Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
BEVEZETÉS 11 A kiadásra kerülő forrásokról A nyomtatásban kiadott zsinati határozatok kezdő évéig, 1859-ig tervezett sorozat első kötetébe az egyházkerület legrégebbi zsinati jegyzőkönyvének anyaga került. Mielőtt a kötetet ismertetnénk, egy, az egyháztörténetírásban újra és újra makacsul felbukkanó állításra, feltételezésre kell kitérnünk, amelyet tételesen és többször Tóth Endre fogalmazott meg. Eszerint az Egyházkerületnek, a máig fennmaradt, alább ismertetésre kerülő kötet mellett volt egy, részletesebb bejegyzéseket tartalmazó „nagy jegyzőkönyve”, amelyből „a püspökök vagy generális nótáriusok pro memoria-szerűen az általuk szükségesnek, vagy fontosnak tartott határozatokat, főleg a felszentelt lelkészek névsorait és fegyelmi ügyeket”16 átmásolták ebbe a „kisebb” jegyzőkönyvbe, „melyet ma helytelenül az egyházkerület legrégebbi jegyzőkönyvének ismerünk.”17 Tóth szerint ez a „nagy jegyzőkönyv” a Rákóczi-szabadságharc idején tűnt el, sajnálatos módon azonban nem jelölte meg, állítását milyen forrás(ok)ra alapozta. Az eddig rendelkezésünkre álló adatok, források másik jegyzőkönyvről nem szólnak, pontosabban a például a Canones ecclesiastici18 (Várad, 1642) című kötetben „matricula major”-ként, fólió méretűként és az Egyházkerület ládájában őrzöttként említett kötet a bejegyzések alapján egyértelműen a ma meglévővel azonosítható. A leveles láda rendelkezésünkre álló 17. századi leltárai sem említenek jegyzőkönyveket, sőt azt a protocollumot sem, amelybe az említett scrinium-ban talált iratok, értékek inventáriumát feljegyezték.19 Kevéssé valószínű, hogy több kötet létezése esetén ezt elmulasztották volna. Ahogyan az is nehezen feltételezhető, hogy ez a püspöktől püspökhöz vándorló kötet maradt volna fent, míg a teljesebb, vaskosabb, következésképpen bizonyára egy helyen, ládában őrzött protocollum megsemmisült volna, miközben az ugyanott őrzött privilégiumok sértetlenül átvészelték 16 • Tóth Endre: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperesi egyházlátogatásnak a rendje 1762-ből. Részlet a magyar református egyház igazgatásának történetéből. Kézirat gyanánt. Debrecen 1964. 6. 17 • Uo. 18 • Canones ecclesiastici in quinque classes distributi [...]. Szabó Károly: Régi magyar könyvtár 1—111. Bp. 1879-1898. (a továbbiakban: RMK) 11. 612. A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár RMK-katalógusa. Összeáll. Oláh Róbert. Debrecen 2021. 98. (C 8 / Rmk 1019). 19 • Szabadi István: „Scrinium Ecclesiae Generalis”. A partiumi reformátusok kora újkori levéltára. In: Peregrináció és erudíció. Tanulmányok Tónk Sándor tiszteletére. Szerk. Bogdándi Zsolt, Lupescu Makó Mária. Kolozsvár 2020. 407-414. Uő: „Keresik sokan régi leveleiket”. A lelkészutódok privilégiumának érvényesítése a Partiumban. In: „Eklézsiáknak, egyházi szolgáknak egyetlenegy dajkája”. Tanulmányok Bethlen Gábor egyházpolitikájáról. Szerk. Dáné Veronka, Szabadi István. (Speculum Historiae Debreceniense 17.) Debrecen 2014. 85-98.
