Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
es HEVES - NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so gimnáziumban a gyorsírást, olyan szép eredménnyel, hogy az országos gyorsírói versenyeken a pápai főiskola Gyorsírókor tagjai igen előkelő helyeket vívtak ki maguknak. A theológiai alapvizsgát 1913-ban tettem le jeles eredménnyel. Bekapcsolódtam a Theológiai Önképzőkör munkájába is, amelynek évvégi pályázatain szintén számos pályadíjat nyertem. Ezen pályamunkáim közül különösen kiemelkednek a „Tóth Ferenc élete és munkássága”c. egyháztörténeti, továbbá „ A vasárnap megszentelésének vallási és szociális jelentőségei” c. gyakorlati theológiai tanulmányaim. Ez utóbbi bíráló tanáraim kívánságára a Dunántúli Protestáns Lap 1914. évfolyamának 42-50. számában ki is adtam nyomtatásban. Negyed éves theológus koromban meghirdetett három főiskolai pályatétel közül kettőt dolgoztam ki s mind a kettő elnyerte a kitűzött, akkor elég tekintélyes pályadíjat. Ezek a pályamunkáim „A római nevelés” és „Berzeviczy Gergely irodalmi munkássága és annak jelentősége” c. tanulmányaim voltak. Theológus koromban több cikkem is jelent meg a Dunántúli Protestáns Lapban. 1915. év szeptember havában jeles eredményű első lelkészképesítő vizsgát tettem. Ez év szeptember 15.-én atyai barátom, nh. boldog emlékű Csomasz Dezső, a mezőtúri kiváló és kedvelt lelkipásztorának hívására Mezőtúrra jöttem segédlelkésznek s ugyanakkor beiratkoztam a budapesti m.kir. Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára. 1916. év szeptember 1.-től égy évi segédlelkészi szolgálat után a mezőtúri presbitérium gimnáziuma helyettes tanárának és Intemátusa felügyelőjének választott meg. Tanári működésem ideje alatt is állandóan végeztem a mezőtúri gyülekezetben segédlelkészi szolgálatot. 1919. év márciusában az egész mezőtúri gyülekezet meghívása útján választott meg újvárosi paróchiális köre lelkipásztorául. Állomásomba 1919. év április 20.-án, a szomorú emlékű magyar kommün idején iktatott be az egyházmegye képviseletében nh. Csomasz Dezső mezőtúri-belvárosi lelkipásztor, egyházmegyei tanácsbíró, mert a hevesnagykunsági egyházmegye akkori esperese a nagyon zavaros, sőt veszélyes közállapotok miatt nem tudott eljönni Mezőtúrra. Rendes lelkipásztori szolgálatomat igen nehéz külső körülmények között kezdettem meg, mert a magyar Tanácsköztársaság főhatalmat gyakorló illetékes népbiztosának rendelkezése alapján az egyház minden vagyonát állami tulajdonnak nyilvánították s minden nap azt vártuk, hogy mikor veszik el a gyülekezettől? Még nehezebbé tette nekem, a kezdő lelkipásztornak a helyzetemet az is, hogy egyházrészem Mezőtúr kimondottan proletár része volt s 80 %-ban kubikus munkásból állott, akiknek a lelkében igen fogékony talajra találtak a kommunista eszmék. Jóságos Istenem kegyelme azonban megsegített abban a törekvésemben, hogy a földmunkás testvéreim szívéhez vezető utat, ha nem is teljesen, de jelentős részben sikerült megtalálnom s így nem csak a kommün idején tudtam gyülekezetem életét átmenteni, hanem kubikus híveimmel 14 esztendeig tartó újvárosi lelkipásztorkodásom idején 287
