Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.10. Egyházmegyei gyűlések
azért nem írtak a jegyzőkönyvbe semmit, mert 1728-ban megtiltották bármilyen egyházi gyűlés és egyházlátogatás megtartását.82 A kézirat további részében 1742 és 1778 között összesen hat egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyve maradt fenn. 1742-ben Szentesen, 1743-ban Makón „sessiót” tartottak. Valószínűleg azért használták ezt a megnevezést, mert a „synodus” és a „partialis synodus” megnevezéssel továbbra sem lehetett egyházi gyűléseket tartani.83 1758-ra Gyulán megnevezés nélkül hívtak össze egy gyűlést, majd 1771- ben, 1774-ben és 1778-ban „congregatio” terminussal illeték a tanácskozásokat. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az egyházmegyei számadások között két alkalommal szintén congregatiónak hívták azokat az alkalmakat, amikor az éves zárszámadásokat elkészítették. Ezek szerint az egyházmegyei pénztár kezelése nem különült el az egyházmegyei gyűléstől. A synodusról, partialis synodusról és congregatiókról — kivéve a zárszámadásokat — készült feljegyzések formai szempontból már valóban jegyzőkönyvnek tekinthetők: pontokba szedik a határozatokat, és már a jegyzőkönyv készítője is megnevezi önmagát: 1771-ben Szőnyi Benjámin volt a jegyzőkönyv készítője. Egyik esetben sincs arra vonatkozó adatunk, hogy az esperesség összes lelkipásztora részt vett-e ezeken a tanácskozásokon, pedig a Tiszántúli Református Egyházkerületben 1762-ben előírták, hogy a traktus gyűléseiről jegyzőkönyvet kell vezetni, vagyis évente lehetőleg az összes lelkész részvételével tanácskozásokat kellett volna tartaniuk.84 85 Mivel az állam és a katolikus egyház 1781-ig folyamatosan akadályozta a református egyház működését,83 nem meglepő, hogy ez nem valósult meg, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy az írásbeliség alacsony színvonala miatt elképzelhető, hogy nem is volt igény a rendszeres jegyzőkönyvezésre. Mindezt tetézhette az is, hogy a türelmi rendelet kihirdetése előtt hasznosabb volt nem leírni a gyűlések határozatait, mert így azokba sem az állam, sem a katolikus egyház nem tudott belekötni. Az 1742-ben Szentesen tartott gyűlésen tette le az esküt Vecsei György esperes, Füredi Mihály egyházmegyei jegyző, valamint a tanácsbírák (Balogi Gergely, Szikszai György, Erdélyi Sámuel, Dávidházi Mihály, Szikszai János, Berhidai János és Makai Dobsa Tamás). Elhatározták, hogy a lelkészek és rektorok megválasztásának ideje Szent György napjára fog esni. Intézkedtek arról, hogy az egész egyházmegyében egységesíteni kell a keresztelés módját és annak adminisztrálását. A javaslat kidolgozásának határidejét március elsejében jelölték ki. Kötelezték az esperest, hogy az egyházmegyei jegyzővel együtt végezze a vizitációt. Megbüntették Hajdú János lelkipásztort, mert túl magas díjat kért el a házasságkötésekért és túl magas taksát rótt ki a hívekre. 82 Kis, 1992,134-135. 83 ZÓványi, 1904, 24-39. Tóth, 1894, 97. 84 Tóth, 1964, 68. 85 Baráth, 2016,11-14. 23
