Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
cg HEVES - NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so megbecsülő szeretetben szolgáltam itt majd egy emberöltőn át. Az egyházmegyei lelkészegyesületnek, majd 1917 óta magának az egyházmegyének jegyzőjévé, 1922-ben tanácsbírájává, 1922-ben egyházkerületi képviselőjévé választottak, 1930-ban b.e. Lévay Mihály esperesünk elhunytával engem bíztak meg 3 egyforma szolgálati idejű tanácsbíró közül az espereshelyettességgel. Mint böjti lelkészt választottak be 1929-ben Csonka-Bihar vármegye törvényhatósági bizottságába s még, mint Bojton szolgáló lelkészét ért az a kitüntetés, hogy 1937-ben egyházkerületi tanácsbíró lettem. Sok kedves és hálárakésztető emlék kapcsolt és kapcsol hát ma is régebbi szűkebb hazámhoz: „Biharországhoz”. Négy és fél év óta azonban máshol mutatta kis életem Ura a munkamezőt. Legyen áldott az ő szent neve, hogy itt is adott, a Nagykunságon megértő szíveket, barátokat és munkatársakat. Kunhegyesi szép, nagy gyülekezetünk lelki építését s anyagi fellendítését testvéri egységben igyekszünk munkálni lelkipásztortársammal, Vargha Zoltán egyházmegyei főjegyzővel. Egyházmegyénk vezetőségének bizalma folytán bekapcsolódhattam itt is az egyházmegyei munkába, mert 1940-ben egyházmegyei tanácsbírónak választottak. A munkamező tágult, szélesedett. Érzem, hogy még fokozottabb mértékben szükségem van Isten előbbvivő kegyelmére. Alázatos hittel és boldog bizodalommal kérem Azt Aki mindeddig megtartott s megsegített: legyen velem itteni sáfárkodásomban s adjon erőt, hogy az ő gyülekezetének gyertyatart ójában világolhasson életem, míg ő jónak látja. Kunhegyes, 1942. július 9. * Vargha Zoltán Születtem Volócon /Bereg m./ 1892. november 26-án. Édesapám, néhai Vargha Zsigmond ott volt akkor máv. fogalmazó állomásfőnök. Édesanyám Bajza Emma, néh. Bajza István gencsi lp. leánya. — Szomotor és Nyírbátor voltak még édesapám állomásai. Nyírbátorban kezdtem iskolába járni s itt végeztem az elemi iskola két első osztályát. Mélyen vallásos édesanyám és zsoltáros édesapám lelki hatása s a rokon papi házaknál nyert benyomások már legkorábbi gyermekségemben döntöttek jövő életpályám felől. 1900-ban édesapám Budapestre került, központi tisztviselőnek. Rákospalotán, majd Újpesten laktunk s e helyeken végeztem el az elemi osztályokat. A gimnázium első két osztályába a budapesti Lónyai utcai gimnáziumba jártam. Édesapám, súlyos betegsége miatt, mint s. titkár, nyugalomba menni kényszerült s ekkor, 1904-ben családunk Nagykőrösre költözött. Itt vesztettem el édesapámat s itt maradtunk csekély nyugdíjú 278
