Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

C3 SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so

Éradonyból azonban november elején Rozsályba lettem áthelyezve a szemét operáltatni akaró Nagy Sándor lelkész és a tanító helyettesítésére. Innen mentem aztán december elején az I. lelkészképesítő vizsga letételére Debrecenbe. Itt működtem 1916. február 15.-ig, amikor Főtiszteletű Püspök úr a 80 éves Jakab Antal mellé helyezett Penyigére, mivel közben a rozsályi lelkész hazaérkezett szemével gyógyultan.

Penyigén voltam szeptemberig. Ekkor Nagyszőllősre lettem helyezve úgy az ottani Esperes kérelmére, mint a saját kérelmemre. Biki Ferenc esperes óhaja volt, hogy legyek mellette s. lelkész, engem pedig hajtott egyrészt a szülői hajlék, Verbőc közelsége, amely csak 10 kmnyire volt Nagyszőllőshöz kényelmes vasúti közlekedéssel, ahonnan még, mint már említettem 8 éves koromban elkerültem s így kevés időt töltöttem ott. Augusztus utolsó napjaiban foglaltam el ott állásomat amikor azzal fogadott az Esperes, hogy ’’átadom neked a lelkészi teendők végzését én pedig vezetem az esperesi hivatalt, de természetesen szabad idődben az esperesi teendőkben is segédkezned kell.” Még tanítónak is alkalmazott a presbitérium a hadbavonult kántortanító helyettesítésére. így kellett aztán végezni Nagyszőllősön a lelkészi és tanítói teendőket és ott lenni az esperesi hivatalban is. Ezek a feladatok természetesen óriási munkát jelentettek számomra, amely minden időmet lekötötték. Ezen óriási munkák végzése közben kellett készülni a II. lelkészi vizsgára, amely 1917. szeptemberére volt kitűzve. Sok munkáim között is időt szakítottam magamnak arra is, hogy hetenként kétszer meglátogassam a szülői hajlékot s minden két hétben pedig mennyasszonyomat, akivel még 1915. júliusában, a berekböszörményi időközi lelkészségem ideje alatt jegyeztük el egymást. Későbben természetesen havonként csak egyszer tudtam utóbbi helyre, Gacsályba elmenni. E két hely volt az, ahová el-elmentem megpihenni sok dolgaim között.

Feleségemmel, fent említett mennyasszonyommal akkor ismerkedtem meg, amikor Beregszászból VII. gimn. oszt. tanuló visszamentem Szatmárra a már említett ok miatt időközben, ahol már csak 6-an voltunk az osztályban reformátusok, és odamentem lakásra a nagynénjénél, ahol bent tanult ő is, végezvén a tanítónőképzőt. Ott laktam aztán hátralévő két évi tanulmányaim ideje alatt.

Ez az ismeretség bár eleinte úgy látszott is, amikor Debrecenbe kerültem, hogy talán csak ismeretségnek marad, míg végre a fent említett szálakká fonódott. Amint én végleg 1915-ben végeztem a theológiát, úgy ő is ugyanakkor a tanítónőképzőt. Természetesen közben, amikor nem is tudtunk egymásról semmit, mintegy 2 év elmúltával azok a szálak, amelyekről azt hihettük, hogy már teljesen elszakadtak reánk nézve és már a régi ismeretség feledésbe merül, kezdtek ismét fonódni és mindig erősebbé lenni, míg aztán a fent említett időben aztán végleg összekötöttek bennünket.

517