Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
cg HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so Az első világháború végén a forradalmak alatt oláh megszállás alatt sokat szenvedetem. Amikor a város egész intelligenciája elmenekült a vörös hadsereg elől: én helyemen maradtam. A vörösök halálra kerestek, de idejök nem volt szándékaik végrehajtására. Az oláh hadsereg letartoztatott, dr. Szatmáry Imre, akkori városi főjegyzővel és Nagy Kálmán akkori református népiskolai igazgatóval és az állomásnál agyon akart lövetni, bennünket téve felelőssé a lefolyt utcai harcokért és a belvárosi toronyban a vörösök kitűzött és fennhagyott vörös zászlóért. Most a második világháború 5.-ik évében szenvedünk. Imádsággal és sok munkával tartjuk a lelket Mezőtúr magyar népében és az Istenben és az ő igazságában bízva várjuk a szabadulást és a boldog új magyar életet. Mezőtúr, 1944. március 15. * Falussy Gusztáv Születtem Szentkirályszabadján /Veszprém megye/ 1892. év január 18-án kisbirtokos, ősi nemesi családból. Edesatyám nemes Falussy Gusztáv, édesanyám nemes Kátay Eszter. Elemi iskolába szülőfalum jóhírű református népiskolájába jártam. A gimnázium első osztályáról tettem vizsgálatot. A középiskola II.-VIII. osztályát a pápai református gimnáziumban, mint nyilvános tanuló, végeztem el s tettem le 1911. év július havában jeles eredménnyel érettségi vizsgálatot. A szegény gyerekek iskolája, a pápai gimnázium tandíjmentességgel s ingyenes konviktus hellyel tette lelhetővé középiskolai tanulmányaim elvégzését. V. gimnazista koromtól kezdve az említett iskolai jótétemények mellett a legációk /abban az időben a dunántúli egyházkerületben még a kislegációk intézménye meg volt/ jövedelméből, instruktori díjakból a jótékony alapítványok kamataiból nyert segélyekkel teljesen, minden szülői támogatás nélkül, magam tartottam el magamat. Theológiai tanulmányaimat a pápai Theológiai Akadémián folytattam az 1911-1915. években. Elénk részt a pápai főiskola Ifjúsági Képzőtársaságának, az ifjú diák lelki és szellemi életének fejlődésére igen áldott hatást gyakorló munkásságban, mint felső osztályos gimnazista s később mint theológus is. A Képzőtársaság évvégi pályázatain számos prózai munkámmal nyertem pályadíjat. Ezen pályamunkák közöl a pályadíj mellett különös elismerő dicséretben részesültem „ A dunántúli ref. egyházkerület írótagjai a XIX. században”, c. nagyobb tanulmányom. A pápai Alma Mater legáldottabb nevelő eszközének tartom ma is a Petőfi és Jókai szellemét híven őrző Ifjúsági Képzőtársaságot. A főiskolai Gyorsírókor munkájában is részt vettem már VII. gimnazista koromtól fogva, mint előadó s theológus koromban, mint ifjúsági elnök. A Gyorsírókor előadói és tisztviselői tanították akkor a pápai 286
