Eger - hetilap, 1863
1863-12-10 / 24. szám
186 gyonos osztály egyedárujává akarnák tenni; csakhogy másrészt meg kell engednünk, hogy ezen törekvés igen sok főt és kezet von el az ipar teréről, melyek tudományos téren mi feltűnő eredményt sem tudnak felmutatni ; s mig iparosvállalatoknál többnyire külföldiek szedik zsebre a szép hasznot; addig fizetésért működő tudósaink mint ügyvédek, orvosok, mérnökök stb. gyakran fölös számuk miatt rontják egymás keresetét. E mellett téves felfogás még azon elterjedt vélemény is: hogy csak a gyengébb tehetségek menjenek iparospályára : az egyűgyűség sehol- sem fog boldogulni ; mig a valódi lángész bármily pályán is kivívja magának a babért. Hogy csak egy-két példát említsek erre: a nagy Humboldt Sándor ifjúkorában por- czellángyártó, Frauenhoffer üvegesinas, az idősebb Her- schel pedig ifjúkorában igen szerencsétlen klarinétos volt. Hogy pedig az iparüzők tisztes osztálya nem mindenhol részesül azon megbecsültetésben, melyre mint a társadalomnak igen fontos tényezője, érdemes volna, azt részben azon körülménynek is tulajdoníthatjuk, hogy ipariskolák hiányában nagyrésze nem bir állásához kellő ismeretekkel ; mesterségét a nagyobb rész gépiesen űzi, mint tanítómesterétől megtanulta, vagy vándorlása közben egynémely újabb fogásokat elsajátított, a nélkül, hogy a szakmájába felhasznált természeti erőket, azoknak alaptörvényeit, s működési viszonyait eléggé ismerné. De az úgynevezett műveltebb osztály sem tulajdoníthat az iparnak nagy becset és fontosságot, midőn a reálismeretek irodalmunkban oly gyéren vannak képviselve, s nevelési rendszerünkben a természeti tanulmányok oly alárendelt körre vannak szoritva. Úgy hiszem, hogy a magyar nemzetnek nagy hátrányára szolgálna, ha ezen idegenkedése az iparostértől megrögzött eszméjévé válnék; mert ha az anyagi érdekek versenyező harczában a polgáriasuk nemzetek mögött jelentékenyen hátramaradnánk, létesítenénk a szellemi téren bármily csodaműveket, rövid idő múlva a classicus de holt nemzetek közé lennénk sorozandók. Oda kell tehát irányoznunk törekvésünket, hogy a reálismeretek mind az iparosok, mind az ipartnemüzők körében minél inkább megkedveltessenek és terjedjenek, és e czélra föl kell használnunk minden társadalmi és irodalmi eszközt. Már a főelemi, és alsóbb gymnasialis osztályokban lehetne a reáltanok alapjait s elemeit nagyobb terjedelemben tanítani, legalább addig, mig az ipariskolák és reáltanodák kellő számmal létesülhetnek. Rendszeres, tudományosan kidolgozott műveket már is bírunk néhányat, legalább a főbb szakokra hazai tudósaink megtörték az utat czélszerű kézikönyvek kidolgozásával, s a műszavak megalapításával ; hanem a nagy közönség természetesen nem találja Ízléséhez alkalmazottaknak az iskolai könyveket s a szorosan vett tudományos munkákat, a szaklapok is csak ugyanazon szakmával foglalkozó egyéneknél találnak eléggé gyér pártolásra. Mindenekelőtt népszerűén szerkesztett encyclopaedicus irányú művekre és folyóiratokra van nagy szükségünk, melyek a reáltanokat — ha nem rendszeresen is — kedveltető alakban s a nem szakférfiak által is érthetőleg előadva terjeszszék ; ezt értjük mi a népszerűség alatt, nem pedig holmi közbeszőtt pórias kifejezéseket, vagy valamely tájszólásmód utánzását. Ily népszerű lapok és rajzokkal ékesített füzetek, ha bírnak érdeket gerjeszteni tartalmukkal, szereznek közönséget a rendszeres műveknek. Ily értelemben tartjuk mi üdvösnek ezen „E g e ru czimű lapnak jelen irányát, hogy a czimén