Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)

1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.6. Esküminták - 1.7. Az első ordinációs lista

egy reverzáüst arról, hogy megtartja az egyházi törvényeket.40 1715-ben viszont az uralkodó megtiltotta, hogy protestánsok zsinatokat hívjanak össze, ezért a lelkészavatás is nehézségekbe ütközött. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az egyházmegyék kezébe került a lelkészavatás, viszont a mindenkori tiszántúli püspök igényt formált arra, hogy ő szentelje föl a lelkészjelölteket.41 Ebből adódóan a türelmi rendelet kihirdetéséig az egyházmegyék voltak a lelkészavatások elsődleges helyszínei, noha az egyházkerület előtt is történtek ordinációk, mert az egyházkerületi jegyzőkönyvben is rendszeresen feltűnnek ordinációs jegyzékek.42

A békési egyházmegye első jegyzőkönyvében 1696 és 1809 között vezették az ordinált lelkészek névsorát, vagyis a türelmi rendelet kihirdetése után is fennmaradt a kialakult lelkészszentelési gyakorlat. Mivel 1781 után már nem ütközött akadályba a püspöki szentelés, ezért az egyházmegye jegyzőkönyvében vezetett tanúsítványok már nem helyettesítő szerepet töltöttek be, hanem arra voltak alkalmasak, hogy az esperesség pontosan tisztában legyen a területén megválasztott lelkipásztorok jogállásával. 1787-től kezdve az egyházmegyébe beiktatott lelkészeket az egyházmegyei gyűléseken kebelezték be, amelyekről egyházmegyei határozatokat hoztak, 1787 előtt viszont ilyen bekebelezési határozatok nem születtek, csak az ordinációs listában vezették a lelkészek adatait.43

Az egyházmegye első jegyzőkönyvében található ordinációs lista a Békési Református Egyházmegyébe 1696 és 1809 között bekebelezett lelkipásztorok neveit tartalmazza. A jegyzékben vannak érdekes bejegyzések is. Ezek közül a legjelentősebb Bökényi János makói prédikátor 1712-ben készült önéletírása. Az önéletírásról azért tételezhetjük fel, hogy 1712-ben keletkezett, mert a jegyzőkönyvben közvedenül az önéletírás után Bökényi esperessé választása található, amelyre 1712. április 10-én került sor. A kéziratban javítva van a dátum, ezért elképzelhető, 1713 a helyes olvasat, viszont valószínűbb, hogy az egyházmegyei gyűlés (1712. április 10.) után hagyta jóvá az egyházkerület az esperesválasztást, és nem fordítva: 1712. szeptember 28-án a debreceni zsinaton Bökényi Jánost megerősítették a makói egyházmegye élén.44 45

A szöveg különlegessége, hogy mottóként Titus Maecius Plautus ókori vígjátékíró Hetvenkedő katona című művéből egy sort idéz,43 majd ezt követően az eleusisi misztériumok főpapi méltóságára, a hierophantesre utal, és a Zsidókhoz írt levél 13.5-6. részét idézi. Feltételezhetően azért teszi ezt, mert arra kívánt utalni, hogy a Zsidókhoz írt levél a hellenisztikus kultúrában élő közösséghez íródott, amely a kereszténységen kívül a görög (eleusisi) és más vallásos szokásokat

40 Köblös, 2016, 84.

41 Tóth, 1894,97.

42 Tóth, 1894,29-33.

43 TtREL. I.29.a.2. Hódmezővásárhely, 1796. április 22.

44 TtREL I.l.a.2. p. 224. Tóth, 1894, 93.

45 Vő.: Stewart, 2012, 181.

13