Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
BEVEZETÉS 9 kézirata kiváló példája annak, hogy nem csak a könyveknek, hanem a kéziratoknak is megvan a maguk sorsa. Az általa 1758-ig elkészített regesztákat ugyanis Tóth Sámuel 1894-ben közreadta,10 anélkül hogy szerzőjüket megnevezte volna. A bevezető sorokban megemlítette ugyan, hogy ehhez a legrégebbi jegyzőkönyvhöz Révész készített időrendi mutatót, a regeszták készítéséről azonban nem ejtett szót. A valós helyzetre először Révész Imre fia, Kálmán hívta fel a figyelmet a Tóth-féle kiadvány egyházkerületi levéltári példányának első lapjára írott feljegyzéssel. A Révész Imre által 1880-ban mintaként közölt regesztákat összevetve az Adalékokban megjelenttel egyértelmű, hogy ezek valóban szó szerint megegyeznek. A zsinatokon ordinált lelkészek névsorait, amelyeket Révész tervezett kiadni, végül Borovszky Samu közölte a regeszták közzététele után négy esztendővel, 1898-ban a Történelmi Tárban. Csanád megyére vonatkozó kutatásaihoz ugyanis szüksége volt a már többször említett, legkorábbi egyházkerületi jegyzőkönyvre, amelyet - a korban teljesen megszokott módon - az Akadémia révén, felkért magához Budapestre.11 Az eredeti kutatása csupán „melléktermékeként” elé került névsorok jelentőségét felismerve ezeket lemásolta, majd rövid időn belül ki is adta.12 Borovszky ugyanakkor kiemelkedően fontosnak tartotta a jegyzőkönyv teljes terjedelemben való közlését is, kifejtve: „első pillanatra meggyőződtem, hogy ez a régi jegyzőkönyv tele van értékesbnél-értékesebb adatokkal, melyeknek a maguk egészében való közzététele nemcsak a magyar protestáns egyháztörténelem legvitálisabb érdeke volna, hanem művelődéstörténetünk forrásait is jelentékenyen gazdagítaná.”13 A névsorok kiadását is a maga hozzájárulásának tekintette ehhez a teljes kiadáshoz.14 Közlésével azonban, akaratán kívül, éppen az adott helyzet konzerválásához járult hozzá. Mivel a zsinati határozatok regesztái, illetve az ordináltak névsorai hozzáférhetők voltak, a szakma több mint száz esztendeig, Zoványinak a Révész szerzőségét nyilvánosság elé táró, helyesbítéseket, 10 • Adalékok a Tiszántúli Ev. Reformált Egyházkerület történetéhez. Kiadta Tóth Sámuel. Debrecen 1894. 11 • „Csanád vármegye monographiájához szükségem volt e nagybecsű kútforrásra s a m. tud. akadémia elnöksége útján fölkérettem azt ide a fővárosba. Kiss Áron ev. ref. püspök úr lekötelező szívességgel küldötte el a nevezetes emléket”. Tiszántúli ev. ref. papok 1579-1679. Közli Dr. Borovszky Samu. Történelmi Tár 1898. 621. 12 • „Nem volt nyugtom addig, míg a Tóth Sámuel elhagyta névsorokat diplomatikai hűséggel le nem másoltam. Beláttam első tekintetre, hogy ezzel nagy szolgálatot teszek monographus-társaimnak [...].” Uo. 622. 13 • Uo. 621. 14 • „s egyúttal kiveszem a részemet az említett mulasztásnak magára úgy sem soká váratható helyrepótolásában.” Uo. 622.
