudja, hogy nem mér- közhetik. A füstölgő szapha téli trónjáról leszáll a családapa, hogy verítékével pénzt kereshessen egy kis kenyérre, bodagra vagy tekercsikre. — Socrates szerint az éhség fűszere az ételnek, miként a szomj az italnak, de ha munkát nem kapunk, egész téli eleségünk merejü ily láthatlan fűszerből fog állani, s akármelyik okos ember szava mellett éhen halhatunk. Angliusországban, Sokócziában és Irhonban hej ! szintén nagy éhség és drágaság volt, melyet a gabonatörvény és az 1816-ki rósz termés elviselhetetlenné tett. Csak Angolországban 7 millió munkáskéz keresett és nem talált munkát, egy quarter búza 80 shilling, azaz 26 tallér és 16 garas hallatlan magas árra emelkedett. Hát mi történt? megmondja az estória: 1817. jan. 28 án összeült a parga- ment, habeas karpást felakasztották. Derék kövér ember volt, — jun. 27-én másodszor függesztették fel. — No ha még egy sort írnék, benne lennék a politikában, — nem a világért !

Még ki nem hagyhatom, hogy aug. 11-én Bátonyban nagy sátorosünnepet tartottunk nt. Spórer Ignácz primitiáján, hol igen szép vendégkoszorú fonta ki magát, s az egész ünnepély fényre, vendégszeretetre fesztelen s mégis sima társalgásra nézve ritkítja párját. A hivek tisztes távolban, de őszinte örömmel vettek abban részt. Ha minden héten egy primitia volna, a szegény ember jobban fordíthatna étvágyán !

Hát kérem ásan, má elmehetek? — Istennek ajánlom!