Eger - hetilap, 1863
1863-07-16 / 3. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön, Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 ft — kr félévre ......................2 „ 50 „ Ne gyedévre . . . I ,, 30 „ Egyes szám ára 12 kr. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki ly c eumi nyomda írod áj a, — J ént s eh Gotlieb könyvkereskedése ; — MISKOLCZON Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyv- kereskedése , — és minden cs. k. postahivatal. Hirdetésekért fizettetik minden háromszor hasábzott sorhely után 4. további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. I. évi folyam. 3. szám. Julius 16-án, 1863. Az „EGER“-re előfizetéseket folyvást elfogad félévre.............................2 frt 50 kr. év negyedre.........................1 „ 30 „ a k iadó-hivatal (érs. lyc. könyvnyomda). I " ' ; Társadalmi és korkérdések. II. A munkások állása a liajdankorban. Vessünk a múltba egy futó pillantást: mi sorsa volt a pogány világban a munkásnak ? A legmélyebb elnyomásban találjuk a kaszt-rendszeres Indiában — a páriákat. A legaljasabb munkára alkalmazva, személyileg jogtalanok lévén, birtokképességgel nem birtak, minden müvelődhetéstől elzárva, az emberi társaság izét nem képezték. A sudrák, hasonlóan megvetett indus munkásosztály, ipart és kereskedést űzhettek, de a Vedát, az indusok szent könyveit sem nem olvashatták, sem nem hallgathatták. Egyiptomban, a kasztok e hazájában, társadalmilag kizárt, eltaszitott emberi osztályt már nem látunk. Azonban a kasztok itt is elzárták magukat, egyikből a másikig, az alsóból a felsőbe fölemelkedhetés nem engedtetett meg, a társadalmi állás a családban maradt, apáról fiára szállott át. Göröghonban még nagyobb szabadságot élvezett a munkás. Rabszolgának neveztetett ugyan, de szabadon bocsáttathatott, ipart, kereskedést űzhetett, magasabb műveltségre juthatott. A rómaiaknál a rabszolgák orvosok és tanitók lehettek. A görögöknél voltak szintén, uraik személyéhez kötött, kizárólagos tulajdont tevő munkások, miként a spártai heloták, kik polgárjogot sohasem szerezhettek maguknak. Mely neme iránt a rabszolgáknak, a rómaiak sokkal kegyesebben viseltettek, kegyenczekül tekintették őket a családban, a családok körébe bocsáttattak be, és uraikban pártfogókkal birtak. Hanem a földmivelő, mezei munkás romai népnek sorsa szomorú vala. A nehéz s gyakori háborúk folytán- vagyonaikból kimerülve és végkép elszegényedve — be- börtönöztettek és rabszolgákul eladattak irgalmatlan hitelezőik által. A rabszolgák sokasága a földmivelő plebejusnak veszélyes versenytársa vala a termelés előállításában; mihez járult a patríciusok keményszivüsége, kik az adós plebejus személy ét,minden tekintet a nélkülahonvédelemkö- rül szerzett érdemeikre nézve, lefoglaltatták. Innen származott a gyakori társadalmi rázk^dtatás, mely a plebejusok támadásai által a római statust érte. 4ionban itt sem vala egyéb törvénye a rabszolgának ura akaratánál; dolognak tekintetett, és nem személynek, azért a köztörvény oltalmával nem birt. Ezen társadalmi fekélyt a római s görög népektől átvettek a germán népek is. Az ur megcsonkíthatta, megölhette rabszolgáját büntetlenül; rendes, törvényes házasság nem engedtetett meg neki, tulajdonnal nem birkatott, — minden uráé vala. Az ingatlan földbirtok tartozékát képezte, és a birtokkal adatott el, el nem hagyhatta urát beleegyezése nélkül, személyes szabadsága nem volt, vagyont senkire nem hagyományozhatott. De nem maradt el itt sem a javulás. A kereszténységnek társadalmakat megelevenítő elvei megtörték a rabszolgaság bilincseit. Korlátoztatok az önkény, a munkás meggyilkolása búnbánatnak vettetett alá; a házasságok törvényes rende behozatott, többé a nő férjétől nem szakit- tatott el, visszanyerte emberi jogait, birtokképességét, szülői hatalmát gyermekei felett, és a törvény oltalma alá helyeztetvén — végrendelkezése nem támadtatok meg. Fegyvert foghattak, fekvőségeket vehettek, művelhették földjeiket. E javulás a társadalmi viszonyokban a 12. és 13. században annyira előhaladt, miszerint e korban a germán tartományokban már szabad parasztok nagy számmal valának. A mi a keresztény erkölcsök szeliditő hatása alatt szokássá lett, az később, jogi consistentiát nyei’t. A birtokosok földjeihez voltak még ugyan úrbéri munkáikkal csatolva, de többiben más viszonyaikra nézve, szabadok
