Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében
* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN * 1719. február 13-a és március 3-a között egymás után Ágyán, Vadászon, Gerlán és Hódmezővásárhelyen ültek össze az egyházmegye vezetői. Mindegyik esetben válóperes ügyeket tárgyaltak. Egész biztos, hogy azért került sor ezekre a tárgyalásokra, mert az egyházlátogató bizottság februárban egymás után látogatta meg a gyülekezeteket. Minden bizonnyal a legtöbb kérdést szóban intézték, de a válópereket szükségesnek tartották írásban is rögzíteni. Igaz, hogy a jegyzőkönyv egyik esetben sem nevezi meg a látogatás tényét, de az egymást követő különböző helyszínek igazolják, hogy körbejártak az egyházmegyében. 1721-ben egy ugyanilyen körutazás során Szentesen mégis jegyezték, hogy „tempora visitationis”, vagyis az egyházlátogatás idején került sor egy válóperes tárgyalásra. 1742-ben Szentesen tartott gyűlésen tette le az esküt Vecsei György esperes, Füredi Mihály egyházmegyei jegyző, valamint a tanácsbírák. A határozati pontok között szerepelt, hogy az esperesnek kötelessége az egyházmegyei jegyzővel együtt a gyülekezetek vizitálása. 1743-ban Makón visszautaltak arra, hogy az előző egyházmegyei gyűlés elrendelte, miszerint az esperes a jegyzővel együtt végezze az egyházlátogatásokat. 1772-ben és 1773- ban Szikszai György betegségére hivatkozva kért elnézést, amiért nem tudta a canonica visitatiót lefolytatni, vagyis az esperes korábban rendszeresen látogatta az egyházközségeket.22 Professzionális, írott egyházlátogatási jegyzőkönyvek létrejötte II. József egyházpolitikai döntéseihez kapcsolódik. 1784-ben az uralkodó elrendelte a református gyülekezetek vagyoni állapotának felmérését (vö. 6.1.3. fejezet). Az összeírásokat a vármegyék voltak kötelesek elvégezni, de a gyakorlati megvalósításban a lelkipásztorok működtek közre. Sajnos nem ismerjük az egyházközségek válaszait, de a 4.1.11. fejezetben egy olyan állami összeírást közlünk, amelyik 1789-ben hasonló módon, világi intézmények közreműködésével jött létre. Az egyházlátogatás megreformálására végül is 1786-ban került sor, ugyanis ekkor Szathmári Paksi István tiszántúli püspök körlevelet írt az egyházkerület espereseinek, amelyben arról értesítette őket, hogy azokon a településeken, ahol legalább 500 református személy élt, ott az uralkodó engedélyezte anyaegyházközségek szervezését. A püspök ezért elrendelte, hogy minden egyházmegye írja össze az anyaegyházközségeit, a leányegyházközségeit és a szórványban élőket. Levele végére mellékelt egy kérdőívet, amely alapján kellett az összeírást elvégezni (vö. 6.1.4. fejezet).23 A püspöki utasításnak megfelelően el is készült az egyházlátogatási jegyzőkönyv kérdéseinek tervezete. Az útmutatás a lelkipásztorok, tanítók és a gyülekezet hitéletének megvizsgálására helyezi a hangsúlyt, de a vagyoni állapotokat 22 Hegyi, 2021, 83-90. 23 Barcsa János is felhívta erre a figyelmet: Barcsa, 1908, 2. köt., 110. 12
