Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)

1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.10. Egyházmegyei gyűlések

időszakban már formai szempontból is jegyzőkönyvek készültek az egyházmegyei gyűlésekről.

Kis Bálint kivonatolta a békési egyházmegye első jegyzőkönyvében található egyházmegyei gyűlések határozatait, bár sok esetben nemcsak a protokollumban található szövegeket regesztázta, hanem jó kompilátorként egyéb iratokat is felhasznált.73 Az egyházmegyei gyűlések regesztái közé ugyanis beszúrta a tiszántúli egyházkerület 1762-ben készült szabályzatát, amely az egyházmegyék működését részletesen meghatározta. Forrása minden bizonnyal a békési egyházmegye levéltárában őrzött dokumentum a „Constitutiones Trans Tibiscanae 1762”75 76 lehetett, ugyanis ez egy másolata az egyházkerület által kiállított utasításnak.77 A kor iratkezelési szokásainak megfelelően az esperesek minden egyházkerületi utasítást bemásoltak az úgynevezett körrendeleti jegyzőkönyvbe.78 Ehhez a körrendeleti jegyzőkönyvhöz Kis könnyedén hozzájutott, hiszen tanácsbíróként, majd esperesként hivatalból rendelkezésére álltak ezek az iratok.79 Ez azt jelenti, hogy Kis az egyházmegyei határozatok regesztájának elkészítésekor egyszerre dolgozott az egyházmegye gyűléseinek jegyzőkönyveiből és a körrendeletek protokollumából.

Az egyházmegyei gyűlések jegyzőkönyvét 1712 és 1778 között igen hiányosan vezették: 1712 és 1742 között csak válóperekkel kapcsolatos döntéseket jegyeztek föl, noha Kis szerint a Hódmezővásárhelyen 1713-ban tartott tanácskozáson választották meg Bökényi Jánost esperesnek.80 Valójában nem az egyházmegyei gyűlési határozatok, hanem a békési egyházmegyébe ordinált lelkészek aláírásai között találjuk meg Bökényi megválasztását. A válóperek között sorolják föl például a makói lakos, Vatai János válóperes beadványát 1712-ből. Ugyanebben az évben az algyői Banga Anna kérte a vőlegényével való eljegyzés felbontását, és a hódmezővárosi Thot János a házasságtörő feleségétől vált el. De nem minden kérelem végződött válással. A szentesi lakos, Becsi János válási kérelmét nem engedélyezték, de a békési Balogh István sem tudott elválni. 1713 novemberében Becsi a válást ismét követelte, majd 1714 októberében harmadjára is. Végül 1717. január 25-én mondták ki válását hűtlenség miatt. A határozatok indoklásai között

75 Kis, 1992,134-138.

76 Szeremlei Sámuel 1886-ban a békési egyházmegye levéltárának rendezése során a felsőbbhatósági rendeletek protokollumát két külön kötetbe rendezte: 1.29.f.l. jelzeten az 1606 és 1763 között készült törvények és helytartótanácsi rendeletek másolatai találhatóak. I.29.f.2. jelzeten a tiszántúli egyházkerület utasításai találhatóak 1762-ből. Az egyházmegyék iratkezelési rendeletéiről lásd: Tóth, 1964, 68.

77 Az eredeti dokumentum: TtREL I.l.s.8. föl. 5—19. Idea visitationes R. D. Seniorum, 1761. október 7.

78 Molnár, 1989, 328-333.

79 Kis a békési egyházmegye történetének elkészítésekor (1836) esperesként szolgált, míg korábban főjegyzőként és tanácsbíróként szintén hozzáfért ezekhez az iratokhoz. Vö.: Labádi, 2014, 7—22.

80 Kis, 1992, 134. Korábban megállapítottuk, hogy Bökényi esperessé való választása nem 1713- ban, hanem 1712-ben történt. Vö. 44. lábjegyzet.

21