Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.6. Esküminták - 1.7. Az első ordinációs lista
Bökényi életrajzi adatait történetírók és a szakirodalom is többször felhasználta. Érdekes, hogy egyedül Kis Bálint használta az eredeti egyházmegyei jegyzőkönyvben található életrajzot,53 a többi történetíró a makói példányból dolgozott. A 19. század végén Szöllősi Antal makói lelkipásztor a makói presbiteri jegyzőkönyvben lévő Bökényi önéletírásra támaszkodva írta meg a makói egyházközség 17/18. századfordulójának történetét.54 55 Borovszky Samu Csanád vármegye történetének feldolgozásához a makói presbiteri jegyzőkönyvben található Bökényi életrajzot vette figyelembe, és közölt belőle rövid részletet. Szintén ismerte Bökényi önéletírásának makói példányát Gilicze János valamint Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna.35 Reizner János szintén a makói jegyzőkönyvben található életrajz alapján ismertette Makó 1686 körüli pusztulását.56 Makó történetének legkorszerűbb feldolgozásában Szakály Ferenc is említi Bökényi életrajzát, de hivatkozásában csak Reiznerre és Borovszkyra utal.5 Néhány esetben a békési egyházmegye első jegyzőkönyvében található ordinációs listában más aláírók is közölnek életrajzi adatokat, de azok Bökényi önéletírásához képest sokkal rövidebbek. így például Szentmiklósi Sebők Sámuel esetében megtudjuk, hogy külföldön tanult, és korábban a nagykunsági egyházmegyében szolgált. Szintén közöl biográfiai adatokat Mező István feketegyarmati lelkipásztor bejegyzése is, akiről megtudjuk, hogy korábban Tiszalökön szolgált. Az aláírók neve mellett nem minden esetben szerepel, melyik gyülekezetbe kerültek, ezért a lelkészi szolgálat helyszínének megállapításához további forrásokat kell felhasználni, amely ennek a kiadványnak nem feladata. Az aláíró lelkészek névsorából kiderül, hogy a 18. század elején még anyaegyházközségnek számított Algyő, Fás és Gella (Gerla/Gyéla) is, viszont az 1750-es évekre ezek közül mindegyik megszűnt.58 A lelkészi névsorban szerepel egy segédlelkész aláírása is: 1774-ben Dobsa Ferenc „coadjutorként” írta alá a nevét. A korabeli terminológia szerint az egyházmegye vezetője az esperes (senior) és a világi főgondnok (coadjutor curator) volt. Hitéleti kérdésben az esperes, más ügyekben a főgondnok szavazata döntött.59 Ebben az esetben viszont a coadjutor nem a világi gondnokot jelenti, hanem a latin kifejezés szószerinti értelmezését, vagyis segítőt. Az egyházmegyei jegyzőkönyvben található díjlevelek között 1768-ban Békésen Szappanos Mihályt szintén 53 Juhász István esperes 1828-ban rendeztette az egyházmegye levéltárát, és ennek során Szentesen köttették be a jegyzőkönyveket. Kis Bálint ekkor minden iratot kézbe vett, és ezek alapján írta meg az egyházmegye történetét. Kis, 1992, 96-97, 104. 54 Szöllősi, 2000, 9-10. 55 Borovszky, 1896, 312-313. Gilicze - Pál, 2002, 85. 56 Reizner nem olvasta a makói kéziratot, hanem azt Szöllősi Antal lelkipásztor közléséből ismerte meg. Vö.: Reizner, 1892, 32. 57 Szakály, 1993,287. 58 Hegyi, 2019a, 104. 59 Barcsa, 1908, 47. Szentpéteri Kun, 1948, 80. 15
