Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)

1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.1. A békési egyházmegye első jegyzőkönyve és mellékletei

1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században

1.1. A békési egyházmegye első jegyzőkönyve és mellékletei

A református egyházmegyék jegyzőkönyvei különösen értékes forrásai az egyháztörténet-írásnak, mert sokszor csak segítségükkel lehet rekonstruálni a reformáció regionális folyamatát, az egyházigazgatás fejlődését és a hitélet alakulását. Sajnos az évszázadok során a legkorábbi jegyzőkönyvek gyakran elkallódtak, szerencsés esetben másodpéldányokból ismerjük azok egykori tartalmát. Jól mutatja ezt a beregi egyházmegye 16—17. századi jegyzőkönyveinek az esete: miközben az esperesség a reformáció története szempontjából igazán sok érdekes adattal szolgál, az ereded protokollumok ma már nem fellelhetőek.1 Ennek ellenére a kutatás kevésbé érdeklődik az egyházmegyei jegyzőkönyvek iránt, az utóbbi években inkább az egyházlátogatási iratok, összeírások, zsinati és parciális zsinati határozatok kerültek publikálásra.2

Noha a Békési Református Egyházmegye a hitújítás során szintén jelentős események helyszíne volt, a török hódoltság viszontagságai miatt 1696-ot megelőző időszakból semmilyen irata nem maradt fenn. Igaz, az esperesség körrendeleti jegyzőkönyve több 17. századi törvény szövegét is tartalmazza, viszont ezek a törvények nem az egyházmegyében keletkeztek, ezért semmit sem árulnak el a traktus történetéről. Ráadásul a körrendeleti jegyzőkönyv írásképe arra enged következtetni, hogy a 17. századi szövegeket csak a 18. században másolták abba be.3 Az egyházmegye legkorábbi — és egyben autográf — jegyzőkönyvét a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára őrzi. Ebben a kötetben az első bejegyzés 1696-ban készült.4 A jegyzőkönyv nem az eredeti formájában maradt fenn, mert azt 1884-ben Szeremlei Sámuel egyházmegyei levéltáros felvágta, újra köttette és megváltoztatta az ívek sorrendjét. Az eredeti címlap elé Szeremlei új, díszes címlapot készíttetett, amelyen feltüntette a kötetben található szövegek új sorrendjét. A jegyzőkönyv eredeti kötéstáblája megsemmisült, de az azon található feljegyzéseket Szeremlei lemásolta, és lejegyezte azokat az eredeti címlap verzójára. 1886- ban Szeremlei útmutatásai alapján a jegyzőkönyvhöz Császár Péter tárgy-, név- és helymutatót készített.

A levéltári kutatások során két olyan dokumentum is előkerült, amelyek kiegészítik az első jegyzőkönyvet. Az egyik az egyházmegyébe 1812-től kezdve

1 Kiséry - Szabadi, 2002.

2 A református forráskiadásról összefoglalóan lásd: Tóth, 2015.

3 TtREL 1.29.f.l.

4 TtREL I.29.a.l.

5