Hegyi Ádám: A Békési Református Egyházmegye első jegyzőkönyve és annak mellékletei 1696–1809 (1839) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 23. (Debrecen, 2021)
1. Bevezető tanulmány: jegyzőkönyvvezetés a Békési Református Egyházmegyében a 18. században - 1.6. Esküminták - 1.7. Az első ordinációs lista
Egyedül az egyházmegye körrendeleti jegyzőkönyvében39 szerepelnek a 17. századi vallásüggyel kapcsolatos törvények szövegei, amely alapján feltételezhetjük, hogy a lelkészek tudatosan összegyűjtötték a jogállásukkal kapcsolatos dokumentumokat, de nem tudjuk, ténylegesen milyen lépéseket tettek érdekeik érvényesítése érdekében. Az egyházmegye első jegyzőkönyvének 1729-ben összeállított tartalomjegyzéke alapján az erdélyi fejedelmek okleveleinek listája már akkor is a jegyzőkönyv része volt, de elképzelhető, hogy korábban a többi 17. századi vallásügyi törvénnyel együtt egy másik protokollum részét képezték, amelyeket talán az egykori zarándi egyházmegye lelkészei hoztak magukkal a békési traktusba. Ha ez így van, akkor ez megmagyarázza, miért foglalkoztak Békésben is az erdélyi fejedelmi oklevelekkel, hiszen azok Hunyad-Zarándban érvényben voltak, míg Békésben nem. 1.6. Esküminták A békési egyházmegye első jegyzőkönyvében maradt fenn a lelkészek eskümintája. A szöveg datáladan, elképzelhető, hogy a 17/18. század fordulóján keletkezett, mert a protokollum ordinációs nyilvántartása szerint a két első lelkész 1696-ban és 1712-ben írta alá lelkészi névsort, tehát feltételezhető, hogy számukra készült ez az esküforma. Ennek ellentmond az, hogy a jegyzőkönyv 1729-es tartalomjegyzéke nem említi az eskümintát, csak a Szeremlei Sámuel által 1884-ben összeállított tartalomjegyzékben szerepel először. Feltételezhetjük, hogy 1729-ben még nem volt a jegyzőkönyv része, de már használták a lelkészek felszentelésekor. Az eskü szövegébe utólag toldották be a református egyház szimbolikus könyveire való eskütételt, amely arra enged következtetni, hogy az egyházmegye gondolkodásában valamikor konzervatív fordulat következett be, amely az ortodox református dogmatikához ragaszkodott, a teológiai újításoktól elzárkózott. Az ortodoxia léte viszont nem segít az eskü keletkezésének datálásában, mert ilyen jellegű teológiai gondolkodás a 17. és 18. században is jelen volt. 1.7. Az első ordinációs lista A tiszántúli egyházkerületben a lelkésszé válás kritériumait a Geleji-kánonok szabályozták. Ezek szerint lelkésszé úgy válhatott valaki, ha rendelkezett külső (gyülekezeti) és belső (isteni) meghívással, ezt követően nyilvános vizsgán kellett számot adnia a tudásáról és erkölcseiről. Amennyiben sikeresen levizsgázott, akkor a püspök az egyházkerületi gyűlés — korabeli kifejezéssel: zsinat — előtt kézrátétellel lelkésszé avatta, és kiküldte őt az igehirdetésre és a szentségek kiszolgálására. Mindezt egy papi diplomával hitelesítették, és gyakran a lelkész is adott 39 TtREL 1.29.f.l. 12
