Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Történeti névtárunk, a közlés módja

A másik végletet a teljes életút tekintetében a mi traktusunkhoz kötődő Hunyadi Sámuel személyével illusztrálnánk. Születésének helyét, debreceni kollégiumi subscriptióját, érmelléki rektori működését, ordinációját, lelkipásztori állomáshelyeit, tanácsbírói, jegyzői és esperesi hivatalviseléseit, végül halálozásának időpontját és akkori életkorát közöljük. Mindent helyi forrásokból.

A publikált debreceni kollégiumi diáknévsorokból az egyes nevek mellett szereplő esetleges további adatokat (előző iskola, szülők adatai stb.) általában nem vettük át adatbázisunkba, hiszen hivatkoznak a forrást. Amennyiben azonban az adott információ helyi forrásainkban is szerepelt, úgy azt közöltük. Hunyadi Sámuel esetében például levéltári adatgyűjtésünk is megerősítette, hogy Hajdúhadházon született, azt azonban már nem jeleztük, hogy kollégiumi subscriptióját megelőzően a debreceni iskola (Schola Debrec^na) diákja volt, hiszen ez az információ szerepel a jelzett kiadványban.

Munkánk tehát — amint már a bevezetőben is hangsúlyoztuk — a majdan összeálló egész (egyházkerületi történeti névtár) egyetlen építőköve, része kíván lenni.

A kezdetektől 1849-ig az Érmelléki Egyházmegyének huszonhárom esperesét (senior) ismerjük. Egyikük ideiglenes (.interimalis senior) esperesi tisztet is viselt néhány hónapig, hárman pedig tényleges esperesi kinevezésük előtt alesperesi/segédesperesi tisztséget (prosenioi) viseltek. Ketten csak az alesperességig jutottak. 1597-től kezdődően ismerjük az egyházmegye első számú tisztségviselőjét.

A traktus jegyzőit (notarius), aljegyzőit/segédjegyzőit (vice notarius), továbbá az ideiglenesen jegyzői hivatalt viselő lelkészeket (surrogatus notatius) felsorakoztató lajstrom 24 nevet tartalmaz, sokan közülük a jegyzőség után esperesi tisztségre léptek elő. 1677-nél korábbi, traktuális jegyzőre vonatkozó adatot nem találtunk, folyamatos névsorunk pedig 1733-ban kezdődik. Időnként, a választott jegyzők akadályoztatása esetén a gyűlésen éppen jelen lévő tanácsbírák közül ad hoc, egyszeri alkalommal a feladatot ellátó ideiglenes jegyzőt jelöltek ki, őket is surrogatumak nevezték. Őket nem lajstromoztuk.

Az adattárba felvett 73 egyházközség119 lelkészi lajstromaiban igen ritkán helyettesítő/ideiglenes (interimalis) papokat, gyakrabban segédlelkészeket (káplárt) is találunk, ez utóbbiakat elsősorban a nagy lélekszámú egyházközségekben, a fungáló esperesek mellett, néhol az agg lelkészek segéderőiként. Kiskerekiben két alkalommal másodpap állást is rögzíthettünk. A 17. század román ajkú református lelkészeire külön is felhívtuk a figyelmet (vaíachus). A két lelkészt foglalkoztató és két lelkészi hivatallal rendelkező Diószeg esetében jeleztük a működési terepet (Tószer utca, Nagy utca).

119 A 73 egyházközség közül 5-nek egyetlen lelkészét sem ismerjük, ám legkorábbi traktuális protokollumunkban mint egykori eklézsiák szerepelnek, így mi is felvettük azokat jegyzékünkbe.-76-