Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Heves-Nagykunsági Egyházmegye
C3 HEVES-NAGYKUNSÁGI EGYHÁZMEGYE so Verbindung-nak, mely az elszászi német egyetemi polgárok „frei, froh, fromm” jeligéjű egyesület. Itteni összeköttetésem révén töltöttem két szemeszter között Gossweilerben, egy takaros elszászi faluban az evangélikus lelkész, E. Wagner családi körében egy hónapot. Vele jártam be Elszász jó részét s benne ismertem meg az elszászi ember lokálpatriotizmusát, azt a különleges faji öntudatot, mellyel sem a birodalmi németnek, sem a franciának nem vallotta magát, hanem „elszászi”-nak. A vele sógorságban lévő mittelbergheimi papi famíliához kapcsolódnak legmelegebb külföldi emlékeim. A minden iránt érdeklődő, okos és kedves Freysz lelkész és egész családja körében éreztem legjobban magam. Alig győztem felelni a magyar ügyre és életre vonatkozó kérdéseire. Három kis gyermeke olyan jó pajtásom lett, hogy utolsó náluk létemkor mindenik megajándékozott valamivel. A két kislány, az I. polgárista Andree és az elemista Lolo kis kézimunkákkal lepet meg, az 5-6 éves Dani pedig ezt látva 10 pfenniget csúsztatott a tányérom mellé. Viszonzásul Berlinben lefordítottam nekik Sebők Zs. Mackó úr első utazását németre. Ennek a kis kéziratos kötetnek az ad értéket, hogy Csikesz Sándor illusztrálta ügyes, ötletes és eredeti tollrajzokkal. Berlinben u. i. Vele és Nagy Gézával /ma kolozsvári theol. prof./ meg Soós Lászlóval / ma szolnoki lelkipásztor/ együtt voltunk egyetemi hallgatók. A két szemeszter között strassburgi stundenstársammal, Demjén István, ma budapesti lelkipásztorral beutaztuk Eszak-Franciaországot. Húsvét körül 10 napot töltve Párizsban, Belgiumon s Hollandián keresztül mentünk Berlinbe Brüsszel, Hága, Rotterdám és Amszterdam megtekintése után. A II. szemeszter végén, 1909 júliusában volt a genfi 400 éves Kálvin ünnepség, melyre ismét Csikesz Sándorral és Demjén Istvánnal mentünk el. Ott találtuk már Varga Zsigmondot, a mai professzort, akkor is stud. theol.-t és egy egész kis magyar világot, mely a Kálvin jubileumra települt oda egy pár napra. A világ-kálvinizmus reprezentánsai talán századok óta akkor eszméltek rá először a magyar kálvinizmus súlyára Antal Gábor püspök igehirdetése, gr. Dégenfeld József a Kálvin universitását köszöntő klasszikus latin megnyilatkozása nyomán. Az ünnepségek végeztével Csikesz Sándor, Varga Zsigmond társaságában Felső-Olaszországon keresztül jöttem haza. Útközben megnéztük Milánó, Velence és Fiume nevezetességeit. Külföldi tartózkodásom idején debreceni bejegyzett segédlelkész voltam a Szele Miklós édesapja, fél-Debrecen kedves Gyuri bácsija s egész Debrecen áltál méltán szeretett lelkipásztora mellett. Lelkészi oklevelem megszerzése után, 1909 szeptemberében hívott maga mellé Pap Imre hódmezővásárhelyi elnök-lelkész, akinek Marjay Géza kedves barátom ajánlott figyelmébe. Itt ismertem meg és tanultam megbecsülni az agg korában is elevenszellemű és mindig munkálkodó pap-hisztorikust, Szeremley Józsefet, a magyar tud. akadémia tagját, Hódmezővásárhely városának és református egyházának történetíróját. Itt mélyült egy életre szóló 276
