Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Középszabolcsi Egyházmegye
C3 KÖZÉPSZABOLCSI EGYHÁZMEGYE so meg. Utána a nagy káplánhiány miatt egyszerre három esperes is hívott állásra. Széli Kálmán győzött és így Belényesre kerültem a nagy beteg Sipos Imre mellé. Egy hónap múlva ő is elhunyván, mint most már megbízott h.lelkész, harmadik lelkészválasztást bonyolítottam le Bottyán Pál megválasztásával. Ekkor ért a szerencse, hogy egyik legjobban dotált káplánságot, a hajdúböszörményi 1700 a.kor.fíxfízetéssel dotált káplánságot nyertem el, ahol is 1904. május 1-től 1905. szeptember 1-ig működtem. Ekkor már mint okleveles lelkész elérkezettnek láttam az időt régi tervem megvalósítására. Az volt az elgondolásom, hogy ha már külföldi egyetemeken nem jártam, akkor, mielőtt falusi papnak mennék, legalább a budapesti egyetemen igyekszem szélesbíteni látókörömet. Lemondottam állásomról és egy kis gyűjtött pénzemmel, valamint orvos nagybátyám jelentős támogatásával beiratkoztam a bölcsészeti fakultásra. Újra diák lettem, hónapos szobával, órákra, menzára, könyvtárakba való járással és minden egyéb velejáróval együtt. Le is kollokváltam félévenként jeles eredménnyel, már csak a tandíjkedvezmény elnyerése miatt is. így elvégeztem és lehallgattam szabályszerű négy félévet, sőt még művészettörténeti tárgyakból még egy ötödik rendkívüli félévet is lehallgattam. Tanári alap és szakvizsgák letétele nem volt célom, mert nem volt szándékom tanári pályára átevezni, ellenben célom volt a doktorátus megszerzése. Szóbelileg kész is voltam, azonban disszertációm tárgyához, Petrovics Péter, első református főúr művelődéstörténeti ismertetéséhez annyi anyagot gyűjtöttem össze, hogy annak feldolgozásához nem maradt időm. Eközben és ezalatt, ugyanis míg ezek történtek a budapesti egyház már 1906 januárjában hittanórák adásával bízott meg, félév múlva már megválasztott hitoktató s.lelkésznek, egy év múlva már véglegesített is 1907-ben rendszeres fizetéssel. Mint hitoktató a legjobb iskolákat kaptam, középiskolák, Andrássy úti Leánygimnázium stb. Mint budapesti vallástanító- és felszentelt lelkészt választott meg a pesterzsébeti egyház lelkészévé, mely állást 1911. ápr. 24-én foglaltam el. Mikor állásomat elfoglaltam, akkor nem volt az egyháznak semmije, csak egy papiak 14.000 P. betáblázott teherrel. Istentiszteletek templom hiányában az áll. iskolában voltak, temetésre dupla stóláért a róm.kath.harangok szóltak. Első dolgom volt Egyházi Híradó címmel gyülekezeti lapot indítani. Tudtommal 1911-ben még nem volt gyülekezeti lap sehol sem. Ebben a lapban megpendítettem egy harang beszerzésének gondolatát és szükségét. Megindult az adakozás úgy, hogy aug. 20-ra, alig néhány hónap leforgása alatt már egyszerre három szép harangot szentelhettünk fel haranglábra állítva. Egy év múlva a paróchiával szomszédos 600 öles és forgalmas útra néző villatelket vettük meg a rajta levő villa épülettel melyet egyleti, bibliaköri és varróóra helységgé alakítottunk át. Közben kitört a világháború. Mivel ez megnehezítette és kitolta a templomépítés lehetőségét, gyűjtött pénzünkből egy imatermet építettünk fel, melyben hatalmas, áldott szeretetvendégségeket is tartottunk. Az ott tartott vallásos estélyeink egyikén 326
