Dáné Veronka - Szabadi István (szerk.): A Tiszántúli Református Egyházkerület Zsinati iratai I. 1578-1735 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 24. (Debrecen, 2022)
Bevezetés
12 A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ZSINATI IRATAI a történelem viharait, amint ezt az 1728-as leltár tanúsítja.20 Életszerűtlen, hogy egy ilyen esetleges, súlyos veszteséget ne jegyeztek volna fel a ládára, levelekre az elszórt adatok alapján a püspökváltáskor21 vagy veszélyes időkben is gondot viselő egyháziak.22 Egyértelmű adat előkerüléséig tehát Tóth Endre véleményét, tisztelettel, de el kell vetnünk. Egy másik, részletesebb, „major protocollum” feltételezésének „kényszere” a nagyon szűkszavú feljegyzések láttán érthető, hiszen igencsak furcsállható, különösen a 19-20. századi beidegződésekből, helyzetből kiindulva, hogy az Egyházkerület legfontosabb intézményének működése, tevékenysége ilyen sommás módon kerüljön rögzítésre, a korai időszakban különösen, és csaknem kizárólag az ordináltak névsorára, a Zsinat elé került fegyelmi ügyekre és ezek „lecsapódásaként” az eljárás alá vont lelkészek reverzálisaira szorítkozva. Véleményünk szerint ennek több magyarázata lehetséges. Egyrészt az, amire a későbbiekben még visszatérünk, hogy a jegyzőkönyvvezetés „terhe”, a Zsinat elnöklete mellett, magára a mindenkori superintendensre/püspökre hárult. Másodsorban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az Articuli minores 21. cikkelye a superintendens és a zsinat legfőbb kötelességeként a lelkészek vizsgáztatását, felavatását és a vádlottak szigorú megbüntetését jelölte meg.23 A korai bejegyzések ezt tökéletesen tükrözik. Harmadsorban a zsinati feljegyzések, s így a tárgyalt ügyek „szegényességét” magyarázhatja a tiszántúli püspökök „hatalmának” jellege és az itteni egyházmegyék széles, az erdélyiekhez viszonyítva különösen szembetűnően nagyobb önállósága, tágabb joghatósága. Részletesebb képet erről a véleményünk szerint rendkívül érdekfeszítő kérdésről csakis további kutatások után lehet alkotni, megállapításunkat azonban éppen a kiadásra kerülő zsinati iratok támasztják alá. Az egyházmegyék szélesebb joghatóságának eredményeként pedig valószínűleg eleve kevesebb ügy is került a Zsinat elé. A már többször említett kötet bejegyzései, amint az eddigi leírásokban is szerepel, a debreceni zsinat határozatainak, azaz az Articuli minores, illetve majores 1567-es kiadásához 1886-ban hozzákötött lapokon, a nyomtatott szöveget követő oldalon, az 1678-as zsinaton beszolgáltatott egyházmegyei taxák feljegyzésével kezdődnek, három tömbben, fordított kronológiai sorrendben. Előbb az 1629 és 1735 közöttiek, néhány kivétellel, időrendben folyamatosan, majd a kihágást elkövető lelkészek 1578-cal kezdődő reverzálisai után kerültek az 1604-1621 közötti feljegyzések, végül az ösztöndíjban részesülő peregrinusok névsora után 20 • Szabadi L: „Scrinium” i. m. 410. 21 • Lásd például Thornai István 1656. dec. 26-án, ill. Nógrádi Mátyás 1661. jún. 13-án kelt levelét a kötetben. 22 • Uo. 409. 23 • Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp. 1881. 575.
