Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Az Ermelléki Egyházmegye archontológiai vonatkozású kutatástörténete

nem bukkantunk, sem az ilyen tekintetben leginkább szóbajöhető Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban, sem a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelőben (és -Figyelmedében), sem a Debreceni Protestáns Lapban.

Egy igen színvonalas, szakszerű egyháztörténeti monográfiát jelentetett meg 1885-ben Molnár János (1851-1922 u.) akkori bihardiószegi lelkész.13 Az Érmellék legjelentősebb, két papot tartó és Particula-iskolát (Diószegen vélhetően kisgimnáziumot) működtető egyházközségének múltját széleskörű levéltári kutatómunka alapján írta meg, a lelkészekre, káplánokra, rektorokra, konrektorokra, leánytanítókra vonatkozó tételes, precíz adatközléssel. Könyvének értékét emeli az a körülmény is, hogy mind a mezővároska levéltára, mind az egyházközség archívuma azóta elpusztult. Ugyancsak Molnár János a kezdetektől számbavette és rövid életrajzok kíséretében első ízben publikálta az egyházmegye espereseinek teljes névsorát.14 Érdemes itt megjegyezni, hogy az 1893-ban lelkészi állásáról önként lemondó Molnár János személyében az egyházmegye valószínűleg egy nagyreményű krónikását is elveszítette.1'1

1894-ben Tóth Sámuel debreceni egyházkerületi levéltáros a fennmaradt legrégibb kerületi jegyzőkönyvekből közölte az ordinált lelkészek lajstromát (1680-tól) és egyéb személyi vonatkozású adatokat is, majd Borovszky Samu 1898-ban e fenti közleményt kiegészítette a hiányzó (1680 előtti) adatokkal. Mai napig az egyháztörténészek elsőrangú forrása mindkét közlemény, az Érmelléki Egyházmegye korai időszakának lelkészeire vonatkozó szinte egyedüli nyomtatott forrásaink.16

Thury Etele 1906-ban megjelent monumentális iskolatörténeti adattára levéltári forrásokból és az addig megjelent publikációkból regesztázta az iskolákra, rektorokra és préceptorokra vonatkozó információkat.17 Érmellék tekintetében (is) a legfontosabb forrásai az azóta kiadott debreceni kollégiumi subscriptiós jegyzőkönyvek és névsorok voltak.18

13 MOLNÁR JÁNOS: A Bihardiószegi Ev. Ref. Egyház mukja és jelene. Egyháztörténeti monográphia. Nagyvárad, 1885.

14 MOLNÁR JÁNOS: Az „Er- és Berettyó-melléki Egyházmegye” és esperesei. Debreczeni Protestáns Lap. 1888. 47/399-400, 49/417-419, 50/425-426.

15 Kismarján született 1851. január 27-én, Hódmezővásárhelyen, majd Debrecenben tanult, 1876-ban tett lelkészi vizsgát. (Tömör önéletrajzát ld. MOLNÁR 1885. 220-221 is); Egy Nagyváradon, 1921. december 8-án írt levelét nyugalmazott városi fogalmazó és törvényhatósági okleveles levéltámokként írta alá. (Királyhágómelléki Református Egyházkerület Levéltára - a továbbiakban KREL - j.n.).

16 TÓTH SÁMUEL: Adalékok a Tiszántúli Ev. Reformált Egyházkerület történetéhez I-H. Debrecen, 1894. (a munka egy része korábban, 1883-84-ben részletekben a Debreczeni Protestáns Lapban is megjelent); BOROVSZKY SAMU: Tiszántúli ev. ref. papok 1597—1679. Történelmi Tár 1898. 621— 652.

17 Iskolatörténeti adattár I II. Szerk. THURY ETELE. Pápa, 1906—1908.

18 Intézménytörténetiforrások... 2013.- 11 -