Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
es HEVES - NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so édesanyám gondjára négyen testvérek. A legidősebb 15 éves, a legfiatalabb 5. Ma is a jó Isten csodáját kell látnom benne, hogyan nevelhetett fel bennünket kicsinyke jövedelméből édesanyám. Érettségi után, 1910-ben Debrecenbe költöztünk s ott folytattuk tanulmányainkat. 1910-14-ben voltam a Kollégium tandíjmentes diákja. 1914- ben külföldi stipendiumért folyamodtam, s kaptam is kettőt, Edinburghba és Aberdeenbe szólót. A kínálkozó esküdti állás és a két stipendium közül az edinburghba szóló konventi ösztöndíjat választottam. Amerikában szerettem volna lelkészi pályámat elkezdeni. Készültem is nagyon az angliai útra, mikor kitört a háború. Itthon kellett maradnom. Elhelyezkedés nélkül állván, kénytelen voltam nevelői állást vállalni Tiszaroffon, Kovács Béla uradalmi intéző 3 gyermeke mellett. Ha eddig nem tudtam volna, itt meg kellett tanulnom, hogy a Mindenható vezérli az embert élete útján. S bölcsebben, mint az ember maga tehetné. Két évet töltöttem, mint nevelő. Bár csak, mint bejegyzett káplán szolgáltam, egész jövőmre még is döntő hatást gyakorolt főnököm, Németh Vince bölcs iránymutatása. A II. lelkészképesítő vizsga letétele után, 1916. november 31-én pásztorául hívott meg az abádszalók-tiszaszalóki gyülekezet. 1917. február 18-án iktatott be a boldog emlékezetű, áldott lelkű Győry Lajos esperes. 1918-ban vettem feleségül egykori tanitványomat, Kovács Irmát. - 1927- ben súlyosan próbált meg az én Uram, elsőszülött kislányunk elvesztésével. De ezzel a próbával még szorosabban kapcsolt magához. 1930-ban stipendiumot kaptam, mellyel a bécsi egyetemen töltöttem fél évet. Bohatec József professzor előadásait hallgattam s élveztem a professzor úr szerető támogatását minden dologban. A Collegium Hungaricum vendégtagja voltam s nyertem ott nagyon áldott lelki hatásokat. 17 és fél évig szolgáltam az abádszalóki-tiszaszalóki gyülekezetben. Voltak harcaim is, de ezek emléke régen elhalványult, csak az egész gyülekezet szeretetének drága emlékezete kísér életem végéig. S az a kép, mikor erős, kemény s hidegnek látszó férfiak integettek zokogva a sírva távozó pásztor után. A jó Isten sikereket is adott, így pl. a nehéz helyzettel küzdő egyházat a legteljesebb anyagi rendben hagyhattam el, mikor kunhegyesi gyülekezet egyhangúlag hívott el a Makláry Károly távozásával megüresedett lelkészi állásra. 1934. június 17-én foglaltam el az itteni állásomat. Régi gyülekezetem eléggé meg nem becsülhető szeretete megkapó módon nyilvánult meg még a folyó évben is. Pályám 25 esztendős fordulójának emléknapján maguk közé hívtak szolgálatra s melegen ünnepelték velem s az enyéimmel együtt a reám nézve olyan jelentő napot. Az egyházmegye lelkészeinek bizalma 1920-ban a lelkészegyesület előadó jegyzőjévé választott. Hosszú évekig viseltem e tisztet s azt az alelnöki állással cseréltem fel. — Évekig voltam az egyházmegye missziói előadója, 279
