Eger - hetilap, 1863

1863-08-05 / 6. szám

42

<*!&*■***>>

«jzélul, a melyekből, bű és becsületes kezelés mellett sze-. gényebb sorsú, megszorult és kezdő iparosok előlegezéseket, olcsó kölcsönöket nyernek. Ily pénzügyi vállalatok égető szüksége már hazánkban is felismertetett; ide mutat az étlapokban Pesten alakult ilynemű társulat, melynek leiadata volna: különösen a buda-pesti iparososztálynak az ipar emelése és az üzlet-folyam könnyítése végett, pénzbeli előlegezéseket és kölcsönöket nyújtani. Más e nemű társulatok a pénzkölcsönökön felül, még a nyers anyagok tömeges bevásárlására is kiterjesztik ügyelmöket,a melyek feldolgozás végett, illő áron a résztvevő iparosok között szétosztatnak.

Az associatiók e három formájához a műipar-készit- mények közös eladására alakult társulatokat,— amilyenek már hazánkban is léteznek, — lehet még csatolni.

Ezen iparos-társulatok múltjára visszatekintvén, azok első alakítójául Owent találjuk. 1789-ben New-Lanark angol községben egy gyapjú-fonodát állított föl, mely nagyszerűségénél fogva az angol főúri rend, az orosz czár és porosz király figyelmét és pártfogását érdemelte ki. Hanem Owen túlhajtván a dolgot, miután az associatio eszméje helyett, mely a közös érdekben az egyén érdekét nem semmisiti meg, communisticai alapra kezdte gyapju- fonoda-társulatát alapítani, ez által azt fennállhatásának alapjaitól fosztotta meg. Ezen ballépés az életrevaló eszmét nem semmitette meg végképen, sőt inkább napjainknak jutott a dicsőség, a legbámulatosabb iparos-associ- atiókat léptetni életbe.

Lássunk egy pár példát a distributiv irányú associatiók köréből.

1847-ik évben, kétszáz angol munkás egy úgynevezett „népmalmot“ állított, 21 shilling befizetése mellett a közös pénztárba, hogy tiszta és lehetőleg olcsó liszthez jussanak. 1858-ban már háromezer tagot számlált a társulat. A betét, 5°/o kamatozott, és azonfelül a tiszta nyereményből egy adósságmentes malmot szerzett a társulat, mely később 55—60 ezer fontot jövedelmezett.

Egy másik még fényesebb példa, a melyet a német államgazdász, Huber, „Concordia“ czimü munkájában Rochadéból hoz elő. 1847-ben a flanellszövő- munkások, napi dijaik csekély volta miatt, a munkát megtagadták. Hogy föntarthassák magukat, élelmiszerek eladására közös boltot nyitottak, a melyben liszt, hús, vaj, czukor, főzelék ; 1854-ben már thea is, végre pedig a dohány áruitattak. A tőkét részvények utján állították ki, egy-egy részvény 1 font sterlingben állapíttatván meg. Minden részvényes 5, legfülebb 50 actiót vett meg; a befizetések 5°/0 kamatoztak, a részvények pedig havonkint két pencével fizettettek be. 1849-ben már 390 tagot, 1859-ben pedig 3,000-et számlált a társulat, melynek forgalmi tőkéje

130,000 f. sterlinget tett, 10,000 font tiszta jövedelemmel. A húseladásból következett húsvágószékek felállítása; sőt tovább mentek : ruhakelméket vásároltak, lábbeli- és ruhakészítő műhelyeket állítottak, és azokkal társaikat méltányos áron látták el. 1852-ben liszt-készitő malmokat, szövő-, fonószéket, gyári épületeket emeltek, mialatt roppant pénzforgalmaik évről évre emelkedő hasznait társaik között az érdemhez képest arányosan szétosztották. Nem volt feledve a szellemi táplálék sem, mert részvényeik 2V2 °/o_ ka könyvtár alapítására fordittatott, mely 1859-ben 4,000 kötetből állott.

