Eger - hetilap, 1863
1863-09-24 / 13. szám
101-4 TÁROK A. ^ Hullócsillagok, tűzgolyók és meteorkövek. II. Tűzgolyók. Olykor tüzgomolyt látunk majd lassabban, majd gyorsabban fejünk fölött elrepülni, mely gömbalakjánál fogva a tűzgolyó nevét nyerte. E jelenség nem épen nagyon ritka, mert már az ős^ korban is gyakrabban észleltetett, most pedig, midőn a természet- tünemények nagyobb figyelemre méltattatnak, egy év sem múlik el a nélkül, hogy ily tünemény a föld több pontján ne észleltetnék. A tűzgolyók nagysága igen különböző. Vannak olyanok, melyek a röppentyűk által vetett fénygolyók nagyságát túl nem haladják, ellenben vannak olyanok is, melyeknek átmérője a hold- átmérő negyedrészével, felével vagy épen az egészszel egyenlő. Nem rikán, az üstökösök módjára, üstökkel ellátott tűzgolyók is tűnnek fel, melyek a többiektől „repülő sárkányok" nevével különböztetnek meg. E tünemények általában, különösen pedig a „repülő sárkányok," tudatlan s babonáskitti embereket nemcsak nagyon megijeszteni, hanem a legbalgább véleményekre is szokták indítani. A számos tűzgolyók közül, melyekről az észleletek följegyeztettek , csak a legnevezetesbeket akarjuk itt röviden elősorolni. 1738-ik évi julius 13-án Párisban tűzgolyó tiint fel, melynek nagysága a hold negyedrészével volt egyenlő s közel félóra hosz- szat ugrásszerű mozgással haladt tovább, majd közeledvén a láthatárhoz, majd távozván tőle, mig végre végképen eltűnt. 1749-ben egy az Atlanti tengeren járó hajónak árboczfája állítólag egy szétpattant tűzgolyó által szétzuzatott, több személy pedig földre téríttetett, kik közül az egyiknek bőre is megperzse- lödött. 1758. évi nov. 16-án, 1771. évi julius 10-én és 1788. évben oly fényes tűzgolyók tűntek fel, hogy fényes nappal láthatók voltak. 1771-ben julius 17-én esti 10 órakor Páris fölött egy, Fran- eziaország nagy részében is látott, tűzgolyó repült el, mely a holdénál nagyobb fénynyel világított s oly pattanással repedt szét, hogy ablakok és bútorok megrendültek s a párisiak földrengéstől tartottak. 1803. évi april 25-én is tűnt fel tűzgolyó, mely oly borzasztó durranással terjedt szét, hogy 30 franczia mföldnyi átmérőjű körben hallatszott, s ajtók, ablakok felpattantak. 1835. évi nov. 13-án Belleyben, Francziaországban, egy tűzgolyó esett le, mely egy csűrt felgyújtott. Hasonló tűz támadt 1846. évi márczius 22-én délutáni 3 órakor francziaországi St. Paul községben, szintén tűzgolyó által. Ezeken kívül feltűntek a következő, részint nagyságuk vagy színük, részint pedig iszonyú sebességük által nevezetes tűzgolyók : 1676. évi márcz. 31-én, 1686. jul. 19-én, 1719. márcz. 8. és 19-én; 1741. decz. 11-én (déli Angliában); 1762.jul. 29-én, 1783. aug. 18-án, mely Skót-, Angol-, Franczia- és Olaszországban volt látható, 1803. nov. 6-án, 1807. decz. 11-én (Westonban Északame- rikában) és decz. 14-én. Igen nevezetes látványt nyújtott azon tűzgolyó, mely 1719. évi márczius 13-án Bologna fölött vonult el. Ez akkora volt, mint a teli hold, s a felkelő napéhoz hasonló világosságot és fényt árasztott el. Felületén négy tátvány volt látható, melyekből láng és füst nyomult elő. A tűzgolyók láthatósága rendesen csak kevés másodperezre s csak ritka esetekben, nehány perezre terjed ; s már ezen körülmény, hogy a tünemény az észlelő látteréből oly hamar eltűnik, gyanittatja, miként e testek a bolygókéval egybebasonlit- ható, felette nagy