Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
ea HEVES - NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so Tiszakürt Tóth Dezső Tárgyilagos önéletrajzot írni talán a legnehezebb dolog, mert önmagával szemben minden ember mégis csak elfogult. Őszinte életrajzot írni is nehéz, mert mindenkinek van olyan sajátosan takargatni valója, amit saját integritása ösztönös védelmében nem szívesen teregetne ki írásban. Mégis megpróbálom mind a kettőt, mert d. Dr. Révész Imre püspök úr 6712/944 sz. felhívása erre kötelez és mert szolgálni akarok az utókornak. Nem a magam dicsekedésére vagy hiú védelmére veszem tehát kezembe a tollat, hanem a reánk bízatott szolgálat érdekében s így remélem, hogy a tárgyilagosságot s őszinteséget is megközelíthetem. Találóbb címül talán ezt választhatnám: egy magyar református lelkipásztor a két világháború korából. Származásom. Apai részről mezőtúri ősi bennszülött, telkes-jobbágy családból származom. Családnevem talán arra enged következtetni, hogy eleim vagy szlovákok voltak, vagy valami szoros összefüggésben voltak azokkal, azonban nagyon korán 8 tökéletesen asszimilálódhattak, mivel már a XVI. századi püspöki tizedlajstromokban is fordulnak elő ily nevüek. Mezőtúron is jóval előbb gyökeret verhettek már, mint 1714, amikor a mezőtúri református egyházban anyakönyvek vezetését megkezdték és amikortól fogvást kifogyhatatlanok az anyakönyvek a Tóth névből. Ősi, taxás, földmívelő és református őseim személyazonossága ugyan csak 1773-tól állapítható meg kétségtelenül, mégis jóval korábbi fejlődés eredménye, előkelő társadalmi állásuk is, ami nemcsak abból gyanítható, hogy már a XVIII. században a Czebe, Igari-Szücs s más ma is az első vonalban élő családokba nősültek, hanem abból is, hogy nagyapám már nemcsak a túr partikula hat évfolyamát végezte el, hanem 1846-ban a debreceni Kollégiumba is subscribált. Ott a két filozófiai évfolyamot el is végezte s azután legott beállott honvédnak a 48/49,iki szabadságharcba. Ennek leverése után pedig tanulmányait tovább nem folytatta, hanem 20 éves fővel nyomban megnősült s attól kezdve az ősi ugaron, Mezőtúron gazdálkodott, távol a legcsekélyebb közéleti szerepléstől is. Felesége a túrkevei kiváltságos nagykun Laczka-Tóth család ivadéka, amely család őse a XVIII. sz. végén, ellenreformációs erőszakkal elpusztított csegei református egyház rektoraként menekült Túrkevébe. Ennyiben mártírvér is folyik ereimben. Tizenegy gyermekük közül hatot neveltek fel, még pedig nagyapám, egykori kollégiumi végzettségére emlékezve, egyet mérnöknek, egyet orvosnak s egyet -apámat- ügyvédnek taníttatott ki, sőt a negyedikkel is elvégeztette a túri iskola hat osztályát, mielőtt ez az egy átvette volna a tekintélyes családi birtok kezelését. A legkisebb gyermek volt apám, akinek nevekedésére már nem is sok gondja jutott a családfőnek, anyja pedig 292