Nem rég vettük hírét, hogy Pesten és Bécsben az állam-hivatalnokok szintúgy consummo-társulatba alakultak, — az élelmi szükségletek első kézből való közös beszerzése tekintetéből. Ha jól emlékszünk, a pesti consum- mo-egyesület egy-egy részvényt 10 o. ért. forintban álla- pitott meg. A bécsinek pedig az ottani mészárosok, molnárok, fűszerárusok már is azon ajánlatokat tevék: miszerint bizonyos %-kel olcsóbban szolgáltatják ki a társulat részére a szükségleteket, — ha a tömeges és állandó vásárlás náluk eszközöltetik. íme az associatio eszméje mily mélyen hat be a társadalmi rétegekbe, és mennyi oldalról ismertetik be már annak hathatós működése! — és csak az iparosok ne karolnák azt fel önmaguk megmentésére ?!..

Oroszország belállapota s külviszonyai.

(Folytatás.)

Azon területen, mely a mai európai Oroszországot képezi, a lett és finn néptörzsön kívül, már a hatodik században laktak a szlávok, kik Smolensk, Kiew és Nowgorod városokat alapitották. Nowgorod csakhamar műveltsége, gazdagsága és kereskedelme által Nyugat- Európaszerte oly hiressé vált, hogy a lengyelek akkorban csak onnan ismertettek, hogy országukon keresztül vitt az ut Nowgorodba. Harcziasak és vérengzők lévén a szomszéd barbárok, kik közt Nowgorod emelkedett, az öreg Gostomuls (859) a béke fentartásas a fenyegetőző finnek elleni védelem tekintetéből azt javaslá, vetnék magukat alá valamely hatalmas idegen népnek. A normannok egyik ága a roslageni törzs, melynek fiai varegheknek azaz harczosoknak neveztettek, ugyanakkor a Finn-tengerö- bölnél telepedett le, ott hol később Nagy-Péter az orosz birodalom fővárosát építette. A szlávok tehát a vareghekhez fordultak (861) mondván: A mi országunk terjedelmes és gazdag,hanem nem uralkodik benne igazság; jőjetek és kormányozzatok minket törvényetek szerint. S ekkkor jött a szlávokhoz Rurik, és 862-ben ő lett az egyedüli uralkodó, s székhelyül választván Nowgorodot, magát nagyfejedelemnek, az országot pedig őshazájával Roslagennel öszliangzólag, Roslandnak (Russland) nevezte. így lön Rurik az orosz birodalom alapítója.

Rurik és ivadékainak hatalma mindinkább növekedett; már fia és utódja Igor 903-ban egy orosz hajóhaddal, mely 2,000 hajóból állott, a Fekete-tengeren megjelent, s Leo byzanti császárt megadóztatta. Azonban a birodalomnak a herczegek közötti szokásos fölosztása folytonos trónviszályokra adott alkalmat. Az ekként elgyengült országot 1237-ben a berohanó mongolok leigázták, mely szolgaság aztán két századon túl, 1462-ig tartott, és a nép jellemét megvesztegette. Orosz fejedelmek, betüszerinti értelemben, zsámolyul szolgáltak a mongol khánoknak, midőn ezek lóra ültek.

III. Iván nagyfejedelem, kit nagynak neveznek, a mongolok legyőzetése után, 1471-ben nőül vette Zsófiát, Emánuel byzanti császár leányát; ekkor kapta Emánuel- től a császári czimert, akét fejű sast és fölvette e czi- met: „Minden oroszok ez árja“. I. Fedor czárban kihalván Rurik utolsó férfi-ivadéka, az öröködés miatt belháborúk és pártütések nyomorgatták az országot. Végre a bojárok (nagyok), a papság és a városok küldöttei, 1613-ban febr. 21-kén, Philaretnek, moszkvai patriarchá- nak fiát, a 17 éves Romanow Mihályt, anyja Anasztázia által a Rurik-házzal rokonságban levőt, öröklési joggal czárnak megválasztották. Már Mihály halálakor a birodalom 155,000 □ mfdre terjedett. Határait aztán Nagy-Péter hódító fegyverei egész a Fekete- és Balti-tengerig tér-