Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Jegyzőkönyvek
1590 1578-1600 33 1590, Nagybánya 1. Az egyházatyák és a hívek megigazulásáról, az üdvösség/megváltás bizonyosságáról szóló disputáció tézisei 2. A Zsinat részegeskedésükért és abból következett helytelen magaviseletükért, romlott erkölcsükért, szabálytalan cselekedeteikért, amelyekkel méltatlanokká tették magukat a lelkészi szolgálatra - s amelyek miatt korábban már felfüggesztették őket hivatalukból, ám ennek ellenére nem tértek jó útra - hivataluktól a megbocsátás reménye nélkül, örökre megfosztja a Gál szilágyi és Nádudvari Tamás érmelléki esperes joghatósága alá tartozó Börveji Kóróvágó Balázs szentmiklósi, Giczi János kisfalui, Rivulinus/Bányai Molnár György pelei, Batizi Mihály kaplonyi és Torda Mihály tárcsái lelkészeket. [1.] Theses exercitii causa propositae in Generali Synodo Rivuliensi celebranda de patrum et nostra communi iustificatione et certitudine salutis utriusque adversus lymbum papistarum et dubitationem pyrrhoniorum pontificiorum, de quibus responsuri sunt ordinandi 21 die Junii anno Domini 159018 I. lustitia seu iustificatio hominis coram Deo duplex esse traditur, legalis nempe et evangelica. Legalis est quae omnium virium internarum et externarum perfectam obedientiam exigit. Hanc quia nemo mortalium praestare per se potest, ideo etiam ex legis sententia nemo coram Deo iustus esse potest. (Rom. 3., Gal. 2.) Evangelica vero iustitia est quae sit per fidem veram et vivam, qua operum fiducia excluditur et Christi iustitia apprehenditur et applicatur, qua homo peccator in conspectu Dei vestitus, iudicio Dei iustus pronunciatur ut apostolus docet Rom. 3. et 4., Gal. 2., 3., 4. Reliquas iustitiae significationes et divisiones hoc loco utqui huc non pertinentes volentes omittimus. II. Iustificatio ergo hominis coram Deo seu iustitia Christiana non significat approbationem operum nostrorum promerentium gratiam, remissionem peccatorum et vitam aeternam, ut pápistáé definiunt, hoc enim nullis Scripturae testimoniis probare possumus. Sed significat hominis credentis in Christum absolutionem a reali peccati, imputationem iustiae Christi et acceptationem ad vitam aeternam, gratis per misericordiam Dei, propter Christum [—] 1. v. 17., et 3. v. 22., 24.; Act. 13. v. 38., 39. III. Hoc modo iustificati sunt patres Veteris Testamenti, hoc modo nos quoque iustificamur. Nam una eademque semper fuit hominis peccatoris coram Deo iustificandi via et ratio, una eademque causa efficiens, meritoria, organica et finalis ut docent Scripturae testimonia Act. 10. v. 43. Huic omnes prophetae 18 • RMKII. 210.
