Eger - hetilap, 1863
1863-12-10 / 24. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. W/£N. -W Előfizetési dij : Egész évre . . . 5 t’t - kr félévre . . . . 2 50 „ negyedévre ... I ,, 30 ,, Egyes szám ára 12 kr. IOIölSz.et<‘sek<*í elíoftad : EGEMBEN a (szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki l y c eu mi nyomda irodája, — Je n t s c h tíotlieb könyvkereskedése ; — MISKOLCZON Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Pop lan Ede könyv- v kereskedése , — és minden cs. kir. postahivatal. Hirdetésekért fizettetik minden háromszor hasábzott sorhely titán 4. további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. 1. évi folyam. 24. szám. iDcczember 10-én, 1863. Terjeszszük a reálismereteket. Minden korszaknak megvannak saját irányeszméi és törekvései. Voltak a vallási vitáknak századai, midőn még az iparos, sőt a földműves is hitczikkek fölött vitázott egymással. Utána következett a bölcselkedők korszaka, midőn a tudósok a kifejezések érthetlenségében iparkodtak egymást felülmúlni ; a középrend pedig, kivált a sörivó nemzeteknél, ezen kifejezések még érthetlenebbé csavarásával fűszerezte az árpalé élvezetét. A közelmúlt, kort a politikai viták súrlódásai jellemzik ; gombaszaporasággal teljédének a hírlapok nem csak nálunk, mint küzdelmek iskolájában felnőtt nemzetnél, vagy a századok óta alkotnia- í nyos angoloknál, hanem még a higgadtvérű németeknél j is. Azonban napjainkban mindezen szellemiebb irányokat háttérbe szoritja az anyagi természet buvárlatának iránya: ipar és kereskedelem századunk jelszava, s ezeknek dajkái, a reálismeretek, foglalják el a szellemi tért. Természetisme, természettan, vegytan, erőmű, s ezeknek segédtanai léptek az előtérbe ; csak a választottak kisded körére szorítják az eszményi tanulmányokat. Nézzük bármely nemzetnél az újabb és legújabb könyvek jegyzékét, bizonyára a reálismereteket tartalmazó munkák foglalják el nagyrészét; hogyha pedig a lenge szépirodalmi műveket kitörülnők a sorjegyzékből, a megmaradott tudományos és népszerű irányú művek kétharmadát tennék a reálismereteket tárgyazók. E mellett még a nők pipereasztalára szánt divatlapok is gyakran hoznak reálismereteket tartalmazó czikkeket, sőt űzikai éschemiai regényeket is tudunk felmutatni. A magyar irodalom ugyan még e tekintetben hátrább áll a külföldinél, a reál irányú művek kivált eredeti dolgozatok, kisebb részét teszik a megjelenő újabb könyveknek ; de ezen nincsen mit csodálkoznunk : a nemzet tömege még nem igen vonzódik a reálismeretekhez. Az irány ugyan már nálunk is ki van mutatva: tudományos akadémiánk nehány lelkes honleány adakozásából jutalmakat tűz ki eredeti népszerű reálismereteket terjesztő művekre, reáliskolák felállítására buzditgatnak lapjaink, az ipar és kereskedelem megkedvelésére ösztönöznek irányczikkeink ; de az eredmény mindemellett is i még nem igen feltűnő : a pályaművek közül csak kevés állja ki még a méltányosabb bírálatot is, a reáliskolák pedig csak igen gyéren keletkeznek. Ez utóbbinak ugyan nagyrészt pénztelenségünk oka ; de hogy a magyar nemzet szorult viszonyai daczára is nagyszerű áldozatokra képes, ha a kitűzött czél lelkesedésre indíthatja a nagy tömeget , hogy egyebet ne emlitsek , csak koszorús költőink árváinak pártolása, s az akadémia palotájának keletkezése, és pénzalapjának gyarapítása eléggé tanusitják. Kik ezelőtt a kiváltságos osztályhoz tartoztak, nagyrészt lenézik az ipar embereit ; gyermekeiket, ha már any- nyira hanyagok, hogy az iskolákat sem képesek átúszni, azzal szokták ijesztgetni, hogy mesterségre vagy kereskedősegédnek adják ! — és ha mégis néha megtörténik, hogy egynémely közölök, korunk irányát felfogva, vagy a szükségtől kényszerítve, kereskedésre, vagy valamely csinosabb kézműiparra szánja gyermekét ; azt a rokonok úgy tekintik, mint valamely szerencsétlenséget, mely családjukat érte. Igen, mert szerintük a magyar urnák született; már pedig — a mint nyilatkozataikból kitetszik — a kereskedő vagy iparos, bár mily gazdag legyen is, fogadniuk szerint nem ur, hanem csak pénzes ember. Ezen álfogalomnak kell tulajdonítanunk, hogy hazánkban a tudományos egyetemet, kivált némely szakban, a nemzet fiai tulözönlik ; inig egyetlen főipariskolánk a magyar ifjak elég szerény számát tünteti fel. A főreáliskolák is jobban szaporodnának, ha nagyobb volna azon ifjak száma, kik ezen tanintézetekben az iparospályára kívánnak felkészülni. Lehet, hogy ezen tüneménynek több összeható oka is van; de egyik fő oka kétségkívül ifjaink idegenkedése az iparospályától. Sőt nemcsak az eddigi kiváltságos osztály, hanem bármely jobbmódu kézműves vagy földműves is úgynevezett deákiskolába szereti küldeni fiát, és nem kiméi semmi áldozatot, csakhogy gyermekét — mint mondani szokta — úrrá tehesse. Nem is lehet kárhoztatnunk ezen törekvést, mert e nélkül sok szép tehetség, mint gyöngy a tenger mélyében, ismeretlenül heverne; mig tudományosan kiművelve, diszére válhatik nemzetének, s áldást oszthat polgártársaira. Isten mentsen meg attól, hogy a tudományos műveltséget egyedül a va-
