Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
ea KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE 8o előadást tartottam az egyház szeretetmunkáiról. Utána bejött hozzám egy özvegy asszony, Császárné Veres Júlia és 4000 pengőt és még további segítséget is ajánlott fel egy hajlék szerzésére az egyház szeretetmunkái számára. Találtunk is egy ilyen alkalmas házat, de 41 ezer pengőért. Ez nagy ár volt, de Isten velünk volt. Elmentem Óvári Ferenchez, országgyül. képviselőhöz, a veszprémi Takarékpénztár igazgatójához és tőle a charitatív célra való tekintettel 30 ezer pengőt szereztem első helyi bekebelezésre 23 éves amortizációra, 7 ezer pengőt pedig a Pesti Egyházmegye Özvegy és Árva Gyámintézete adott II. helyre. Ki volt fizetve a vételár megindulhatott a munka. Ekkor kezdődött a pesterzsébeti egyház aranykora. Ebben a központi fekvésű házban Nőegylet, leánykor, cserkészek, bibliaórák, munkái folytak. Mindennap igénybe volt véve. A nők varrtak, kézimunkáztak, abból gyönyörű szép kiállításokat rendeztek, az azokon befolyó bevételt pedig jótékony célra fordították. Közben az történt, hogy pénzünk értéke csökkent, az ingatlan értéke pedig emelkedett. Ekkor gondoltunk merészet és nagyot. Eladtuk ezt a házat 190 ezer koronáért, kifizettük belőle az összes tartozást, a megmaradt 145 ezer pengőből pedig vettünk egy szintén központban levő házat 140 ezer pengőért teljesen adósságmentesen. Azt is berendeztük egyleti helyiségnek és pedig naponta 100 református gyermeknek ingyen étkeztetésére. Kuyper Katalin ugyanis holland támogatással ezer budapesti református gyermek étkeztetésére ajánlott fel segítséget, ebből sikerült Pesterzsébetnek egy tizedrészét megszerezni. A világháború utáni szomorú időkben gyönyörű missziót végzett ez a holland étkeztetési akció. 1920, 1921, és 1922 telén, tehát tárom egymásután következő télen 5-5 hónapon keresztül 2-3 fogásos háziasán készült ízletes ebédet kaptak a gyermekeink, minden hónapban másik száz. El lehet gondolni, micsoda áldás volt ez lelki tekintetben is. Mert nem csak testi táplálékot kaptak a gyermekek, melyet egy fizetéses alkalmazott segítségével a mi Nőegyletünk naponként 2-2 beosztva készített el szívesen és örömest, hanem amellett én, mint lelkipásztor napközi foglalkoztatásban is részesítettem őket, énekeltünk, szép vallásos, építő történeteket olvastam nekik és tanultak szebbnél szebb evangéliumi énekeket. Virágkora volt ez a pesterzsébeti egyháznak, Istennek és a hollandoknak a jóvoltából. Mi csak eszközök voltunk hozzá. Mivel a fellendült hitélet miatt a háború elején épített imaterem már nagyon is szűknek bizonyult és a pénzromlás és anyaghiány miatt templomépítés lehetetlen lett volna, elhatároztuk, hogy imatermünket kétszeresére megnagyobbítjuk, karzatokat alkalmazunk és elébe tornyot építünk. Erre a célra pedig ezt az egyesületi házat eladjuk és a vételárát beépítjük a templomba. 250 ezer koronát kaptunk a házért, 600 koronába került az építkezés, de gyűjtésekből, adakozásból az is megépült. Alig hogy a templom elkészült és annak költsége teljesen kifizettetett, egy év múlva már egy 13 szóló változatú, 327
