Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)

1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében

♦ EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN *

adatok is, bár azok részletes elemzésével nem foglalkoznak.7 Mégis nem készült még Magyarországon olyan református vizitációval foglalkozó forráskiadvány, amelyik több felekezet forrásait valamint világi iratokat is közreadott volna. Munkánkkal ezt a hiányt szeretnénk pótolni.

Mivel az általunk vizsgált egyházmegye levéltári gyűjteménye meglehetősen szegényes, ezért nemcsak egyházlátogatási jegyzőkönyveket, hanem összeírásokat is közlünk. Mindezeken túl olyan forrásokat is közreadunk, amelyek a jegyzőkönyvek és az összeírások kísérő dokumentumainak tekinthetők: kísérőleveleket, jelentéseket, kimutatásokat. A református egyháztörténet-írásban nem ismeretlen ez a műfaj. A dunántúli egyházkerületben 1774-ben elrendelték a teljes egyházkerület összeírását. Ez nem klasszikus értelemben vett vizitáció volt, hanem inkább a vagyoni állapotok és a vallásgyakorlás jellemzőire vonatkozó gyűjtés, ezért hiányoztak belőle a vizitációs jegyzőkönyvekre jellemző egyházfegyelmi kérdések. Nyilvánvalóan ezzel az egyházkerületnek az volt a szándéka, hogy felmérje, hogyan érintette az állam protestantizmus ellenes politikája, hol szűntek meg gyülekezetek, és hogyan működtek az úgynevezett árva egyházközségek. Érdekes, hogy a többi magyarországi egyházkerületben ilyen jellegű fölmérés nem történt.8

Kötetünk a tiszántúli egyházkerület déli határain elhelyezkedő Békési Református Egyházmegye összeírásait és vizitációs jegyzőkönyveit tartalmazza 1721 és 1820 között. Jelenlegi ismereteink szerint nem készült - vagy nem maradt fenn - 1721 előtt a békési esperességről semmilyen összeírás vagy egyházlátogatás. Igaz, Debreceni Ember Pál közli, milyen gyülekezetekből állt a békési traktus, de ismereteink szerint semmilyen egyházigazgatási vagy közigazgatási irat sem keletkezett, amely leírta volna az egyházmegye állapotát a 18. századot megelőzően.9 Az első dokumentum 1721-ből a Pesti Vallásügyi Vegyesbizottság iratai között maradt fenn (vö. 4.1.1. fejezet). Ebben az egri püspök által készített összeírás szól először az általunk vizsgált területről, bár magát az egyházmegyét nem nevezik meg, hanem csak annyit említenek, hogy Zaránd (Arad) vármegyében Feketegyarmaton, Vadászon és Nagyzerénden találtak protestánsokat. Mivel ezek a falvak a 18. században a békési egyházmegyéhez lettek csatolva, ezt tekinthetjük az esperesség első összeírásának. A kötetben közölt utolsó dokumentum az 1820-ban tartott egyházlátogatás jegyzőkönyve (vö. 6.3.10. fejezet). Azért tekintjük ezt a protokollumot határkőnek, mert 1821-ben megváltoztak az egyházmegye határai, így a későbbi egyházlátogatások már nem teljes egészében fedik le azt a területet, amelyet

7 Gőzsy, 2016, 23, 133.

8 Huni, 2002, 12-13.

9 Debreceni Ember, 2009,459-460.

9