Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

ca SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE 8o

nő testvérünk már asszony korában halt meg, amikor 36 éves volt; ugyanakkor a legidősebb is.

Én a 4-ik gyermek vagyok. Szüleim már az elemi iskola megkezdése alkalmával elhatározták, hogy taníttatni fognak, amint hallottam tőlük azért, mert nagyon szerettem a könyvet. Az alapvető munkát mindjárt megkezdték azzal, hogy az I-II. elemi osztály elvégzése után, mivel Verbőcon gyenge tanító volt szerintük, elvittek a III-IV. elemi osztályok elvégzése céljából Nyírmeggyesre, ahol tanító az apám testvére, nekem keresztapám, Orosz Bálint volt, akinek fia Orosz Ernő bere-csomaközi lelkipásztor. így nagyon korán elkerültem a szülői háztól. Az elemi iskola 4 osztályának Nyírmeggyesen való elvégzése után vittek el aztán szüleim 1903. szeptemberében a gimnáziumba Szatmárnémetibe. Tekintettel azonban arra, hogy Verbőcről Szatmárnémetibe utazni nagyon nehéz volt, elvittek a közelfekvő Beregszászba. Itt végeztem aztán a gimnázium II-VI. osztályát, amikor a VII. osztályt ismét Szatmáron végeztem s itt is érettségiztem 1911- ben.

Megjegyezni kívánom itt, hogy Szatmárra november elején mentem vissza, kimaradván Beregszászból azért, mert az osztályfőnök, aki két tantárgyat tanított, azt hangoztatta, hogy akárhogy fogok is tanulni, el fog buktatni. A református fiúkat ugyanis nem nagyon szerette, ő maga róm. kath. lévén. Ekkor kérdést intéztünk Bakcsy Gergely még ma is élő, akkori szatmári igazgatóhoz, hogy felvesznek-e. Szombaton jött a válasz azzal, hogy hétfőn már ott legyek iskolában. így végeztem el gimnáziumi tanulmányaimat ott ahol megkezdettem, azaz Szatmáron; minden osztályt sikerrel.

Beiratkoztam aztán Debrecenbe a theológiára. Mint IV. éves theológus, az akkori segédlelkész hiányra tekintettel, segédlelkész lettem az ugocsamegyei Forgolányban, ahol a hadbavonult tanítót is helyettesítettem szeptembertől 1915. februárig, amikor a Főtiszteletű Püspök úr Tiszadadára helyezett az akkor már nagy beteg Szűcs Gábor lelkész mellé. A böjti úrvacsoraosztás következett, amelyet még együtt osztottunk ki. Akkor aztán úgy kimerült, hogy azonnal ágynak esett és 2 hét múlva meghalt 75 éves korában. Egyedül maradtam, amikor nemsokára következett a hús vét ünnepe, amikor egyedül kellett kiosztani az úrvacsorát mintegy 700 embernek. Itt működtem júniusig, amikor a Főtiszteletű Püspök úr a Biharkeresztes mellett fekvő Berekböszörménybe helyezett táviratilag időközi lelkészi teendők végzésére, ahol éppen lelkészválasztás előtt állott a gyülekezet. A választás nemsokára le is folyt s megválasztották Péntek Ferencet, aki augusztus végén el is foglalta állását s nekem onnan menni kellett. Debrecenbe utaztam a püspöki hivatalba, ahol aztán intézkedés történt elhelyezésemről. Az érmelléki egyházmegyében levő Éradonyba lettem küldve a harctéren szolgálatot teljesítő Laczák Dezső lelkész helyettesítésére. Itt a harctéren levő tanítót is helyettesítettem. így készültem az I. lelkészképesítő vizsga letételére, amely az akkori időkre és a harctéren levő évtársainkra tekintettel: december hónapra lett kitűzve.

516