Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.10. Egyházmegyei gyűlések
Az 1743-ban Makón tartott gyűlésen Füredi Mihályt esperessé, Szikszai Györgyöt jegyzővé és Gyulai Jánost tanácsbíróvá választották. A határozatokban utaltak arra, hogy az előző egyházmegyei gyűlés elrendelte, hogy az esperes a jegyzővel együtt végezze az egyházlátogatásokat, ezért a vizitációból befolyó jövedelem kétharmad részét az esperesnek, egyharmad részét pedig a jegyzőnek adták. Gyulán 1758-ban tartott tanácskozáson felsorolták a tanács bírákat: Kulin Demeter, Gáli István és Szőnyi Benjámin. Egy házassági ügyet is felvettek a határozatok közé: Bende Szabó András sarkadi lakos és Sás András lánya, Erzsébet eljegyezték egymást. Valószínűleg azért rögzítették ezt egyházmegyei szinten, mert Sarkad nem tartozott az esperességhez, ezért a nem helybeli vőlegénynek igazolnia kellett, hogy más egyházmegyében nem jegyzett még el senkit. Végül a nagyzeréndi egyházat és lelkészét, Tunyogi Józsefet kizárták az egyházmegyei testületből, mert azok — pontosan meg nem határozott — egyházi törvényeket nem tartottak be, hanem szembeszálltak azokkal. Az 1771-ben lezajlott megbeszélés helyszínét nem jegyzeték föl, de felsorolták a résztvevők neveit: Szikszai György esperes, Szőnyi Benjámin jegyző, Dobsa Tamás, Pap Ferenc, Gál András és Király Márton tanácsbírók. Azt sajnos nem tudjuk, vajon az egyházmegyei funkcióval nem bíró többi lelkész részt vett-e az ülésen. A tanácskozás először a Szabolcs vármegyei Kántorjánosi, továbbá az Ugocsa vármegyei Radvác református egyházainak ügyét tárgyalta: a két egyházközség templomuk felépítésére adományokat kért, ezért ezt a gyűjtést az egyházmegye összes gyülekezetében ki kívánták hirdetni. A megbeszélésén tárgyalták a rossz anyagi helyzetben lévő Borossebesen és Gyulaváriban lévő egyházközségek megsegítésének lehetőségét, ugyanis kiderült, hogy a gyülekezetek nem képesek a lelkészi díjlevélben maghatározott fizetségek megadására. Ennek kárpótlására egyházmegyei szintű gyűjtést rendeltek el. Szintén meghatározták, milyen formában és mekkora mértékben fogják támogatni az esperesnek az egyházkerületi gyűlésre történő utazását. Ezek szerint évente egy alkalommal az egyházmegye napidíjként 6 rajnai forintot fizetett, valamint 4 rajnai forintot az esperest kísérő tanácsbírónak. Megszavazták azt is, hogy az egyházkerületi jótékonysági alapba 45 rajnai forintot fognak befizetni. Elrendelték egy-egy harangláb felállítására való gyűjtést is: az egyik Borossebesen a másik Gyulaváriban épült volna fel. Végül kötelezték az újonnan bekebelezett rektorokat arra, hogy a rektorok az esperes számára adjanak egy kötelezvényt, amelyben vállalják a tanítói szolgálatot. 1774-ben Szentesen Szőnyi Benjámint választották meg esperesnek, Szappanos Mihály lett a következő jegyző. A meghalt esperes, Szikszai György után a makói egyháznál maradt 500 rajnai forint, amelyhez még hozzáadtak 107,28 Ft-ot. Ezt az összeget az új esperesnek, Szőnyinek adták oda. A gyűlésen végül úgy határoztak, hogy a gyomai egyház támogatására átadják ezt az összeget, kivéve 100 Ftot, mely kölcsönként van náluk. A tanácskozás megtárgyalta azt, hogy Szikszai betegeskedése miatt 1772-ben és 1773-ben nem tartottak egyházlátogatást, amelynek 24
