Eger - hetilap, 1863
1863-07-16 / 3. szám
18 valának. Elhagyhatták uraikat, kivándorolhattak, más birtokon telepedhettek le, városokba költözhettek, a hol szabad polgár-községeket alapítottak. De mindezen könnyítések mellett is a feudális terhek súlya oly nagy volt, miszerint alatta roskadozva több Ízben fegyvert fogtak Würtenbergában, a Rajnánál, Svábországban, Szászországban, Frankoniában és Sveiczban, hogy fölszabadulhassanak. E támadások leverése csak uj terheket eredményezett, a szolgaság sulyosbult. A városokban, az iparos-társulatok régi jó szelleme, mely a kenyérkereseti módokat monopolizálni nem akarta, mely kizárólagossággal nem birt, és a czéhrendszert kaszttá nem képezte: lassanként enyészni, és tünedezni kezdett. A czéhek nevezete alatt valódi egyedárusság állott be, és a mesterek a feudumoknál nagyobb nyomást gyakoroltak a munkás-társakra és a fogyasztó közönségre. Oroszországban a paraszt semmi körülmények között, társadalmi állása köréből ki nem léphetett; fiait nem taníttathatta, polgári állásba nem juthatott. A polgár, szintúgy ki volt zárva a nemzeti felsőbb osztályokból, fekvő birtokot nem vehetett; s ha vett, a fekvő birtokhoz tartozó robotos parasztságot kényszeritve volt más nemesnek átadni, miután csak a nemesek bírhattak robotos népet. A papság kasztot képezett, a pap gyermeke csak pap vagy kántor lehetett; házasságuk csak e körre volt szorítva. A földművelő robotos parasztság mellett, még az úgynevezett „udvarszolgák“ valának, kik a nemesek udvaraiban tartózkodván, s föld nélkül lévén — valódi rabszolgái valának a nemességnek. Az igyekezőbbek pénzzel váltották meg e szolgálatokat, és ez vala a kisebb nemességnek fő jövedelmi forrása, mely, az ily udvarszolgákat, főleg ha iparűzők s kereskedőkké lettek, üzletük értékének arányához képest kény szeritette az „obrok“ váltságának lefizetésére. A mintegy 55 ezer, kereskedésre képesített egyéniségek között, nem kevesebb mint 50 ezeren voltak ily udvarszolgák, kik gyakran milliókkal bírtak, vagyonosabbak valának uraiknál — s fizették az obrokot. Mindez most 1861. febr. 19. óta, a midőn a parasztokat emancipáló czári manifestum megjelent, máskép van. A szolgaság nyomai egészben el nem töröltettek ugyan, de a paraszt személye mégis szabaddá lön. Mily jogi állása vala a parasztnak, a munkásnak másutt, és főleg hazánkban ? mint ösmert dolgokat felesleges részletezni. Az emberiség geniusa meghozta szabadságukat, — egyenlőkké lettek uraikkal; de ezen szabadság légköréből a rabszolgaságnak egy más neme támadt: a gyári proletárság, a tőkepénzesek munkásai, kiknek sorsa sokkal roszabb és siralmasabb a volt úrbéresekénél. Erdélyi ügyek. A már lapunk múlt számában említetteken kívül követekül megválasztattak: Erzsébetváros részéről: gr. Bethlen Farkas, és Csíki István: — Küküllőmegyéből: Cipa- riu kanonok, és Russu törv. ülnök; — Bereczk részéről: Fehér János főbíró; — Torda v. részéről: Tisza László; -—Tordamegye részéről: Ratiu ügyvéd és Viasza kanonok; — Aranyosszék részéről: Béldy Gergely és Gaal Miklós; — Déva v. részéről: Bodola ügyvéd ; — Belső- Szolnok m. részéről: (rettegi v. kér.) Boheczel, főkapitány (ugyanaz Naszód vidéke részéről is megválasztatván, egyik helyütt le kell köszönnie); — Szék v. részéről: b. Bánffy Dániel; — Mócs helység részéről: Moldovánu, egerbegyi u. esperes. — Háromszék részéről (orbai fiókszék) Thury Gergely; — Hunyad m. részéről: Ballas János, törv. ülnök, Papp Péter g. n. e. vicarius, és Demián