Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI akadt Révész Imre személyében. „Bármi úton induljunk és haladjunk is egyháztörténelmi működéseink végcélja felé, arról tökéletesen meg vagyok győződve, hogy egyházkerületi jegyzőkönyveinknek s az azokhoz tartozó iratoknak kellő átkutatása és felhasználása nélkül, soha még csak türhetőleg is célt érni nem fogunk.” - fejtette ki 1880-ban a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain.3 Ugyanekkor, tehát még Szilágyi idézett sürgetése előtt szállt síkra annak érdekében, hogy a protestáns egyháztörténetírás ne csak a reformáció időszakára összpontosítson, mivel „Az egyház élt, küzdött, szenvedett és vérzett a későbbi századokban is, s valóban egyáltalában nem helyes dolog csupán a reformáció ködös tájékain bolyongani, a későbbi idők történeteinek pedig hátat fordítani; nem elég csak a kívülről jövő s külre ható támadásokat s védekezéseket ösmerni, hanem ösmerni kell az egyház beléletének sorsát is minden korszakban.”4 S mintha még megfogalmazása előtt igazolni akarta volna Szilágyi azon tételét, mely szerint „Egy protestáns egyházjogi és egyháztörténeti kútfő-gyűjtemény hiányán úgy segítnek azok, kik azt érzik, ahogy lehet”,5 már 1879 novemberében részletes „munkatervet” készített a református egyháztörténeti forrásfeltárás és forrásközlés számára, az alapvető forrásoknak tekintett jegyzőkönyvek regesztázásának sürgetésével.6 Révész azonban nem csupán sürgette ezeket a munkálatokat, hanem minden kétséget kizáróan ekkor már jó ideje dolgozott az egyházkerületi jegyzőkönyvek regesztáin, úgy tűnik, ezek zömével el is készült,7 a következő évben pedig a munkát be is fejezte.8 Közreadásukat azonban ekkor elhalasztotta, mivel „még némi kiegészítést adok hozzájok; közleni fogom nevezetesen az illető időrendi pontokon mindazok neveit, akik a múlt század végéig e mi kerületünkben lelkészekké avattattak, akadémiákra promoveáltattak, mint szintén a gyűléseken jelenvoltak neveit is.”9 Szándékát azonban egyre elhatalmasodó betegsége, majd 1881. február 13-án bekövetkezett halála meghiúsította. Hátrahagyott 3 • Révész Imre: Egyháztörténelmi irodalmunk ügyéhez. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 23. (1880)394. 4 • Uo. 395. 5 • Szilágyi S.: i. m. 786. 6 • „Kezdessék meg a tüzetes munka, az egyházkerületek jegyzőkönyveiből s más forrásokból regesták készítésével.” Révész Imre: A magyar prot. egyháztörténelem jövője ügyében. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 22. (1879) 1532. 7 • „én részemről, a tiszántúli egyházkerületnek 300 évre terjedő jegyzőkönyveiből, a regestákkal maholnap készen lehetnék, sőt ha csupán magokra a jegyzőkönyvekre támaszkodnám, akár néhány hét múlva elkezdhetném a regesták közrebocsátását.” Uo. 1529. 8 • „A jegyzőkönyvi regeszták 1578-tól 1758-ig már készen vannak nálam.” Révész 1.: Egyháztörténelmi irodalmunk i. m. 399. 9 • Uo. 399-400.