hordott város és vidéke érdekeinek képviselése mellett, oktatva mulattató tárczával ellátva, a gazdászat és ipar fejlődését czélzó czikkeknek nyitja meg hasábjait, s encyclopaedicus tartalmával a reálismeretek terjesztésére közreműködik. Korunk iránya hozza magával, hogy oly tárgyak is legyenek vitatva és értelmezve nyilvános lapok által, melyek eddig csak a tantermek falai között voltak előadva ; minthogy majdnem naponkint újabb találmányok lepik meg a világot, s a föld kincseinek és természet erőinek újabb kizsákmányolásában versenyeznek a nemzetek, nem lehet ezektől figyelmünket elvonnunk a nélkül, hogy mindenben hátra ne maradjunk. A reálismeretek terjedésével majd megszűnik a sok helyen feltűnő ellenszenv az ipar és iparosok irányában, s a magyar ember is lehet csak oly gentleman mint az angol, habárrészt vészén is századunk nagy iparversenyében. *). V. A. A heves- és külső-szolnokmegyei központi inségi bizottmány nov. 26-án tartott ülésében legelőször a nm. m. k. helytartótanács azon intézvénye olvastatott föl, melyben tudatja, hogy az országszerte begyűlt könyöradományok- ból, kettős megyénk ínségesei gyámolitására, 777 mérő búza, 68 m. kétszeres, 396y2 m. rozs, 235*/2 m. árpa, 3 m. zab és 1 m. kukoricza, s készpénzben 12,034 írt jutott ; meghagyja tehát, hogy a bizottmány a gabonane- müek elszállítása iránt intézkedjék, s egyszersmind tegyen jelentést aziránt, ha vájjon kettős megyénk részéről az említett 12,034 frt mint készpénz kivántatik-e, vagy az itteni helyi vigzonyokat, a gabona és liszt árát tekintve, nem volna-e előnyösebb, ha a mondott összeg erejéig Pesten gabona és liszt vásároltatnék? — Ennek folytán határoztatok, hogy a megyénk részére jutott gabonanemtíek vaspályán Török-Sz.-Miklósra szállíttassanak ; a 12034 frt készpénzbeli segélyadomány pedig, — miután az e vidéki piaczi árak a szükséglendő gabonát azon árnál, a mint a helytartótanács Pesten beszerezhetné, vidékünkön olcsóbban bevásárolhatni lehetségessé teszik — mint készpénz a bizottmány rendelkezése alá megküldessék. Mely határozatok foganatosítása végett a további lépések megtételére elnöklő főispáni helytartó ur ő mlga kéretett föl. Megemlítjük még Lejtényi Ferencz főmérnök jelentését, melyben az eger-debreczeni utón, illetőleg annak Makiártól Puszta-Szikszóig, Fehéraklától Poroszlóig s innen a Tisza jobb partjáig vezető részein ; továbbá a füzesabonyi híd körül fölsőbbleg engedélyezett inségi közmunkáknak szept. 28-tól nov. 21-ig teljesített előhaladásáról s folyamáról körülményes előterjesztést tevén, indítványba hozza: hogy miután az említett munkálatokra utalványo- i zott 33,000 írtból nov. 21-ig már csak 4739 frt 47 kr volt pénzkészletül, mely rövid idő alatt ki fog adatni ; — ennélfogva a helytartótanács sürgősen kéretnék föl, hogy a még hátralevő 4739 folyó ölre terjedő munkálatnak befe- jezhetése, s a szűkölködő népnek továbbra is kereseti forrás nyithatása tekintetéből — a bemutatott pótköltségvetés alapján még szükséges 27,486 frt 20y2 krnyi összeget utalványozni kegyeskedjék. A bizottmány ez indítványt pártolásra méltónak találván, elhatározta, hogy annak érdekében a főispáni helytartó ur ő mlga utján fölterjesztést teend a helytartótanácshoz. *) Ha talán valaki jelen csikkemből azt olvasná ki, hogy iskoláinkból óhajtanám kiszorittatni a classicus műveltséget; vagy hogy a hitet és erényt vészszel fenyegető materialismusnak szószólója akarok lenni ; erre vonatkozó eszméimet, egy jövő czikk- ben szándékozom fejtegetni. 1
