Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
cs SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so szeptember végén elfoglaltam magosligeti állásomat. Ezen egyház, illetve község is román megszállás alatt volt még akkor. Itt született december 17.-én az első gyermekem, hasonnevű fiam, aki e sorok írásakor jogszigorló. Míg Tivadarfalva jómódú gazdag nép volt, addig Magosliget ellenkezőleg nagyon szegény. Különösen pádig érezhető volt ez akkor, amikor 1920. évben tárgyalások indultak meg a községben a trianoni határ megállapítására nézve. A trianoni határ úgy lett meghúzva közvetlen a község alatt, hogy a határnak mintegy 59-60 százaléka román, majd későbben cseh-szlovák területre esett és pedig többnyire nagybirtokok. A temető alatt húzódott a határ, úgyhogy eleinte arról volt szó, hogy a temetőt is elcsatolják. így maradt aztán itt a trianoni csonkaországban a falu a maga szegény, szerencsétlen népével minden kereseti és megélhetési alkalom nélkül a legnagyobb nyomorúságban, mivel az elcsatolt birtokrészre jártak dolgozni. Ideát csak a gazdák birtoka maradt, akik maguk munkálták földjeiket. Itt történt, hogy 1920. március 15,ére készítettem előző nap az iskolás növendékeket, amikor észrevettem hirtelen, hogy megérkeztek a községbe a román csendőrök. Tudtuk, hogy már el fognak menni s meg is kérdezték, hogy mi volt az iskolában s mondtam, hogy már úgysem sokáig lesznek s ünnepélyre készültünk. Akkor házrólházra jártak s amit tudtak mindent összeszedtek és így vonultak el az előzőleg megállapított határon túlra márc. 17.-én, magyar közigazgatás alá helyezvén a községet. Itt munkálkodtam aztán 1921. áprilisig, amikor itteni munkateremet áttettem csere útján Tiszacsécsére, helyet cserélvén Tóth Ferenc jelenlegi kispaládi lelkésszel. Természetesen tanítattam is fiamat, (kettő közül egyik még 6 hetes korában meghalt) előbb a debreceni, majd a sárospataki gimnáziumban, ahol 1938. évben leérettségizett jó eredménnyel. Fiam aztán az érettségi után a debreceni egyetem theológiai szakára iratkozott be, de egy félév múlva átment a jogi szakra. Jelenleg, beszámítatva a theologián eltöltött félévet is, mint jogszigorló, készül a doktori szigorlatok letételére, amint azt fentebb röviden említettem is már. így telt és telik életünk a békés, nyugodt, józan, munkás nép között, vezetve az egyház hajóját az élet tengerén, hol csendes, békés vizeken, hol zivatartól, hullámoktól felkavartan, építve az egyházat a fent ismertetett fundamentomra, hogy haladhasson az a csendes, békés révpart felé. Voltak ugyan életünk napjaiban nehéz aggodalmakkal teljes idők is. Már maga az, hogy az 1914-18. évi világháború idejében kezdtem pályafutásomat és kezdtük az életet, amikor nemsokára 1918. év őszén az akkor dühöngő, sok áldozatot kívánó spanyol járvány engem sem került el. Súlyos betegen, önkívületi állapotban feküdtem mintegy 3 hétig. Jöttek azután a forradalom, kommunizmus, román megszállás, amelyek mind megrázkódtatták az életet és zivataros hullámok közzé sodorták élethajónkat, amelyet aztán tetézett a gyászos trianoni békeparancs. 519
