Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.10. Egyházmegyei gyűlések
a házastársi, vagy éppen j egyesi kötelék felbontásának indokaként a házasságtörés mellett megtalálhatjuk még a paráználkodást és az impotenciát is. A válóperekből azt is megtudhatjuk, hogy reformátusok katolikus városokban is letelepedtek. így például 1723-ban Szúnyog Erzsébet elhagyta férjét, Nagy Mihályt és Budára költözött. 1724-ben Kis Erzsébet Makóról Szegedre majd Temesvárra települt át. Érdekes, hogy mindkét hölgy végül Belgrádba szökött, feltételezhetően azért, mert így a magyar hatóságok nem tudták őket utolérni. A történeti hagyomány szerint 1712-ben Szalontai István esperes elrendelte a lelkészi díjlevelek összeírását.81 Jelenleg azonban ez a határozat nem található meg a jegyzőkönyvben. Mivel Szeremlei Sámuel 1884-ben átköttette az egyházmegye első jegyzőkönyvét, elképzelhető, hogy ezeket az adatokat tartalmazó lapok elkallódtak. Formai szempontból az egyházmegyei gyűlésekről 1712 és 1742 között vezetett feljegyzések nem tekinthetők jegyzőkönyvnek, mert nem nevezik meg a jelenlévőket, és a jegyzőkönyv készítőjét, sokszor még a gyűlés helyszínét sem tüntették föl. Egyedül a házassági ügyekkel kapcsolatos határozatokat rögzítették írásban. A jegyzőkönyvek fejlécei szerint 1712-ben „synodust” 1713-ban „partialis synodust” tartottak, 1714-ben pedig egyáltalán nem nevezték meg a gyűlés típusát. Ezt követően egészen 1742-ig legfeljebb „congregatio” névvel illeték az egyházmegyei gyűléseket, de sokszor még ezt a megnevezést sem használták. Mivel a 18. század elején az egyházjogi terminológia még nem alakult ki teljesen, ezért ebben az esetben „synoduson” és „partialis synoduson” egyházmegyei közgyűlést kell értenünk, míg „congregation” az esperes vezetésével néhány lelkész jelenlétében tartott kisebb gyűlést. Ez utóbbiak az 1720-as és 1721-es feljegyzések alapján egyházlátogatások során készültek, mert a döntések szövegében a „tempori visitationis” kifejezés arra utal, hogy a vizitáló bizottság rögtönzött egyházmegyei kisgyűlést is tartott. Ezt erősíti meg, hogy 1742-ig az egyes határozatok mindig egy-egy településhez kötődnek („causa Vadásziensis, causa Vásárhelyiensis,” stb.). így például 1719. február 13-án Gerlán, majd 1719. március 3-án Hódmezővásárhelyen döntöttek házassági ügyekről. Ezek szerint a kisgyűléseket a mozgásban lévő esperes hívta össze, amikor egyházlátogatási körúton volt. Ez viszont azt jelenti, hogy 1714 után valódi, teljes egyházmegyei gyűlést a békési esperességben nem tartottak. A kisgyűlések 1728-ig a jegyzőkönyvben nyomon követhetők, viszont 1728 és 1742 között semmilyen gyűlés fajtának nem maradt nyoma a kötetben, ezért egyetértünk Kis Bálint azon megállapításával, amely szerint 1728-ban megtiltották a gyűlések és vizitációk tartását, mert az 1742-ben tartott egyházmegyei gyűlésen, — amelyet ekkor „acta in sessione” megnevezéssel tituláltak — feljegyezték, hogy 81 Kis, 1992,134. 22
