Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
BEVEZETES 15 zsinatot a hódolatlan és hódolt területek egyházmegyéi. Amint már említettük, 1715-től 1743-ig, a királyi tiltás értelmében nem kerülhetett sor zsinatra. Ebben az időszakban az esperesek consessusokon, confluxusokon gyűltek össze az olyan ügyek megbeszélésére és intézésére, amelyek rendes körülmények között a Zsinat hatáskörébe tartoztak, így 1732-ben a Carolina Resolutio előírásainak megbeszélésére, az ezek kapcsán teendő folyamodványok intézésére, a püspök lakóhelyének (elvi) meghatározására stb. 1743. augusztus 20-án az Egyházkerület zsinatot tartott, a következő évben pedig zsinati módon gyűltek össze. 1750. januárjában viszont a Sződi István generalis notarius elnökölte egyháziak és világiak vegyes ülését Deputatio Superintendentialis-nak nevezték. Ez alkalommal került sor a főgondnok választásra Dobozi Mihály személyében, illetve a távol lévő, elöregedett Zoványi püspök helyett, annak felhatalmazásával, az egyház ügyeinek intézését Sződi generalis nótáriusra bízták. Ekkortól a püspök haláláig az ő elnöklete alatt az esperesek, a főgondnok, szükség esetén a debreceni eklézsia gondnokai, a kollégium professzorai a Superintendentia ügyeit a Deputatio, Congregatio vagy Consessus Superintendentialis-nak nevezett gyűléseken tárgyalták meg és intézték, míg a peres ügyeket az ún. judicium Delegatum Superintendentialis-on. 1:753-ig általában évente egy Deputatio-t és egy judicium Delegatum-ot tartottak, majd 1754-től szokás szerint januárban judicium-ra, áprilisban, augusztusban és októberben pedig Deputatio-ra került sor. Ezt a korszakot a Zoványi halálát követően, 1758. április 26-án tartott Generalis Congregatio zárta le. A fennmaradt meghívólevelek tanúsága szerint a püspök körülbelül egy hónappal a zsinat kezdete előtt küldte szét az egyházmegyék számára a convocatoriákat, a szinódus ideje, helye mellett az ordinálandók disputatiójának témáját is megjelölve, a téziseket, kérdéseket összeállítva és a 17. század közepétől a meghívólevéllel együtt elküldve. Püspök nem létében a zsinatot, a jelek szerint, egyeztetést követően több esperes hívta össze, így feltehetően az 1662-es debrecenit, amelyet Komáromi Csipkés György elnökölt, és bizonyosan az 1685-ben Nagybányára meghirdetett, ám végül meghiúsult gyűlést is. Egészen különleges az 1711-es eset, amikor püspök és generalis notarius hiányában, a többi egyházmegye, valamint világi patrónusok egyetértésével a Debreceni Egyházmegye bocsátotta ki a convocatoriát a szatmári püspökválasztó zsinatra. A hely tekintetében, amint az alábbi táblázat is mutatja, az Erdélyi Fejedelemség idején igyekeztek váltakozva tartani a fejedelemségi és királysági területeken, amely kitűnően jelzi az Egyházkerület „kétlakiságát”.
