Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Szatmári Egyházmegye

03 SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE so

nagy világháború, majd az ezt követő teljes összeomlás, forradalom, kommunizmus, triánoni megcsonkítottság, s az igen súlyos gazdasági krízis, ami mind kerékkötője volt a számottevő egyházépítő munkának. Kiemelkedőbb ténykedések: a toronynak újbóli befedése (1923.), ezt megelőzőleg az I.sz. iskola fedése és új padokkal ellátása, a hadi célokra igénybe vett régi nagyharang helyett új nagy harang beszerzése (1926.), s a püspöklátogatását megelőzőleg a templom belsejének új átfestése (1927.).

A lelki élet terén a belmissziói munkák megindítása: vallásos estélyek, gyermek istentiszteletek tartása, vasárnapi iskola stb. 22 évig szolgáltam Isten kegyelméből a botpaládi egyházat, amikor egészégi okokból s más egyéb kényszerítő okoknál fogva is 1934. jún. 1.-én nyugalomba vonultam. Azóta a családi birtokomon gazdálkodom, küzdve az élet bajaival, gondjaival, míg az Úr magához nem szólít a jelenvaló világból.

Botpalád, 1942. június 13.

*

Cégénydányád Király István

Király István született 1887. jún. 22-én Szárazbereken Király József és Szabó Erzsébet földm. szülőktől. Elemi iskoláit Szárazbereken végezte. Oroszlán István tanító vezette be az írás-olvasás rejtelmes világába, kiben a gyermekek iránti szeretet a nevelő szigorával párosult. Kötelességtudó, hivatalának élő jó tanító volt, a református tanítóknak abból a régi típusából, kik a rájok bízott gyermek sereget vallás-erkölcsi alapon nevelték és minden istentiszteletre felvezették, az igehirdetést számon kérték, vagyis tudni kellett a textust és a nagyobbaknak el kellett mondani a prédikáció rövid tartalmát. József tanítóm rábeszélésére vitt el Édesapám a szatmári ref. gimnáziumba.

A vallásos lelkületet nem tanítómnak kellett belém oltania, azt magammal vittem, a szülei háztól. Bár egyszerű földmíves volt az apám, otthonunkban minden nap - még a legnagyobb munka idején is - Isten segítségül hívásával kezdettük el és hálaadással fejeztük be a napot, amikor felcsendült úgy az ének, mint az imádság. Énekelni szerető szüleimnek köszönhetem, hogy énekes könyvünket jól ismerem. Vasárnapi olvasmánya a családnak a biblia volt. Édesanyám a biblián és Szikszai: Kér. Tanítások című könyvén kívül más könyvet kezébe soha nem vett. Szüleimnek mély vallásossága és buzgó imádkozása hajtott a lelkipásztori pálya felé. Házunknál soha egy tiszteletlen megjegyzés soha el nem hangzott sem a lelkipásztorra, sem a tanítóra, sőt vallásos lelkű szüleim különös tiszteletben részesítették mindkét egyházi tisztviselőt, mint Isten titkainak sáfárait.

463