Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)

Bevezetés

Bevezetés

A MARAD MÉG FENN ÓHAJTANI VALÓ, AZ NEM más, mint az, hogy e munkát kövesse nemsokára a XVll-ik századi zsinatok végzésének kiadása, s hogy a lutheránusok és unitáriusok is buzdítva e példa által, hasonlag összegyűjtsék saját zsinatjaik végzéseit. Mert ezek együttesen a magyar történetírásnak gazdag és nélkülözhetetlen kútfő kincseit képezik.”- fejezte be Szilágyi Sándor Kiss Áronnak a 16. századi zsinati végzéseket közlő munkájának méltatását 1881-ben.1 Szilágyi szavait idézte Sipos Gábor is a Tiszántúli Egyházkerülettel egykor unióban élő erdélyi református egyház zsinati iratait közreadó sorozat első kötetének bevezető soraiban, s úgy gondoljuk, a valahai unió szellemében is, hogy találóbbal a tiszántúli zsinatok iratait közzétevők első darabját sem bocsáthatnánk útjára.

Ugyan az 1633-as tasnádi Zsinat határozatát és az annak értelmében kiadott Appendices-1 követően mindezidáig nincs nyoma a tiszántúli forrásokban annak, hogy az erdélyi zsinathoz hasonlóan, gyakorlati megfontolásból, a szabálytalanságok megszüntetése érdekében már a 18. század utolsó harmadában szorgalmazták volna a korábbi szinódusok határozatainak összegyűjtését és kinyomtatását,2 bő századdal később azonban az ügynek lelkes, elkötelezett és áldozatkész felkarolója

1 • Szilágyi Sándor ismertetés: Századok 15. (1881) 786.

2 • Erdélyi református zsinatok iratai I—IV. S. a. r. Buzogány Dezső et al. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok I/1-4.) Kolozsvár 2001-2016. (a továbbiakban: ERZsl) 111. 42.