Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
14 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI A zsinati jegyzőkönyveket lehetőség szerint kiegészítettük más kiadatlan, esetleg kiadott forrásokkal, így egyházmegyei protocollumokban található feljegyzésekkel, fennmaradt zsinati meghívólevelekkel, a disputációk (akár nyomtatásban megjelent) téziseivel stb. Ezek pontos jelzetét lábjegyzetben adjuk. A zsinatokról A Tiszántúli Egyházkerületben rend- vagy szokás szerint évi egy zsinatra került sor, eltérően az erdélyi püspökségtől, ahol 1623-ig évi kettőt, egy télit (január, február folyamán) és egy nyárit (június vagy júliusban) tartottak. A hagyomány szerint, legalábbis a már 17. század első felében hivatkozott hagyomány szerint, ennek ideje Szentháromság vasárnapja utáni első űrnapja volt, azaz Pünkösd utáni második vasárnap. Ez azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesült, Szentháromság vasárnapon, ez utáni hétfőn, illetve a második, harmadik, sőt negyedik vasárnapján is kezdődtek zsinatok. Rendkívüli körülmények között ettől teljesen eltértek, így például 1619 és 1621 között novemberben tartották a szinódusokat. 11. Rákóczi György fejedelem tragikus következményekkel járó lengyelországi hadjárata után a hadak járása, a teljesen megszűnt közrend körülményei között (az elszaporodott gonosztevők mindennapossá vált támadásai, rablásai) újra napirendre került a zsinat időpontja. A források tanúsága szerint a Nagybányai Egyházmegye 1657-ben javasolta, hogy ne legyen kötelező a Szentháromság vasárnapot követő első vasárnap,25 majd a helyzetet szem előtt tartva, a lehetséges veszélyeket mérlegelve döntött úgy Thornai P. István püspök, hogy zsinatot akkor tartanak, amikor a körülmények megengedik, hiszen „az terminus nem articulus fidei, s nem kötelez minket mindenkor ad idem.”261686-ban aztán a zsinat határozta el a szokás megváltoztatását, az első vasárnap helyett a harmadikat jelölve meg. A minden lelkész és iskolamester számára kötelező általános zsinatok mellett szükség esetén püspökválasztó zsinatot, illetve egy-egy fontosabb, súlyosabb ügy megvitatására, rendezésére (pl. 1651-ben a presbiteriánusok ellen Piskolton, 1677- ben a Szabolcsi Egyházmegye kérésére, ügyeinek eligazítására), a lelkészek ordinálására (a Generalis felhatalmazásából, így 1666-ban Biharon, 1669-ben Csatáron) úgynevezett semigeneralist (vagy concursus seniorum-ot) hívtak össze, amelyeken egy szűkebb grémium vett részt. A háborús állapotok között 1686-ban az Egyházkerület egy merőben új szükségmegoldáshoz folyamodott: külön tartottak 25 • Lásd Thornai P. István püspök 1658. jún. 10-i levelét. 26 • Uo.