Péter, szolga- biró; — Kolozsmegye 5-ik vál. kerületében: Dunka fő- kormányszéki tanácsos; (a 2-ik és 3-ik vál. kerületben uj választás lesz) — Fogaras-vidék részéről 3-ik követül: Le- ményi Brán János, fogarasvidéki főkapitány; — Küküllő- megye gálfalvi vál. kér. részéről: gr. Bethlen Farkas. Regalistákul legfölsőbb helyen régebben kineveztettek: Alexi János, a szamosujvári gör. kath. püspök, Bánffy Miklós gróf, belső titkos tanácsos, Baritz György, a zer- nyesti papírgyár igazgatója, dr. Binder Pál, az augsburgi vallásnak superintendense, Béldi György gróf, titkos tanácsos s az erdélyországi pénzügyi igazgatóság elnöke, Bodola Sámuel, a helvét hitvallásnak superintendense, báró Bruckenthal József, nyugalmazott udvari tanácsos, Dobra Sándor, a lugosi görög kath. püspök, Haller Ferencz gróf, belső titkos tanácsos és lovassági tábornok, dr. Haynald Lajos, belső titkos tanácsos s erdélyországi püspök, Herbert Mihály, a szebeni takarékpénztár igazgatója, Kriza János, unitárius superintendens, Muntean Gábor, a brassói román gymnazium igazgatója, Popatu János, károlyvá- rosi görög n. egyesült érsek, Rosenfeld Lajos, belső titkos tanácsos, Schaguna András báró, görög n. e. püspök s belső titkos tanácsos, Simon Elek, Sterka-Sulutz Sándor gróf, belső titkos tanácsos s gör. kath. püspök, Teleki Sámuel gróf, Teutsh D. G., evangélikus lelkész, Toldalagi Ferencz gróf, kir. kamarás, Trausch József, nyugalmazott pénzügyi tanácsos, dr. Vazics Pál, iskolatanácsos. Az újabban kinevezettek a következők: Domzsa György, földbirtokos s volt királybíró Szászvárosból, Tiltch József, föld- birtokos, b. Gerliczi Albert cs. kir. kamarás és földbirtokos, Grosz Gusztáv, kormányszéki tanácsos a kir. erdélyi főkormányszéknél, Joan Konstantin, földbirtokos Brassóból , Lászlóffy Antal, szamosujvári polgármester, Mann Péter, cs. k. pénzügytanácsos, gr. Nemes János, v. b. 1.1. és erdélyi kir. főkormányszék alelnöke, Böhmstetteni b. Popp Konstantin, nagykereskedő s bankigazgató Bécsben, Popp Macedón, szamosujvári nagyprépost, mint az ottani gör. kath. káptalan képviselője, b. Salinen Ferencz cs. k. nyugalmazott udv. tanácsos, s a szász nemzet egykori grófja, Schneider Frigyes, nagyszebeni orator, gr. Toroczkay Miklós, kolozsvári földbirtokos, Ugran István, földbirtokos, Tordamegye egykori főispánja, Wächter József, több iparvállalat birtokosa Nagyszebenben, és Zimmermann András cs. kir. ministeri tanácsos és az evang. főegyházi tanács elnöke Bécsben. Ezekkel a regalisták száma már 39, egy hely még üres. A választások tehát Erdélyben már-már befejezetteknek mondhatók. Eredményét a „Gen. Cor.“ ekkép állítja össze: Az eddig választottak közöl 40 a magyar, 36 a ru- mán és 32 a szász nemzetiséghez tartozik. A „Korunk“ erre azt mondja: a románok és szászok vívmányaikkal meg lehetnek elégedve, mig a magyar a megyékben nagy vereségeket szenvedett... És lehetett-e mást várni ? A románok már a szebeni értekezleten kidolgozták a csatatervet, kitűzték követeiket, főpapjaik pásztorlevelekben hangolták a népet. A szászok egyeteme szintén nemzeti gyűléseket tartott, a szász városoktól a székeket külön válasz- ták, szék és város különszavazatot kapott, és ez által városokban a szász követ biztosíttatott, a magyar pedig ezen idő alatt sem nemzeti gyűlést nem tartott, sem eszközei nem voltak, hatni a népre.. Az erdélyi országgyűlésre — írja a „M. S.“ kolozsvári levelezője — annyira be van választva minden szász és oláh tisztviselő, hogy például a
