Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.3. Jegyzőkönyvvezetés a békési egyházmegyében
Bánság is a békési egyházmegye része lett, de az első jegyzőkönyvben csak egyetlen egy bánsági faluról (Magyarittebe) találunk adatokat.14 1.3. Jegyzőkönyvvezetés a békési egyházmegyében Hivatalosan az egyházmegyei jegyzőkönyv az egyházmegyei gyűlésekről készített jegyzőkönyveket tartalmazza, amelyben megnevezik a gyűlés helyét és idejét, közlik a jelenlévők névsorát, és pontokba szedve felsorolják az üléspontokat, amelyek alá bejegyzik az elhangzott észrevételeket és az elfogadott határozatot.15 A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve egyáltalán nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, inkább omniáriumnak tekinthető. Valójában a koraújkorban ez általános jelenség volt, a kálvinista esperességek iratkezelési gyakorlata nem különítette el a különböző ügymenetekhez tartozó irattípusokat, ezért a mindeneskönyvekben ordinációs listáktól kezdve egyházfegyelmi bíróságok jegyzőkönyvein át nagyon sok mindennel találkozunk.16 Ez azzal is magyarázható, hogy az egyházi iratok készítői nem voltak tisztában az adott irat formai követelményeivel. Jó példa erre, hogy a dunamelléki egyházkerületben valódi egyházkerületi jegyzőkönyvet csak 1814-től kezdve kezdtek vezetni, ennek köszönhetően 1814-ig a protokollum nem csupán jegyzőkönyv, hanem rengeteg irattípus gyűjteménye volt, amelyekben vallási sérelmek, egyházfegyelmi ügyek, egyházkerületi ülések jegyzőkönyveinek a szövegei találhatók meg. Annak ellenére, hogy a Dunamelléken az első jegyzőkönyvet 1626-ban nyitották, valójában csak 1731-től kezdve van egyházkerületi szinten jegyzőkönyvezés, amely — mint láttuk — igazából 1814 után tekinthető formai értelemben is jegyzőkönyvnek.17 A jegyzőkönyvvezetésben nemcsak a formai jegyek keveredése, hanem az emberi hanyagság is okozhatott gondot. Például a Tiszántúlon Zoványi György püspök akadályozta a protokollum szabályos vezetését.18 Az egyházi iratképzésben általánosan jellemző volt ez a fajta hanyagság, ennek ellenére viszonylag sok 18. századi jegyzőkönyv maradt ránk.19 Az egyházkormányzási hierarchia közepén elhelyezkedő egyházmegyéknél — nemcsak Békés esetében, hanem a többi esperességben is — csak a 18. század közepétől lehet komolyabb iratanyagot találni. A Dunamelléken Csáthi Dániel püspök kötelezte az espereseket arra, hogy a traktusok vezessenek saját jegyzőkönyveket.20 A Tiszántúli Református Egyházkerületben 1762-ben részletesen szabályozták az egyházmegyék iratkezelési gyakorlatát. Ebben előírták, hogy a traktus gyűléseiről 14 Kis, 1992,79-81. 15 Molnár, 1995,269-274. 16 Ivanyos, 1982,147-148. 17 Szatmári, 2004, 83-84. 18 Tóth, 1894, 97. 19 Révész, 1860, 58-97. Zoványi, 1904, 24-39. 20 Szatmári, 2004, 89, 96. 7
