Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

tói SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE 8a

Az a 20 év aztán, amelyet jelenlegi működésem helyén immár Isten jóvoltából eltöltöttem, csendes, nyugodt békeéveknek mondható. Bár voltak is eleinte zavaró, rendfelforgató elemek, akik mindenáron igyekeztek volna megbontani a békességet, de az a már fent említett módon nagyon rövid időre sikerült és ismét vissza lehetett állítani a megzavart nyugalmat és békességet, amely mint már említettem a palást ajándékozáshoz vezetett, sőt 1937-ben, mint 20 éves lelkészi szolgálatom emlékéül egy bőrkötéses Bibliával való megaj ándékozáshoz.

így jutottunk el ezen évhez, mely lelkipásztori szolgálatomnak és házasságkötésemnek 25. éve. Mint 25 évvel ezelőtt úgy most is a világháború nehéz idejét éljük. De el vagyunk telve Isten iránti hálával, hogy eddig vezetett bennünket és hogy elvezeti az élet tengerén nehéz hullámok között hányódó hajónkat a csendes, nyugodt, békés révpart felé. Mert amint megsegítette az egész magyar népet és kivezette a gyászos trianoni megkötöttségből és 20 év múlva kezdtük visszakapni elrabolt ezeréves országrészeinket s igy a csehek által megszállva tartott szőkébb hazámat, szülőfalumat is, úgy a hit és remény táplál, hogy szeretetének áldó sugaraival továbbra is ragyog felettünk, vezeti élethajónkat.

Meg kell még említenem, hogy szüleim közül anyám a cseh megszállás idején halt meg 1933-ban, Verbőcön, apám pedig itt halt meg, mert idemenekült s azzal a boldog megnyugtató szavakkal halt meg, hogy legalább magyar földön hal meg s 1938. évi felszabadulás májusában.

A történelmi hűség kedvéért meg kell emlékeznem arról, hogy 25 éves lelkészi pályám alatt a rendes lelkészi munkákon kívül foglalkoztam irodalmi munkával is. Több cikket írtam a Lelkészegyesület, a Debreceni Protestáns Lap egyházi és a Szatmár és Bereg politikai heti lapok számára. Ilyen cikkek voltak Ismertetés a belmisszióról, Pár szó a vasárnapi iskoláról, Ébredés, Kálvineumi ügyünk, Az ifjúság lelkigondozásának szüksége és eszközei, Pünkösd, Lelkészi szolgálati naplómnak egy érdekes részlete, Az ORSZ és Tiszacsécse, Újévre, Emlékezzünk, A protestáns papokról, Teendőink, A Kálvineum és az ORSZ, A halandóság és az ORJÓ, A mi sebeink, Lelkészi értekezletek, Nekrológok több lapban és többekről, mint Lencz Gézáról, Tóth Sándorról, Szász Tihamérről stb. Ezeken kívül számottevő munka jelent meg a már említett lapokban. A Szatmár és Bereg c. lapnak állandó munkatársa voltam.

így óhajtottam megvalósítani azt, amit bevezetésemben is fejtegettem, nem akarván kitenni magamat azon vádnak, hogy vagy tudománya nincs egy végzett lelkésznek, vagy ilyennek a szükségét nem érezzük, vagy pedig a gyakorló lelkészi tevékenységet pusztán üres, régi szólásmódokon felépült és igen könnyen gyakorolható mesterségnek nézzük. Távol áll tőlem a mi lelkészkedő papságunkról e lehetőségek bármelyikét is feltételezni, de csupán megemlíteni tartottam szükségesnek a fentiekből mintegy önként következtetve.

520