sebességgel mozognak. S c sebesség valóban 4—9 német mérföldet tesz egy-egy másodpercz alatt; de e sebesség a levegő ellenállása által tetemesen megkisebbittetik, valahányszor a tűzgolyó a magasabb régiókból lesülyedvén, a földfelülethez közeledik. De a tűzgolyók s zine is igen különböző. Többnyire fehér vagy vöröses fényben ttindöklenek, némelykor kékes, sőt szivárványszinti fényt löveltek ki, legritkábban, csak 3 vagy 4 esetben, zöld világossággal csillámlottak. A tűzgolyók fénye, nagysága s alakja azonban menetük közben nem ugyanaz marad, hanem különféleképen elváltozik. Tovavonulásuk alatt e testek füstöt s szikrákat lövelnek ki mindenfelé, úgy hogy ezen elhajított apró testecskék, a gyors mozgás mellett, a főtömegtöl rendesen kissé hátramaradnak, mig végre ez erős durranással szétreped. Több észlelő a zajt, melylyel a szét- repedés történik, ágyulövéshez hasonlítja, melyre még folytonos ropogás következik ; mások azt a mennydörgéshez, vagy sok fegyver összezötyköléséhez, vagy sok nagy és kis puskalövéshez találják hasonlónak. Néha a tűzgolyók egészen, néha azonban csak részben repednek szét s az egyes darabok kisebb tűzgolyók gyanánt mutatkoznak, melyek a nagyobbat kisérvén, későbben szintén szétrepednek. A mely helyen a szétrepedés történt, ott még hosszabb ideig éjjel világitó ködöt, nappal ftistfelleget látunk. Eredetükre nézve a tűzgolyók ugyanegyek a hullócsillagokkal; ezt nemcsak azon hasonlatosság bizonyítja, mely e két tünemény külső látványában mutatkozik, hanem azon körülmény is, hogy a mely időkben a hullócsillagok záporkint esnek, köztök s velők tűzgolyók is repülnek ; úgy hogy a két tünemény közt a különbség csak a tűzgolyók tetemes!) nagyságában és abban áll, hogy a szétrepedő tűzgolyók gyakran kőtömegeket hullatnak a földre, melyek leb- vagy égkövek nevezete alatt ismeretesek s melyekről jelen czikkünk harmadik s utolsó részében értekezendünk. I)r. Albert Ferencz. Állatviadalok Java szigeten. A javaiak szenvedélyesen szeretik az állatviadalokat. Legnagyobb örömüket lelik abban, ha vadkant kecskebak ellen, sertést kutya ellen, vagy két kakast egymás ellen uszíthatnak. A kakasok lábát reggel és este pisztáczfa kérgével dörzsölik, hogy róla a durva felbört lehántva, a sebesitésre érzékenyebbé tegyék ; csőrüket is dörzsölni s mintegy kiköszörülni szokták, hogy simább s élesebb legyen. Továbbá a fürjek bizonyos neméből is készítenek elő viadalra, melyek egymás ellen bocsátva, oly dühösen viaskodnak, hogy csőrüket gyakran a csatatéren hagyják. A javaiak ezt nem kegyetlenségből, hanem a fogadások és szerencsejátékok iránti szenvedélyből teszik; mert minden ilyen állatviadal alkalmával számos fogadások történnek, mégpedig gyakran tetemes összegekre. A bivaly és tigris közötti harcz mindig roppant néptömeget szokott összecsőditeni. Van Hoëvell szemtanúja volt egy ily viadalnak a fejedelmi palotta előtti nagy téren. A fejedelem, kinek ruhája a gyémántok és zafírok ttizétöl ragyogott, családja, udvarnépe és idomtalan törpéitől környezve, szintén jelenvolt a látványosságon. Két, erős bambuszból készült kalitka nyílt meg egyszerre, melyek egyikéből hatalmas, szilaj bivaly, a másikból villogó szemű tigris rohant elő a küzdtérre. E pillanat bizonyos ünnepélyesség jellegével birt. A tigris azonnal fekete ellenére rohant, mely rettenetes szarvait szegezé ellene ; ez azonban nem akadályozta meg a dühöngő
